A Hollywood-galaxis

Minden idők legátfogóbb Hollywood-története jelent meg Magyarországon az elmúlt három évben Bokor Pál tollából, aki újságíróként, íróként, filmesként is hallatott magáról az utóbbi időben, s most az amerikai filmgyártás egyik legavatottabb hazai szakértőjeként is bemutatkozott.

A siker… sorozat harmadik kötetéből kiderül, hogy ennek a szerzőnek még az olyan kényes témában is van eredeti mondandója, amilyen a mozicsillagok színpompás világa.

Az intimpistáskodó, de néha az elviselhetetlenségig felszínes, rendszerint kizárólag a legújabb szuperprodukciók eladását szolgáló sztárinterjúk láthatóan nem érdeklik. Az olyan eminensen fontos dolgokkal sem látszik törődni, mint az Oscar-gálákon látható divatparádék. És mégis: aki az igazi Hollywoodról, az ízlésünket naponta próbára tévő amerikai filmipar történetéről, szerkezetéről, moráljáról vagy éppen kulturális és gazdasági hátteréről, a sztárokról és a valóban fontos háttéremberekről kíván megtudni valamit, az nem fog csalódni. Az amerikai film rajongói és ellenlábasai számára Bokor Hollywood monográfiája, melynek zárókötete, A siker titka a sztár címmel decemberben jelent meg, kötelező olvasmány.

oscar_2010_siker.jpgAz első kötet, A siker neve Oscar 2007-ben, a második, A siker helye Hollywood 2008-ban készült el. Ezek a címek voltaképpen olvasócsalogatóak. A szerzőnek vagy a kiadónak azt a törekvését tükrözik, hogy a könyveket azok is megvegyék, akik amúgy a bulvársajtóból szeretnek tájékozódni az amerikai filmről. Vagyis a címek egy olyan bulváros megközelítést sugallnak, amit a szöveg később szerencsére nem igazol. Akkor sem, ha az író legnagyobb titkainak egyike éppenséggel a gördülékeny és olvasmányos fogalmazásmód. Bokor Az ezüst Malibu című emlékezetes road-könyvében már az „óvilágban” világosan tudtul adta, hogy szerinte „a könyv nem használható altatótabletta helyett”. Ezt a meggyőződését azóta is minden írásában képes érvényesíteni. Magával ragadó, mégis pontos, többnyire kifejezetten választékos stílusával könnyen felismerhetővé teszi írásait, s az ismeretterjesztő műfajokban ez különösen ritka adomány.

Hollywood-könyveiben éppen az a varázslatos, vagy ha jobban tetszik, szemfényvesztő, hogy úgy tesz, mintha mindannyiunk által ismert eseményeket és személyeket írna le. Közben mindig megtalálja azt az új szemszöget és elkülöníti a tényeknek azt az új csoportját, melyek lehetővé teszik az eddiginél sokkal alaposabb ismerkedést a filmbirodalom legfontosabb intézményeivel és figuráival. Legszemélyesebb élményeinek kitálalásakor is sikeresen ugorja át a bennfenteskedés buktatóit, még ebben a mostani sztár-kötetben is. Portréi lényegre törők, s mivel a jelek szerint hazai viszonylatban páratlan ismeretanyag van mögöttük, hitelesek és távolságtartók egyszerre. Érezni ezt, amikor a szerző Woody Allennel utazik egy liftben a New York-i felhőkarcolóban, vagy amikor a Golden Globe gála éjszakáján Salma Hayekkel keveredik izgalmas beszélgetésbe. De akkor is, amikor Chaplin méretes művészi teljesítményéről és magánemberi botlásairól értekezik. Vagy amikor Roscoe (Fatty) Airbuckle-nek, a húszas évek egyik legnagyobb komikusának szexbotrányáról tudósít. Nem csámcsogásra késztet, hanem felismerésre. És bár nem tudományos igénnyel közelít a témához, azt a kérdést azért nehéz megkerülni, hogy egy ilyen igényű munkát szabad-e bibliográfia, valamint név- és címmutató nélkül közreadni. Ha a trilógia egyszer egy kötetben is megjelenik, ezt a kis plusz munkát érdemes lesz elvégezni.

