Stáció, folyóirat egy elviselhetőbb világért
Szilágyi Iván Péter / Mazsihisz
2006. óta jelenik meg a „Stáció”, mely egy vallási ismeretterjesztő magazin. Szerkesztőbizottságába kapcsolattartókat delegálhattak a történelmi egyházak és felekezetek, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkársága, a Nemzeti Kulturális Örökség Hivatala. Lelkészek és világi személyek közösen szerkesztik a rendhagyó, minden nagyobb vallást és azon belüli irányzatot bemutató újságot.
Részletesen foglalkoznak a világvallásokkal és azok magyar vonatkozásaival. Az egyházak társadalmi súlyuk és hívőszámuk szerint jelennek meg a kiadványban. Tárgyalt témáik körülbelül 40 százaléka katolikus, de cikkeiben részletesen foglalkoznak a zsidóság ünnepeivel, fontosabb híreivel és neves művészeivel, rabbijaival is. Részletes interjút közöltek például Gerendás Péter zenésszel, aki beszélt művészetéről, életéről, családjáról, és zsidó identitásáról.
Platthy Iván nyugalmazott államtitkár, a lap egyik alapítója és szerkesztőbizottságának tagja szerint nem „hittérítő” lap kívánnak lenni. Nem direkt módon és erőszakosan, hanem érdekes cikkekkel és elismert közéleti személyiségek hitvallásaival szeretnék az emberek figyelmét felkelteni gyökereik iránt és az elmúlt 40 év vallásellenességét, kiesett vallási oktatását pótolni. Lapjuk tehát minden hívő emberhez és nem hívő emberhez szól és kéthavonta, 4000 ezer példányban jelenik meg.
st__ci___2.jpg
Platthy Iván
Sokarcúsága miatt az újságosok kezdetben nem tudták hová tegyék: a történelmi vagy az ismeretterjesztő irodalom közé? A lap pályázati pénzekből, hirdetésekből és adományokból tartja fenn magát, postán és a nagyobb újságárusoknál lehet megvásárolni, megrendelni. Kezdetben főként idősebb emberek vásárolták, majd egy kampány eredményeként a középiskolák is egyre inkább érdeklődnek a Stáció iránt. Platthy Iván szeretné eljuttatni minden iskolába, kollégiumba, könyvtárakba és a szeretetotthonokba is.
Több nem keresztény felekezet, így a zsidó vallás életével és hagyományaival is foglalkoznak. „Nem jelent ilyen szempontból problémát lapjuk neve? A „stáció” ugyanis erőteljesen keresztény kötődésű kifejezés, amely Krisztus szenvedéstörténetre utal” – vetettük fel a szerkesztőnek. Platthy Iván szerint a stáció terminust nemcsak keresztény értelemben, hanem az élet egyik állomásaként használják.
A lapot érdekes módon nem az állam kezdeményezte, hanem egy magánkiadó üzleti alapon. Felfigyeltek rá, hogy nem volt ilyen jellegű vallási ismeretterjesztő magazin a piacon. A kiadó ezenkívül még egy főként nyugdíjasoknak szóló újságot szerkeszt, sokszor csatolják a Stációhoz.
A sokvallású szerkesztőbizottság Platthy Iván szerint jó hangulatban végzi munkáját, nincsenek (hit)vitáik. Olyan kényes és sok vitát kiváltó témákkal is foglalkoztak, mint XVI. Benedek pápa Római Zsinagógában tett látogatása. A hír, ügy kapcsán ismertették a látogatás körül kialakult vitákat-minden nézőpontból.
A Mazsihisz-t Egri Oszkár ügyvéd, a Hegedűs Gyula utcai Körzet elnöke képviseli a szerkesztőbizottságában. Bemutatják az aktuális zsidó ünnepeket és a zsidó vallás ismertebb vallási és világi képviselőit-ortodoxot és neológot egyaránt. Hosszú, kétrészes interjút közöltek Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbival, bemutatták Feldmájer Péter Mazsihisz elnököt és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót. Megemlékeztek a Dohány Zsinagóga építésének 150 éves évfordulójáról is.
Interjúalanyaik között sem vallási, sem faji alapon nem tesznek különbséget, Dr. Bencze József országos rendőrkapitánytól Palya Bea énekesnőig, Mága Zoltán hegedűművésztől Gundel Takács Gábor televíziós szerkesztőig, Vízi E. Szilveszter a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől Kovács Árpád az Állami Számvevőszék elnökéig számos közéleti személyiséget kérdeztek már hitéről, elveiről. Megkeresésüktől egyetlen művész, sportoló vagy közéleti szereplő sem zárkózott el.
A Stáció országos és a határon túli ismertségén is javítani szeretnének, hosszabb távon egy Stáció-klub létrehozásának gondolata is felmerült. Szeretnék lebontani a vallásos és nem vallásos emberek közötti falakat és közelebb hozni a hívő embereket. Még nem hívő embertársaikat és a fiatalságot pedig gyökereikkel ismertetnék meg.
Kérdés, hogy világunkban mekkora igény van a hitre, a Stáció nemes elveinek terjesztésére vajon lesz elég anyagi lehetőség? Hol vannak ilyenkor a minden apró-cseprő, sokszor botrányos „kulturális” rendezvényeket finanszírozó szponzorok? Negyven év kommunizmusa, majd az elmúlt 20 év sokszor radikális „értéksemlegessége” után van még esélye a hitnek, a hívő és baráti jobbnak?
Meglátjuk, a Stáció szerkesztői mindenesetre bizakodóak és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy „Isten bevonásával” elviselhetőbbé tegyék világunkat, életünket.
