Mindenütt Purim!
Munkatársainktól / Mazsihisz
Idén is örömmel és jókedvvel teltek meg zsinagógáink a legvidámabb zsidó ünnep – a purim tiszteletére. Gyerekek, szülők és nagyszülők közösen dobogtak lábukkal és ricsajoztak kereplőjükkel Hámán nevének említésekor.
Klezmer és kántor koncertek, kóser stand up comedy, színi előadások, hagyományos Megila olvasás, jelmezverseny színesítette ezt a napot. Alábbiakban a teljesség igénye nélkül adunk egy kis ízelítőt olvasóinknak az ünnep hangulatából.
Áni purim, áni purim száméách ….
Purim a Frankelben
A Frankel Leó úti zsinagógában február 27-én több százan látogattak el, hogy együtt köszöntsék purim ünnepét. Jelmezekben, közösen olvasták fel Eszter könyvét, a gyerekek boldogan, önfeledten élvezték az együttlétet. Forralt bor és sütemény várta a vendégeket. Hámán neve említését minden alkalommal hatalmas kereplés és zajongás fogadta, a jelmezverseny során a legkisebbektől a legnagyobbakig sokan megfordultak az emelvényen, de a nyertes Eszter királynő volt.
Másnap a zsinagógában purimi kántorkoncertet rendeztek. Doff Imre főkántor, Nógrádi Gergely, Biczó Tamás, Zucker Imánuel és Jakal Zoltán a Frankel Leó úti zsinagóga kántorai, valamint Székelyhidi Hajnalka operaénekes közreműködésével, zongorán kísért Mayer Erika.
Az első részben liturgiai dalokat adtak elő, amit a zsinagóga rabbija vezetett fel könnyed szavakkal, majd a második részben operett és opera részleteket hallhatott a közönség, melyet Nógrádi Gergely a Frankel Leó úti zsinagóga kántora vezényelt le.
A fantasztikus hangulatú koncerten kétszázötven ember lett gazdagabb egy életre szóló élménnyel, fergeteges siker volt.
k__ntoskoncertfrankel_2.jpg
Bukott „H-betűsük”, vigadó zsidók és klezmer a köbön
Purim a Hegedűsben
A BZSH Hegedűs Gyula utcai Körzetének vasárnap délutáni purimi ünnepsége egy szervezett, komplett klezmer koncerttel ért fel. Vidám és bús zsidó slágereket egyaránt hallhatott a közönség. A megjelentek hangulatára rányomhatta volna bélyegét a napi politika okozta rossz hangulat, az utcákon és tereken tapasztalható, sokszor acsarkodásba torkolló közhangulat, ám a kile idősebb és fiatalabb tagjai ennek ellenére összegyűltek, nem féltek és együtt emlékeztek meg a zsidóság csodálatos purimi megmeneküléséről.
A teltházas rendezvényen megjelent Tóth József XIII. kerületi, Rogán Antal V. kerületi és Dercze Tamás IV. kerületi polgármester, Gulyás Kálmán államtitkár, Steiner Pál országgyűlési és Szabó György kerületi képviselők. Az ünnepséget számos társkörzet, például a Dózsa György úti körzet sok képviselője és Radnóti Zoltán Lágymányos rabbija is megtisztelte jelenlétével.
Deutsch László főrabbi nagy elkötelezettséggel vette ki részét az ünnepi előkészületekből és imákból. Egri Oszkár elnök köszönetet mondott neki Eszter könyvének szép és lelkiismeretes felolvasásáért, amely nagy háttértudást, felkészültséget és koncentrációt igényelt a sokaság kereplése, dübörgése közben. „Négy különleges szombatunk van, amelyből Purimra esik az Emlékezés Szombatja”-mondta az elnök, aki külön felhívta a figyelmet a két jeles nap és fogalom, Purim és az emlékezés egybeesésére. Találkozásuk a Luáhban (zsidó naptár) talán több mint véletlen: „A zsidóság ünnepei során mindig együtt jár a nevetés és a fájdalom. Így van ez jól!
Egri Oszkár: „Mikor a német csapatok elkotródtak Sztálingrád alól, visszavonulásuk során minden bosszúvágyukat kiélték a zsidóságon. „H” betűs vezérük, aki a huszadik század szégyene volt és neve ugyanúgy kezdődött, mint zsidógyűlölő elődjéé Hámáné, berlini irodájában őrjöngve így nyugtatgatta magát: „Bár visszavonultunk, de nem lesz a zsidóknak több Purimja!” Szerencsére nem lett igaza.”
„Purimhoz szorosan kapcsolódnak az emlékezés, a békés együttélés és tolerancia fogalmai. Tizenegy évvel ezelőtt, gyászmegemlékezésük során Párizs érseke felolvasta a holokauszt francia áldozatainak neveit. Érdekes és megható közjáték zajlott le, amikor a Gesele Lustiger névhez ért. Megállt, elkönnyezte magát és azt mondta: „Ő az édesanyám…” Tizenegy évvel ezelőtt Franciaországban is eléggé magasra csaptak az antiszemitizmus lángjai. Lustiger érsek vallomása, emberi megnyilvánulása azonban elektrosokként hatott a francia társadalomra. Senki sem bántotta, gyalázta, szólította fel lemondásra és II. János Pál pápa egyik legjobb barátja maradt. Halálakor a párizsi Notre Dame-ban temették el, Kadist mondva emlékére.”
