Markó Iván a Dohány körzet vendége lesz

Markó Iván

1947. március 29-én született Balassagyarmaton. Táncművészeti tanulmányait az Állami Balett Intézetben végezte. 1967-től a Magyar Állami Operaház tagja, ahol lírai alkatának, csiszolt technikájának köszönhetően rövidesen eltáncolja számos romantikus és klasszikus balett férfi főszerepét. 1972-ben Maurice Béjart brüsszeli társulatához: A XX. Század Balettjé hez szerződik, és a Tűzmadár címszerepével debütál. Ettől kezdve Markó Iván lesz e világhírű együttes egyik vezető szólistája, akit a nemzetközi tánckritikusok 1974-ben a világ 10 legjobb táncosa közé választottak.

1979-ben visszatér Magyarországra, és Győrben megalakítja saját, 15 tagú társulatát az Állami Balett Intézet akkori végzős évfolyamából.

A közös munkát valójában már egy évvel korábban elkezdi. Jövendő táncosainak vizsgakoncertjére készíti el élete első, saját koreográfiáját , A Nap szerettei című kompozíciót Carl Orff: Carmina Burana című zeneművének 10 tételére. Ez az alkotás történeti jelentőségű eseménnyé avatta a koncertet, hiszen a produkció során máris egy új társulatot és egy igazi koreográfust ünnepelhetett a közönség.

Az első darabot újabbak követték: egyrészes táncművek éppúgy, mint egész estés, monumentális produkciók, amelyek egyértelműen bebizonyították, hogy Markó Iván koreográfusként is kivételes tehetség.

1972 és 1991 között nyolcvan külföldi turnén vett részt a világ számos országában. A Párizsi Opera, a milánói Scala és a jeruzsálemi Rubin Akadémia vendégkoreográfusa. Részt vesz a Baltimore-ban megrendezett Világszínház Fesztiválon, ahol A csodálatos mandarin című darabját a nemzetközi kritikusok a rendezvény legjelentősebb alkotásának választják. Markó Iván 17 éven át a Bayreuthi Ünnepi Hetek balettigazgatója és koreográfusa.

1992-től Európa és a tengerentúli országok vendégkoreográfusa. 1996-ban megalapítja a Magyar Fesztivál Balett együttesét. Művészeti vezetőként és koreográfusként mindig arra törekszik, hogy a közönséget megszólító, érzelemgazdag, gondolatébresztő, ugyanakkor látványos műveket komponáljon.

Díjak, kitüntetések:
1981. Érdemes művész
1983. Kossuth-díj
1994., 1999. Hűségdíj – Bayreuthi Ünnepi Hetek
2005. a „Halhatatlanok” Társulatának tagja
2007. Jeruzsálem Díj
2007. A Magyar Köztársaság Középkeresztje

Főbb szerepek:
Albert (Lavrovszkij: Giselle), Herceg (Messzerer: A hattyúk tava), címszerep (Seregi: A fából faragott királyfi), Amintas (Seregi: Sylvia), Tűzmadár (Béjart: Tűzmadár), Opusz 5 (Béjart), Séraphita (Béjart), IX. Szimfónia (Béjart), Nizsinszkij, az Isten bohóca (Béjart), Petruska (Béjart), A költő (Markó: Az igazság pillanata), címszerep (Markó: A csodálatos mandarin), Jézus (Markó I.: Jézus, az ember fia), Don Juan, Faust, K/M úr (Markó: Don Juan árnyéka rajtunk), Az író (Markó: Bulgakov és a többiek), Jákob (Markó: József és testvérei), Inkvizítor, Náci tiszt, Zsidó anya (Markó: Jiddische Mame)

Főbb koreográfiák:
A Nap szerettei (1979), A szamuráj (1980), A csodálatos mandarin (1981), Tabuk és fétisek (1982), Izzó planéták (1983), Bolero (1983), Székek (1989), József és testvérei (1999), Viva Verdi! (2001), Rómeó és Júlia Jeruzsálemben (2006), Emberi Himnusz (2007)

Saját családjára így emlékezik:
„Az én családomban egyszerre volt jelen a tűz és a víz. Anyai ágon a szegénység, apám oldalán rendkívüli gazdagság. Édesanyám szülei, vagyis az én nagyszüleim Tokaj városában a legszegényebb réteghez tartoztak. Apám családja a legelismertebb budapesti ékszerész, Tieberger Imre révén a felső tízezerhez„.

(Forrás: Táncélet)