A legemlékezetesebb születésnapot ünnepeltük a Hegedűsben
Szilágyi Iván Péter
Zájin Ádár-i ünnepségünk alkalmából szinte teljesen megtelt a BZSH Hegedűs Gyula utcai Körzetének imaterme. A rendezvény során először imával, majd közös étkezéssel emlékeztünk meg Mózesről, a zsidóság legnagyobb tanítójáról.
Az ünnepi imádkozás során Deutsch László főrabbi megemlékezett az ünnep és Mózes jelentőségéről (Mózes Ádár hó 7-én született és ugyanezen napon halt meg 120 éves korában), majd őseink szokásait követve felolvasta a mögöttünk hagyott év során elvesztett hittestvéreink neveit. Sajnos ismét igen hosszú volt a névsor. Idős és nagy tudású hittestvéreink hiányát lehetetlen pótolni. Közösen imádkoztunk emlékükért.
A „Csáky” dísztermében folytatódott az este köszöntőkkel, tanítással és halvacsorával. Az imatermet elhagyva mindenki felszabadult egy kicsit: a gyász és a veszteség percei után az örömé, az élő közösségé és a finom ízeké lett a főszerep. Ádár tényleg sok örömöt hozott, bár a zsidó vidámság sosem lehet teljes: ünnepeink során is velünk él a múlt, halottaink emléke és napjaink szellemi torzói. Csak a szekrényt cserélték le, a belőle kieső, darutollas és karszalagos csontvázak ugyanolyanok maradtak.
Egri Oszkár elnök köszöntötte a megjelenteket, a főrabbit, elöljárótársait. „Zájin Ádárkor szívünkben öröm és bánat egyszerre van jelen: közösen ünnepeljük Mózes tanítómesterünk születését és szomorkodunk halála miatt. Az ima során a zsinagógában búslakodtunk és emlékeztünk halottainkra, most legyünk vidámak – mindennek megvan a rendelt ideje.
Körzetünkben nem ez az első vacsora… És reméljük, nem is az utolsó. Nem akarom szaporítani a szót, nehogy kihűljön a hidegtál” – mondta a kedélyes természetéről ismert elnök, majd megkérdezte közönségét: „Tudják, hogy mióta élnek zsidók Pannóniában?” A Rabbi Akiba által is vívott zsidó szabadságharc – hősei és mártírjai emlékére mondjuk kezünkkel eltakart szemmel a Smá Jiszróélt- leverése után a római csapatok ezerszámra hozták ide zsidó foglyaikat: „Hazánk mostani területén tehát már az i.sz. II. században éltek zsidók.
Deutsch László főrabbi tanításában ismertette az aktuális heti szakaszt, amely az ajándékozás zsidó hagyományairól és szokásairól szól. Ajándékozni, másoknak és Teremtőnknek örömet okozni tórai parancs. Az ajándékozás előtt azonban tudnunk kell: semmi sem a miénk, mindent az Örökkévalótól kaptunk. Csak azt követően ajándékozhatunk, ha előtte áldást mondunk az ajándékra, amely ettől válik a mi tulajdonunkká.
A főrabbi tanításában egy Mojse Rábbénu életéről szóló szép és megható legendát is felelevenített: mikor Mózes a midiánita főpap, Jithró juhait őrizte, egy bárány elszaladt és ő hosszasan kereste. Egy forrásnál talált rá, ahol az állatka éppen szomját oltotta. Mózes felemelte és ezt mondta neki: „Ha tudtam volna, hogy ezért futsz, magam hoztalak volna ide!” A híres magyarázat szerint az Örökkévaló -látván Mózes nemes tettét és azt, hogy milyen hűséges pásztora nyájának- megtette egész Izrael pásztorának.
A halvacsora igen jó hangulatban zajlott lehetett választani: a tradicionális halkocsonya és bőséges, finom hidegtál közül. Halkocsonyát készíteni nagy kihívás, de a körzet konyhafőnöke és szakácsa, Borika könnyedén vette az akadályt. Nemcsak gusztusos (kocsonya-szinten ez nagy dolog), de zamatos és pompás lett a hal fogás.
A teljesen megtelt terem, az együttlét azonban sokkal többről szólt, mint az étkezésről. Hamar igazi zsidó dumaparti kerekedett belőle, a nők konyhai tapasztalataikat és családi eseményeiket, a férfiak vicceiket és anekdotáikat osztották meg egymással. A háttérben, magnóról hagyományos és népszerű zsidó dallamok szóltak, csak finoman, lágyan, hangjuk nem zavarta meg az estét.
A körzet Zájin Ádár-i imája és halvacsorája Újlipótvároshoz és zsidóságához méltó szép és vidám, emelkedett esemény volt.