Deutsch László főrabbi az ünnep történetéről és jelentőségéről beszélt. Örömét fejezte ki, hogy ennyi magas rangú politikus, vezető jött el. Külön kiemelte, hogy Purim a zsidóság kevés örömünnepei közé tartozik, amelyhez szorosan hozzátartozik az evés-ivás és a jótékonyság.
„A háború előtt virágzó zsidóság élt Magyarországon, számtalan irányzattal és ágazattal. Nagyon szerették hazájukat és semmi pénzért sem mentek volna el innen. A hajdani Perzsia zsidósága is így gondolkodott és érzett: ragaszkodtak hazájukhoz, de felülkerekedett egy Hámán nevű miniszter. El akarta pusztítani a zsidóságot, azonban más is fellépett ekkor. Áhásvérus király új feleséget választott, a zsidó származású Eszter királyné bátor közbelépése mentette meg népét. Ádár hó 14-e azóta örömünnepe a zsidóságnak, szerte a világon. Mindent elkövetünk, hogy vallásra való tekintet nélkül felvidítsuk társainkat.”
Az ünnepi műsor során először a hetedik osztályos Döme Norbert hegedűművész lépett fel, aki tizenhárom évesen már a Zeneakadémia hallgatója! Előadását édesanyja kísérte zongorán.
Tóth Andrea készítette fel a Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium ifjú táncművészeit, hat fiatal hölgyet, akik látványos és zsidó motívumokkal gazdagított mozgásprodukciót mutattak be.
Bíró Eszter előadóművész, akit párja, Fodo kísért, Eszter-könyvének fontosabb részeit elevenítette fel „dalnyelven”. Gyönyörű hangon és kedves kommentárokkal. Valami nagy átszellemültség járta át a termet, amikor először a mikrofonhoz lépett. Úgy látszik, az Eszter név kifejezetten jó ómen a zsidóságban.
Az estet a Fourtissimo együttes remek, magával ragadó koncertje zárta, akik a közönséget is mozgásba hozva ünnepi dallamokat játszottak fúvósokkal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel és gyönyörű énekkel.
Az estébe nyúló rendezvényt beszélgetés, egy kis „smúz”, szendvics és közös Hámán táska-evés zárta, amely a körzet Nőtagozatának jó ízlését, kóser „gourman” mivoltát, az est sikere pedig Müncz László elöljáró szervező munkáját dicséri. (Szilágyi Iván Péter)
purimhegedus_president_rabbi.JPG
Sálessüdesszel kezdtek ünnepelni
Purim a Dohányban
A BZSH Dohány utcai Zsinagógájában Purim délutánján finom és bőséges kóser hidegtálakból álló Sálessüdesszel kezdték meg az ünneplést. A házigazda Zoltai Gusztáv, a körzet új elnöke volt. A szombatbúcsúztató imán és a Hávdolón budapesti és vidéki testvérkörzetek vezetői is megjelentek.
Fröhlich Róbert főrabbi tanítást adott Purim hagyományaiból. Az örömünnephez kapcsolódó szerteágazó, nem egy meglepő és mai is aktuális fordulatot tartalmazó legendakörből Vásti királyné esetét elevenítette fel. Az erényes és szégyenlős királyné megtagadta lerészegedett királya parancsát, miszerint pusztán koronáját felöltve jelenjen meg személye és vendégei előtt. Áhásvérus király tanácsadói sugalmazására, a „hallatlan szemtelenség” miatt Vásti fejét vetette és a zsidó Esztert választotta új királynőnek. A legenda szerint a kijózanodott király megbánta tettét és elszégyellte magát, amiért ilyen kicsiny és igazságtalan dolog miatt megölette feleségét. Megtorlásul kivégeztette rosszindulatú tanácsadóit.
A körzet másnap délután tartott purimi ünnepségén Zoltai Gusztáv elnök köszöntötte a Goldmark-termet teljesen megtöltő vendégsereget. Sok fiatal és középkorú hívő jött el, a gyerekek többsége színes maskarába öltözve. Az elnök felidézte Mordecháj figuráját, aki felkeltette Eszter királynőben a zsidó néphez való tartozás tudatát és ebből folyó kötelességét. Sajnos a zsidó történelem sok alakja, magas beosztású vezetője „elfeledkezett” gyökereiről, nem akarta meghallani testvérei jajkiáltásait. Inkább a hatalom fényében sütkéreztek. Ez a mentalitás ma sem ismeretlen: „Purim arra tanít minket, hogy az ellenség ellen csak összefogással tudunk védekezni” – zárta beszédét Zoltai Gusztáv, aki jó szórakozást kívánt az ünnepséghez.