Aki azt képzelte, hogy Hollywood is olyasmi, mint a futball, hogy az amerikai filmekkel eltöltött rengeteg órából eredően mindenki ért hozzá, az a Hollywood-sorozat bármelyik kötetének olvastán meg fog lepődni. A szerző ugyanis olyan dolgokról is tud újat mondani, amelyekről hajlamosak lennénk azt képzelni, hogy agyon vannak írva, holott könnyen lehet, hogy csak agyon vannak csócsálva… Ebből a szempontból talán még az Oscar-könyv a legkonvencionálisabb. Az Oscar-díj alapintézménye az amerikai filmgyártásnak, s Bokor ennek megfelelő komolysággal értékeli erényeit és fogyatékosságait is. Ez a kötet szinte maradéktalanul elővezeti az Oscar furcsaságaira vonatkozó sztorikat és történelmi tudnivalókat is, igaz, struktúráltabban és néhány vonatkozásban – például a magyar Oscar-díjak feltérképezésében és jelentőségük mérlegelésében – sokkal nagyobb részletességgel, mint a korábbi magyar nyelvű kiadványok tették.

oscar_2010_hollywood.jpgA siker helye Hollywood, a trilógia második kötete a magyar filmrajongó, mi több, a filmszakma számára is teljesen új anyagot tartalmaz. Ez már a beavatottabb olvasó számára is meglepetés, hiszen mi a mozi történetében is tájékozott filmes nemzetnek tekintjük magunkat. Igaz, hogy a hazai filmesek jó ideje már a rendezői film bűvkörében nevelkednek és szerzik szakmai orientációjukat. Ez az egyik oka annak, hogy bár az amerikai produceri filmgyártás, jóllehet annak szinte minden intézménye és módszere egy Adolph Zukor nevű Ricséről elszármazott hazánkfiától ered, nálunk az utolsó hatvan évben szinte ismeretlen volt. Bokor nem egyszer és nem érvek nélkül hivatkozik arra, hogy az amerikai filmiparban felhalmozott produkciós és kreatív tapasztalatok nélkül ma már nem is lehet jó filmeket csinálni. A méretek, a léptékek persze mások, s ma már sajnos a tehetségek koncentrációjában is nagy a különbség. Mégis elgondolkodtató, miből szerezték eddig filmtörténeti és filmipari ismereteiket a hazai mozgóképkultúra szakok hallgatói. Merthogy a világ filmgyártása alapvetően abban a stúdiórendszerben dolgozik ma is, amelyet Zukor, Fox, Mayer, Disney, újabban a Begelmann-, Wassermann- és Ovitz-féle filmmogulok építettek ki és tartanak fenn. E nevek többsége nálunk eddig ismeretlen volt.

oscar_2010_star.jpgA trilógia harmadik kötete, A siker titka a sztár ismét népszerű, tehát hálás témát jár körül. Írója nem hagy kétséget afelől, hogy ha csak nem Audrey Hepburn típusú földközeli és szerethető személyekről van szó, számára még a hollywoodi szupercsillagok is sokszor a tűhegyre tűzött lepkék kategóriájába tartoznak. Ennek ellenére Bokor Pál szemében a sokszor lemeztelenített és lealázott filmsztár keményen robotoló, nagy tehetségű és sokszor személyes jó tulajdonságokban is gazdag embertípus, különleges teljesítményekkel. Majd minden esetben vonatkozik ez azokra a filmesekre, akiket a Hollywood-galaxis állócsillagainak nevez, s a még mindig nagyon fiatal filmművészet első halhatatlanjainak tekint. Éppen ez az empátia az, ami miatt ennek a három kötetnek az olvastán az ember elbizonytalanodik. Maga Bokor ugyanis az Uránia moziban megtartott decemberi könyvbemutatón egy megjegyzést tett arról, hogy „Hollywood voltaképpen nem vitte előbbre a világot”. Hogy ebben mennyi az igazság, azt itt ne firtassuk.