Színházból a gázkamrába
Szilágyi Iván Péter / Mazsihisz
Verdi „Lázadó Requiemjének” május 9-ei, Vasúttörténeti Parkba meghirdetett előadása több lesz egyszerű komolyzenei eseménynél. Gesztus, főhajtás és figyelemfelhívás egyben.
A megrázó és elgondolkoztató, Törőcsik Mari és Garas Dezső által előadott prózai betétekkel kiegészített koncert történelmi hátteréről és részleteiről sajtótájékoztatót tartottak a Mazsihisz Síp utcai székházának dísztermében.
A rendezvényen megjelentek a visegrádi országok képviselői, a koncertet élőben közvetítő Duna Televízió munkatársai és szerkesztői, Steiner Pál a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke, Vadas Vera a Zsidó Idegenforgalmi és Kulturális Központ igazgatója, Schweitzer József, Kardos Péter és Deustch Róbert főrabbik és Egri Oszkár a Hegedűs Zsinagóga elnöke.
A nagyszabású koncertet a II. világháború befejezésének emléknapján tartják. Terezín álszent valóságát és történelmi hátterét Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató ismertette:
„A II. világháború idején a náci megsemmisítő táborok sötét hálózatában ez a csehországi birodalmi halálgyár az egyik legaljasabb és legvisszataszítóbb volt. Képmutató és ocsmányul hazug. Emberi ésszel fel nem fogható hátborzongató tettek helyszíne. Az odahozott európai zsidókat a fasiszta gépezet 1943-tól egészen különleges kirakatba állította. Saját ruháikban, családtagjaik körében, nyitott üzletek telt polcai között, kávéházak teraszain vonultatták fel őket. Sőt még külön pénzt is nyomtattak a számukra, hogy aztán este kinyisson a színház kapuja.
Volt büfé, zenekar, karmester, továbbá nívós színészi játék és jól betanított gyermekénekkar, és persze taps. Másnap aztán – amikor a Nemzetközi Vöröskereszt és a humanitárius missziók ellenőrei megnyugodva hazautaztak – a kaszárnyából és a várbörtönök celláiból rögtön kizavarták az öltönyös színjáték patyomkin szereplőit, hogy elfoglalják helyüket a rájuk váró vagonokban. Akkor még csak ők, a nácik tudták az útirányt. A legközelebbi gázkamra, a legelső krematórium Auschwitz volt. Mi életben maradottak ismerjük e fekete krónika többi oldalát is…
Hitler Terezínbe deportáltatta a megszállt területek legkiválóbb zsidó zeneszerzőit, muzsikusait, színművészeit, kiforrott alkotóművészeket és zseniális ígéreteket. Több tucat csengő hangú, angyali képességű gyermeket és melléjük… Rabként a karmestereket és betanító kórusvezetőket. A terezíni előadások után a galádul megölt művészek kottái legfeljebb véletlenül maradtak fenn. Csodával határos módon rekonstruálták a bemutatott darabokat, de még most sem teljes az anyag. Néhány éve Kanadában a „Brundibár” előadásairól gyönyörű dokumentumfilm készült, amely méltó módon idézi fel a meggyilkolt gyermekek emlékét. Egy Londonban dolgozó neves esztéta asszony feldolgozta valamennyi terezíni zeneszerző életművét, művészeti hagyatékát és pályarajzát. Munkája alapján megrendítő koncerteket tartottak és tartanak a világ zeneileg fontos városaiban.
Most, 65 évvel később Terezín ismét a nemzetközi és magyar érdeklődés középpontjába került. 1945. április közepén ugyanis több ezer, eredetileg szegedi-debreceni és budapesti gettólakot hurcoltak át a Csehországban lévő zsúfolt börtönvárosba. Ez a háború egyik legutolsó felvonása volt, hiszen már Auschwitz-t is elfoglalták a szovjet csapatok. A halálraítélteket már csak kisipari eszközökkel, fegyverekkel, tífusszal, éheztetéssel tudták meggyilkolni. Ekkora a Rekviem szereplői, felnőtt művészek és gyerekek egyaránt füstté váltak. A Terezínbe újonnan érkezett magyar szállítmány tagjai nem is hallottak a korábbi áldozatokról-pedig már május eleje volt. Készülődött Európa a legszebb tavaszra, a szabadság ünnepére. Terezín tábornoka azonban a „vér és becsület” nevében a bűnjelek eltüntetésén fáradozott…
Nekünk, magyaroknak, vagy ha így jobban tetszik: magyar zsidóknak szoros kötődésünk van Terezínhez! A Mazsihisz, valamint a Budapesti Zsidó Hitközség Idegenforgalmi és Kulturális Központja Verdi monumentális rekviemje alapján emlékelőadást hirdet május 9-re, a II. világháború befejezésének évfordulójára. Nemcsak a katasztrófa sokmillió halottjára, köztük a 600 ezer magyar zsidó mártírra emlékezünk, hanem Terezín elpusztított, de sosem feledhető hőseire is. A magyar deportáltakra, művészekre, a gyermekénekkar tagjaira.
Külön megtiszteltetés számunkra, hogy koncert karmestere Murry Sidlin lesz, akit a washingtoni Katolikus Egyetem negyventagú énekkara kísér el. A Lázadó Rekviem prózai szövegét a magyar színháztörténet két legendás színésze: Törőcsik Mari és Garas Dezső kíséri. Az esemény lehetőséget teremt a barbárság visszaszorítására és a méltó megemlékezésre” – zárta beszédét Zoltai Gusztáv.
A sajtótájékoztató végén még sokan maradtak beszélgetni, feldolgozni a hallottakat. Volt mit… Terezínben az egész európai kultúrát, műveltséget döngölték betonba és szerették volna megsemmisíteni. Barbárok ítélkeztek örök értékek fellett. A művészet és a művészek megalázása és módszeres kiirtása minden diktatúra vágya. A gondolkodó ember ellenség számít, ahol a szolgalelkűség az úr.
terezín_1_1.jpg
A Lázadó Requiem előadása, a gyilkosok és álszent módszereik felidézése napjaink Magyarországán különös aktualitással bír. A náciknak csak a neve változott meg, stílusuk és módszereik ugyanolyan átlátszóak és szánalmasak. Gyűlöletkeltésüket ma is szép szavakba és jól csengő elvekbe csomagolják. Látszólag minden ígéretük jó és szép. Sőt, lassan ők lesznek az emberi jogok élharcosai…
Kérdés, hogy mi történik majd, ha lemegy a függöny…? Megvárjuk az előadás végét, vagy teszünk is valamit?
A Lázadó Requiem értünk és nekünk is szól.
Kapcsolódó írásunk:
Lázadó Requiem, Verdi Terezínben
