A romániai magyarság 1990-ben lerótta erkölcsi adósságát a hazai zsidósággal szemben
Forrás: Új Magyar Szó
A romániai magyarság – Domokos Géza kezdeményezésére – még 1990-ben lerótta erkölcsi adósságát a hazai zsidósággal szemben. Az Adevărul egyik elmúlt heti száma hosszabb interjút közöl Erwin Şimşensohnnal, a Bukaresti Zsidó Hitközség elnökével.
A mindössze harminc éves fiatalember nyíltan beszél a romániai zsidóság helyzetéről, terveiről, a román állam ignoranciájáról és toleranciájáról az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben.
Şimşensohn szerint hivatalosan mintegy nyolcezer zsidót tartanak nyilván az egész országban, de a becsült számuk eléri a 12 ezret. Mint mondta, nagyon sokan a háborút követően nem vállalták identitásukat, mert nem akarták, hogy a gyerekeikkel is megtörténjenek ugyanazok a szörnyűségek, amelyeken ők átestek, ezért román neveket vettek fel és eltávolodtak a közösségtől.
A hitközség arra törekszik, hogy visszahozza ezeket az embereket, illetve azokat a zsidó származású fiatalokat, akikben nem tudatosult az identitásuk. Ehhez elsősorban zsidó közegre lenne szükségük, ahol megismerkedhetnének a hagyományaikkal, gyakorolhatnák vallásukat.
A háború előtt Bukarestben például 90 ezer zsidó élt. Állt egy egész zsidó negyed a város központjában, ahol kilenc zsinagóga és hét zsidó iskola volt. Ma az egész városban három zsinagóga van, zsidó iskola pedig nincs.
Şimşensohn szerint pedig mindez a román állam bűne és felelőssége is. A zsidók nem Romániát vagy a románságot vádolják a holokausztért, hanem a román állam akkori intézményeit. A diszkriminációs intézkedéseket, amelyek több tízezer romániai zsidó halálát okozták, a román hatóságok hozták meg. Sajnos, Románia csak tizennégy évvel a rendszerváltás után ismerte el a holokauszt létét.
Ugyanakkor a mai román állam nem tesz semmit az olyan nyílt antiszemita megnyilvánulások ellen, mint amilyeneket például Ion Coja egyetemi tanár követ el módszeresen, immár évtizedek óta. Szélsőséges nézeteit egy kis példányszámú szélsőséges lapban, a Tricolorulban közli ugyan, ámde katedrája van a Bukaresti Egyetemen, és diák-generációk egész sorát fertőzi meg uszító propagandájával.
Mindazonáltal Erwin Şimşensohn optimista. Úgy gondolja, hogy a romániai zsidóságnak van jövője. Az utóbbi években az emigrációs ráta csökkent, sőt egyre több zsidó család települ vissza külföldről. A zsidók többletértéket tudnak és akarnak hozni a romániai társadalmi, kulturális, tudományos és egyházi életbe. Integrálódni akarnak a romániai társadalomba, közben nem adva fel identitásukat, vallásukat, hagyományaikat.
Továbbgondolva Şimşensohn nyilatkozatait, elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy a romániai magyarság – Domokos Géza kezdeményezésére – még 1990-ben lerótta erkölcsi adósságát a hazai zsidósággal szemben. Ugyanakkor a zsidóság hozzájárulása – nem csak a romániai magyar – kultúrához: felbecsülhetetlen értékű. A háború után megcsappant, s hiánya fájdalmas.
Örvendetes viszont a magyar-zsidó kapcsolatok iránti megnövekedett érdeklődés. Nagyszalontán például két éve jelent meg egy már-már monográfia-igénnyel írt könyv: Fejezetek a nagyszalontai zsidóság történetéből címmel Zsirka Klein Katalin tollából, Tódor Albert szerkesztésében.
Szilágyi Aladár író, publicista, a nagyváradi zsidóság történetéről, a város kulturális életében játszott szerepéről írt izgalmas cikksorozatot az Erdélyi Riportban. De utalhatnék Erdélyi Lajosnak az erdélyi zsidókról írott tanulmányaira vagy a Korunk több cikkére is.
A körülmények folytán Kötő József, az RMDSZ képviselője a közel-keleti és észak afrikai emigráció külföldi körzetéből került a parlamentbe. Tudatosan vállalta az Erdélyből elszármazott zsidók hazai képviseletét, irodát nyitott Izraelben. A szövetség keresve sem találhatott volna a kulturális párbeszédben jártasabb tisztségviselőt erre a feladatra.
Ugyanakkor viszont nem hallgathatjuk el, hogy az utóbbi években az elsősorban Magyarországról beszivárgó szélsőséges mozgalmak másfajta „hagyományőrzést” képviselnek. Erdélyben, a kulturális és vallási tolerancia hazájában viszont nem engedhetünk teret pincér-egyenruhában masírozó megtévesztett fiatalok által hirdetett, importált ordas eszméknek.
