Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 17:05 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek a zsidó vallási törvények alapján nem szabad munkát végezniük, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.
A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:10 óra után
A Tórából ezen a héten a TECÁVE heti szakaszát –szidráját – olvassuk a zsinagógákban.
Egy mondat a Heti szakaszból:
„És találkozom ott Izrael fiaival és megszenteltetik dicsőségem által. És megszentelem a gyülekezés sátorát és az oltárt; Áront és fiait megszentelem, hogy papjaimmá legyenek. És lakni fogok, Izrael közepette és leszek az ő Istenük, és megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló, az ő Istenük, aki kivezettem őket Egyiptom országából, hogy lakózzam közepettük: Én az Örökkévaló, az ő Istenük.” (Mózes II. 29., 43-46.)
TECÁVE – a papi öltözet
Ezen a héten a Tecáve szakaszt olvassák fel, a megfelelő, hagyományos dallammal. Mózes második könyve huszonhetedik fejezet 30. versétől a 30. fejezet 11. verséig.
Itt szó esik az örökmécsesről, melynek estétől reggelig kellett világítania, hogy éjjel és nappal világosság legyen a Szentélyben.
Érdekes módon, Mózes neve nem hangzik el ezen e héten.
Ennek oka az, hogy amikor az aranyborjú bűne miatt engesztelésért könyörgött Mózes, azt kérte az Örökkévalótól, hogy ha nem teljesíti a kérését, hagyja ki az ő nevét a Könyvéből. Az Örökkévaló megbocsátott, de Mózes kívánsága mégsem volt következmény nélküli. Egy szombaton nem hangozhat el a neve a zsinagógákban.
A heti szakaszban a legfontosabb téma a papi öltözék ismertetése. Pontosan meghatározott ruhadarabokat öltöttek fel a papok, sem több, sem kevesebb nem lehetett rajtuk. Fejükön fejfedő volt. Innen ered az a rabbinikus szabály, amely kötelezővé teszi a fej befedését.
A hét elejére esett Ádár hó hetedike, Mózes születésének és halálának napja. „Nem támadt Izraelben több olyan próféta, mint Mózes”. Öröm és gyász is ez a nap. Gyász, hiszen az ismeretlenségbe távozott nagy tanítómesterünk, de öröm is, hiszen azon a napon született Ő, és hozta le a két kőtáblát. Pásztora volt népének, és neki köszönhetjük a Tórát. Számunkra azért is nevezetes e nap, mert a magyarországi zsidóság büszkeségének, Eisik Taubnak, a nagykállói rabbinak, az igaz embernek (cadik) ekkor van a halálozási évfordulója. Zarándokok jönnek ilyenkor a világ minden tájáról.
A hét szombatja a második a nevezetes szombatok közül, Sábát Záchor, az emlékezés szombatja. Ez mindig a purimot megelőző hétre esik. Emlékezni kell az Amálékok cselekedetére, akik megtámadták Izrael gyermekeit amikor kivonultak Egyiptomból és a lemaradók, a gyermekek és aggastyánok közül szedték áldozataikat. Az aktualitást az adja, hogy Hámán a purimi történet negatív főszereplője Amalék leszármazott volt.
Deutsch Gábor / OR-ZSE