A rendezvény Harsányi Gábor színművész anekdotázásával és kóser stand up comedy előadásával folytatódott, de volt zene és a tradicionális purimi süteményekből is kóstolhattunk. Külön köszönet az igényes vendéglátásért a rebecennek és a körzet hölgytagjainak! (Szilágyi Iván Péter)
purim_doh__ny_1.jpg
Tánc és klezmer
Purim a Hunyadi téren
Hagyományos Megila olvasás, László Miklóséknak köszönhetően Sálessüdesz, majd vasárnap délután változatos program tette teljessé a körzet közösségének az ünnepet.
A máriv ima után Domán István főrabbi méltatta Purim jelentőségét. Elsőként a Scheiber Sándor iskola drámatagozatosainak kis jelenetén derülhetett-tapsolhatott a a majd száz ünneplő. Őket a speciális Balthazar színház fiataljai követték. Szteppeltek, táncoltak, bebizonyítva azt, hogy akarattal-szorgalommal, hivatás iránti elkötelezettséggel erre a rendkívüli koncentrálást – összehangolt lépéskombinációkat igénylő -, műfajra is fogékonyak.
A rögtönzött színpadon ezután Klein Judit lépett fel, aki pályafutása során első alkalommal, kísérőhangszert váltva – tangóharmonika kísérettel -, énekelt.
Judit fellépése után Garai Róbert színművész Efrajim Koshont vidám novelláiból adott elő részleteket vidám perceket okozva a nagyérdeműnek. A zárószám, ha úgy tetszik „hab a tortán” a Zmirim volt. Az a Lauderes diákokból álló klezmer zenekar, amely folyamatosan képes megújulni, ahogy a zenészek „kinőnek” – ez esetben épp érettségire készülnek -, azonnal van a talonban olyan képzett hangszerész, aki átveszi a „megüresedett” helyet, eggyé tud válni az együttessel. Fergeteges sikert arattak.
A két órás programot követően még falatozgatás (köszönet érte a Laky Konyha cukrászainak) és kis smúzolás-kólecolás tette tökéletessé a rendezvényt. (bold)
Orosz dalok és maskarások
Purim Kecskeméten
Jól lehet, a kecskeméti zsidó közösség létszámát tekintve kicsiny gyülekezet, de február 28-án beigazolódott, hogy a kevesek is lehetnek sokaság. Lelkesedéssel, vidámsággal, hamisítatlan purimi hangulattal fogadtak, a közösség dísztermében tartott purimi ünnepségre, kicsit és nagyot.
A közösség hölgytagjai kitettek magukért, mintha valami süteménykészítő versenyre készültek volna, nem csak bőséges adagokkal, de szemet gyönyörködtető purimi süteménycsodákkal látták vendégül az ünneplőket.
A jelmezes megmérettetést nemcsak a gyerekek vették komolyan. Sokan maskarát öltöttek a felnőttek közül is. a közösség rabbija, Róna Tamás, aki a purimi vetélkedőt és a jelmezesek versenyét is levezette, például – nem éppen kóser módon, malac-jelmezt vett. A tündérek, mackók, királylányok, kis gombák és katicabogarak – hogy csak néhányat említsek az ötletes jelmezek közül – forgatagában szinte furcsán érezte magát az ember, hogy „hétköznapi ruhában” és nem jelmezben jelent meg az ünnepségen.
A teltházas díszteremben Jávori Ferenc „Fegya” adott rendkívül érdekes és izgalmas koncertet. Zongorázott és népszerű ogyesszai – orosz-zsidó dalokat énekelt, sokszor a közönséggel együtt. (P.M.)
| Purimi jelmezbál Bukarestben is
Aki véletlenül elhaladt egy zsinagóga nyitott ajtaja előtt idén február 27-én, szombat este, bizonyára nem tudta mire vélni a kiszűrődő ricsajt: a Purim (a „zsidó farsang”) ünnepének „zaját”. A zsidó hagyomány szerint akkor olvasták fel Eszter könyvét. A ricsaj, zaj pedig onnan ered, hogy az írásban megjelenő gonosz Hámán nevének említésekor lábbal kell dobogni, kereplővel zajongani. Márpedig Babilon „Hitlere”, a történelem első, de meghiúsult holokausztját kitervelő Hámán, Eszter könyvének negatív főszereplője, és a bukaresti Nagy Zsinagógában tartott ceremónián is sokszor hangzott el a neve, s ennek megfelelően nagy volt a zaj is. A zsinagógai ceremóniát követően hajnalig tartó álarcosbált szerveztek a fővárosi Zsidó Közösségi Központban (JCC). A szerencse forgandóságára emlékező ünnepen (az írások szerint a zsidó származású Eszter királynő és nagybátyja, Mordeháj közbenjárására menekültek meg a zsidók a kiirtástól a perzsa uralkodó, I. Xerxész idejében – szerk. megj.) muszáj vidámnak lenni: ezen a napon a mózeshitűek kötelező módon be kell rúgjanak, olyannyira, hogy meg se tudják különböztetni az „átkozott Hámánt” a történet pozitív hősétől, az „áldott Mordehájtól”. A bukaresti jelmezbál résztvevői szigorúan be is tartották ezt a vallási előírást… |
