„Sosem néztem, ki milyen származású”
Szilágyi Iván Péter
Kevés olyan szereplője van a magyar közéletnek, aki annyit és annyi felől kapott volna, mint Tarlós István.
tarl__sistv__n.jpgA nagypolitikában való megjelenése és főpolgármester-jelöltsége felkavarta Budapest állóvizét, pontosabban jelöltsége sokakat zavarba ejtett. Politikai ellenfelei folyamatosan ismételgetik, miszerint Tarlós elfogadta a szélsőséges jobboldali párt támogatását főpolgármester-jelöltként. A másik oldalról ugyanilyen hévvel támadt neki a szélsőjobboldali média, amely következetesen „filoszemitizmussal” vádolja.
Nemtetszésüket az váltotta ki, hogy Tarlós István főpolgármester-jelöltként bejárta Budapestet, számos zsinagógákba látogatott el, rabbikkal találkozott. Programjában a „Zsidónegyed” rendbetétele, hagyományainak felélesztése mellett tett hitet. A helyzet fonákságát jól mutatja, hogy elmúlt négy évben a radikális oldal többször tüntetett Tarlós István ellen a Városháza előtt. Mi az igazság, ki Tarlós István, s hogy vélekedik a hazai zsidóságról? Valóban van okunk félni tőle?
A Fővárosi Önkormányzatban lévő irodájában kerestem fel Tarlós Istvánt, aki a 2006-os önkormányzati választások óta a Fidesz-KDNP budapesti frakcióvezetőjeként dolgozik. A szélsőségekkel való együttműködésére vonatkozó vádakat senki sem tudta bizonyítani – szögezi le interjúnk kezdetén.
Akkor miért támadták?
A főpolgármester úr, akivel húsz éve személyesen ismerjük egymást ijedtében kissé elhamarkodott módon vádolt meg ezzel még 2006-ban, de később maga nyilatkozta, hogy nem vagyok sem rasszista, sem antiszemita. Mint mondta, hosszú évtized óta ismerik egymást, egy épületben dolgoznak, személyesen rákérdezett a főpolgármester úrnál, hogy mire alapozta vádjait? A kampány után beszéltünk erről, elmondtam neki: „Gábor, tudod jól, hogy nem kötöttem megállapodást a szélsőséges jobboldali párttal.” Csak annyit mondott: „Tudom”. Nem hiszem, hogy beismerését ma már letagadná.
Én elsősorban szakpolitikusnak tekintem magamat. A várospolitika nem vérbeli politika, hanem közszolgáltatás. Ha én lennék a főpolgármester, a hivatal és az egész önkormányzat működését szakmai irányba tolnám el és nem ideológiai, érzelmi viaskodásokkal foglalkoznék. Ezen hangulatkeltéseknek szerintem nem kis mértékben az a célja, hogy embercsoportokat szembeállítsanak egymással. Nemrég múltam hatvan éves, nem úgy küzdök ezért a pozícióért, mintha az életemért harcolnék. Egy fiatalabb politikus nyilván izgul a jövőjéért. Higgye el, én nem szorongok emiatt. Sok mindent láttam az életben, számos olyan dolog van, amely úgy fut el az ember mellett, hogy aztán nem lehet visszahozni. Nemrég halt meg az édesanyám, nem sokkal előtte az apám, az ember családja, gyermekei, unokái azok az értékek, amelyek igazán fontosak.
Ekkora traumákat hogy lehet túlélni, továbblépni és dolgozni?
Nem hencegésként mondom, de az átlagosnál nagyobb akaraterővel rendelkezem, megtanultam magamba zárni, ami fáj és bánt. Édesanyám halála után egy nappal a Millenárison olyan beszédet mondtam, hogy senki nem vette észre rajtam: min vagyok túl. Három ciklust a négyből Óbudán független (az első ciklust 1994-ig az SZDSZ színeiben, a szerk.) polgármesterként dolgoztam végig. Tőlem az utóbbi 15 évben a feleségemen, a gyerekeimen, az anyámon és az édesapámon kívül senki nem kérdezte meg igazán őszintén: hogy vagyok? Ezt nem panaszkodásként mondom, hanem tényként.
Élete során kapcsolatba került a zsidósággal? Hogy látja a közösség helyzetét, elfogadottságát?
Számomra nem fontos, hogy ki zsidó vagy nem zsidó. Ugyanígy hidegen hagynak a párttagkönyvek, nem ez alapján ítélem meg az embereket. Vannak történelmi tények, amelyeket nem lehet tagadni: ilyen a holokauszt. A nemrég elfogadott törvényt azonban a magam részéről elhibázottnak érzem, nem azt kifogásolom, ami belekerült, hanem azt, ami kimaradt belőle.
Mire gondol?
A kommunizmus bűneire, amelyek szintén megtörténtek! Elég csak Rákosira vagy Sztálinra gondolni. A szocialisták, akik kihagyták a kommunizmus bűneit a törvényből, hosszútávon sokat ártottak a zsidóságnak. Feldühítettek és a zsidóság ellen hergeltek rengeteg embert, akik – vagy szüleik – az elmúlt rendszer miatt szenvedtek.
Mit kezdene az ún. „Zsidónegyeddel”, Budapest megoldatlan problémájával, amelyre a főpolgármester-jelöltek közül csak önnek volt programja.
A viták, amelyek az utóbbi években erről zajlottak, nem teszik átláthatóbbá a kérdést. Egyik oldalról igaz, hogy a három zsinagóga közti területen léteznek olyan eltűnőben lévő hagyományok, amelyeket fel kellene éleszteni. Az érem másik oldala, hogy nagyon sok katasztrofális állapotban lévő ház van a területen. Konzultálva építészekkel, szociológusokkal és a zsidóság vezetőivel, közösen szeretnék megoldást keresni. Nem egymagam akarok dönteni mások sorsa, élete felett.
Óbudai polgármesterként mit tett a zsidóságért?
Óbudán van a „negyedik zsinagóga”, amelynek sorsát megpróbáltuk rendezni. Római katolikus emberként hiszek abban, hogy tiszteletben kell tartani mások vallását és szent helyeit. A zsinagóga helyén egy tv-raktár működött és ez nagyon feldühített. Mivel megszentségtelenített helyről van szó, eredeti funkcióját visszaállítani nem lehet. Azonban méltó, kulturális funkciót szerettünk volna adni a volt zsinagógának.
Az óbudai téglagyár helyen emlékművet hoztunk létre, a vészkorszak alatt meggyilkoltak emlékére. Nem kitüntetetten a zsidóságot szerettem volna támogatni, hanem így tartottam méltányosnak és igazságnak az eljárást.
