„Súlyosan és visszafordíthatatlanul sérült a közbeszéd”
Szilágyi Iván Péter
Újjáavatták a XIII. kerületi Népfürdő utca végénél, a Duna-parton álló mártíremlékművet, amely a fasiszták által 1944-45. telén, a Duna-parton legyilkolt áldozatok emléke előtt tiszteleg.
Az alkotás az egykori mauthauseni koncentrációs táborban felállított szobor feles mása, egy görög ellenálló alkotása. Mozgalmasságában és mozgalmiságában jól tükrözi a kor felfogását. A „vizafogói” emlékművet a MEASZ minden év február 12-én koszorúzza meg, idén azonban megemlékezésük a két választás közötti időszakra esett.
Az újjáavatás este 7 órára lett meghirdetve és a közelgő Élet Menetére tekintettel fáklyákat is gyújtottak a sötétedő Duna-parton. A MEASZ részéről elmondták, hogy a szervezetük és a Fővárosi Tanács által 1986-ban felállított emlékmű napjainkra erőteljes felújításra szorult: „Rémülten kerestek meg bennünket a hírrel, hogy láthatóan korrodált a szobor fém része és ledőlőfélben van.” – mondta Hanti Vilmos MEASZ elnök. A Budapest Galéria és a XIII. kerületi Önkormányzat újította fel.
Hanti Vilmos emlékeztetett rá: 65 éve véget ért a háború és beköszöntött a béke. „Hazánk polgárai különösen fogékonyak voltak a fasizmus iránt” – jelentette ki a MEASZ elnöke. Trianon minden magyar embernek fáj, de nem szélsőséges politikával és határmódosítással, hanem a szomszédos népekkel való békés összefogással kellene megoldást találni rá. A Kárpát-medencei népeket szerinte az antifasizmus fogja össze, amiről azért megkérdeznénk a kormányzó Szlovák Nemzeti Párt, a román szélsőségesek és a magyarverő szerb nacionalisták véleményét. Trianon fájdalmára még ma is építhető sikeres, szélsőséges politika.
A rendezvényen szinte minden történelmi egyház képviselője megjelent, a vallásos zsidóság részéről Kardos Péter főrabbi mondott beszédet és recitált gyászimát. Lazarovits Ernő, a Mazsihisz külügyi vezetője is részt vett a megemlékezésen.
A körülbelül 200 fős, főként idősekből álló közönség előtt Tóth József XIII. kerületi polgármester korrekt és politikai utalásoktól mentes beszédet mondott. Felhívta a figyelmet, hogy a múlt velünk él, a történelmi tudatlanság pedig nagyon veszélyes. 1944. borzalmas hónapjaira már a nyilasok is rájöttek, hogy elvesztik a háborút, mégis kegyetlen gyilkolásba kezdtek. November végétől általánossá vált a Dunába lövés, amit a nyilas csürhe „zsidó úsztatásnak” nevezett. Tóth József szerint szomorú, hogy a holokauszt tagadását tiltó törvény ellenére egyes szélsőséges honlapok még mindig tagadják Mauthausen létezését. Tóth József szerint nem verni, rohamrendőröket felsorakoztatni, hanem felvonulni kell a szélsőségesek ellen.
Lomnici Zoltán a Legfelsőbb Bíróság elnöke megemlékező szavai során hitet tett a szólásszabadság mellett, azonban kifejezetten káros és visszafordíthatatlan folyamatnak tartja, hogy az elmúlt években egyesek visszaéltek az alapjoggal. Egész hátralévő életét az emberi jogokért való küzdelemnek szenteli, de nincsenek politikai ambíciói.
A megemlékezők szerint néhány kivétellel a Horty-korszak minden vezetője és miniszterelnöke negatívan állt a zsidósághoz. Volt azonban néhány pozitív példa, bátran kiálló embermentő is: például Slachta Margit szociális nővér. XII. Piusnál való tiltakozásával, a pápa segítségével megmentette 20-25 ezer szlovák zsidó életét.
A beszédéket követően az ökumené jegyében a keresztény papok megáldották és szentelt vízzel megszórták az emlékművet, Jézustól és II. János Pál pápától idézve. Dr. Szebik Imre evangélikus püspök a zsidókat testvéreinek nevezte és szolidaritásáról biztosította: „Isten csak az irgalmasságot ismeri, a gonosztól származik a gyűlölet. Bibliánk közös.”
Kardos Péter rövid megemlékezésében közös Istenünkhöz imádkozott: „Irgalmas Isten, védj meg minket és minden jóakaratú embert, akik elkötelezettek a béke és a szabadság mellett.” Gyönyörű hangján gyászimát énekelt, amely nemcsak a kicsiny teret, hanem az egész térséget, Dupa-partot betöltötte.
vizafog___2.jpg
A rendezvény végén Hanti Vilmos MEASZ elnök és Tóth József polgármester koszorúzott. Az emlékezőknek fehér szegfűket osztottak, míg mások mécseseket helyeztek el a szobor tövében.
Szép, méltó és emelkedett hangulatú ünnepségnek lehettünk részesei.
