Zarándokút Nagykállóba!
Mazsihisz
Zájin Ádár – Ádár hónap hetedike a Nagykállói Cádik, Rabbi Yitzchok Eizik Taub zc”l jórcájt-ja (halálozási évfordulója).
Idén, ezen a napon február 21-én, vasárnap az Ortodox Hitközség által fenntartott Amerikai Alapítványi Iskola utazást szervez Nagykállóba a Cádik sírjához, amelyre valamennyi Hittestvérünket örömmel várjuk.
Utazási információk:
Iskolánk fűtött buszt és hideg ebédet biztosít minden jelentkezőnek.
Indulás: reggel 9 órakor az iskola épülete elől (Budapest VII. ker., Wesselényi u. 44.)
Visszaérkezés: délután 5 óra körül ugyanoda
Az utazás költsége 3000 Ft/fő
Jelentkezés:
Részvételi szándékát 2010. február 15-ig jelezze az info@aai.co.hu e-mail címen!
Az utazás költségét 2010. február 18-ig fizesse be az iskola gazdasági irodáján (8-15h között), vagy utalja át a 11707024-20268967 számlaszámra.
A befizetésről szóló igazolást kérjük, hozza magával!
|
A zsidó zarándokutak egyik leghíresebb állomása az egykori szabolcsi megyeszékhely. A zsidó hitközség keletkezésének ideje nem állapítható meg pontosan, de bizonyos, hogy már évszázadokkal ezelőtt történt az első betelepülés. Háromszor pusztult el a község, és a zsidók a katasztrófa nyomán megcsappant életlehetőségek miatt másfelé költöztek, de mindig visszatértek. 18. század közepén, már egészen bizonyosan szervezett hitközség működött itt 1781-ben választották rabbinak Taub Izsákot (jiddisül Reb Eizik Taub), a magyarországi hászidizmus megalapítóját, a leghíresebb hazai cádikot. Különleges ember volt, és különleges volt az élete is. Ősei a 17. században menekültek el a spanyol inkvizíció elől, és Szerencsen telepedtek le. A csehországi Nikolsburg rabbija mellett tanult, majd hazajött Magyarországra, és Nagykállóban házitanító lett. Kinn élt a mezőn, pásztorok, juhászok között. Itt szerette meg a természetet, itt nem volt más szórakozása, csak a Biblia, meg a pásztorfurulya. Itt született meg a híres nótája: Szól a kakas már, Micsoda madár, de micsoda madár? Ha az Isten néked rendelt, Később a hívei is eltanulták, és ezzel a bús dallal fejezték ki a maguk örömét-bánatát, reménységüket a messiási kor eljövetelében. Elvégre, ha a rabbi énekli, akkor nincs abban semmi elvetendő. Nem is volt hajdan enélkül zsidó mulatság, lakodalom a környéken. A rabbi híre gyorsan terjedt, ezrével özönlöttek hozzá a hívek. Már életében legendák keletkeztek róla, különös élete megihlette az írókat, költőket. Késői hívei ma is erős közösséget alkotnak az USA-ban és Izraelben (Bné-Brakban), ahol egyik leszármazottja még mindig büszkén viseli a „kállói rebe” címet. A mintegy ezerfős zsidóságból már csak egy-két család maradt, intézményeik, templomaik eltűntek, átalakultak. Emléküket a legendákon kívül csak két temető őrzi. Taub rabbi óhelben (sátortetős sírboltban) őrzött sírja a Nagybalkányi úti, körülkerített, óvott, eredeti formáját őrző régi temetőben van (a vasútállomás mellett). Az óhel sárga-piros téglából készült, hagyományos formájú kis épület. Az egyszerű sírkő feliratát a nagy rabbi előre megírta. Így hangzik: „Itt nyugszik rebbe Eizik, Nagykálló szent községének rabbija. Becsületes zsidó volt. Meghalt 70 éves korában, ádár hó 7-én, 5589-ben (vagyis 1829-ben)”. A nagy cádik halálozási évfordulóján még ma is sokan látogatják a sírt. Az új, betonkerítéssel körülvett, rendezett temetőben (Akácos utca) is találunk nevezetességet: itt nyugszik Bródy Emánuel (Menachem Bródy) rabbi, aki híres jesivát tartott fenn a 20. század első felében. Hagyományos kialakítású óhelét több száz sír veszi körül. Nagykállón született, és több alkotásában a helyi legendákra épített Ámos Imre festőművész, a „magyar Chagall”. A holocaust áldozata lett. |
