Élőben a varsói gettóból
Forrás: Index
Henio Zytomirski Facebook-oldala sokban különbözik a többi felhasználóétól. A fekete-fehér profilképen egy hatéves, vigyorgó kisfiút látunk, századeleji ruhákba öltözve – a kép 1939-ben készült, és valószínűleg ez az utolsó kép, amely Heniot ábrázolja, nem sokkal ezután ugyanis meghalt.
A fiú szülővárosából származó csoport, akik a fiú profilját, azt mondják, ilyen formában szeretnék „újra életre kelteni Henio ellopott gyermekkorát, és esélyt adni mindenkinek a megismerésére”, és így akarnak megemlékezni a nácik által meggyilkolt milliókról.
Henionak jelenleg több mint 3000 ismerőse van, és esete nem egyedülálló. Az elmúlt időben számos hasonló kezdeményezés indult, hogy a múlt század nagy háborúiban és tragédiáiban elesetteknek emléket állítson. Belgiumban egy projekt résztvevői azt tűzték ki célul maguk elé, hogy létrehozzanak egy-egy profiloldalt a második világháború során az országban elesett 27594 szövetséges katona mindegyikének.
„Henio szemtanúja és áldozata volt a nácik által elkövetett tetteknek. Ám meggyilkolták, így soha nem tudott tanúskodni” – írja Neta Zytomirski Avidar, Heino unokatestvére egy, az oldalon olvasható szövegben. „Arra keressük a kérdést, mi lett volna olvasható ebben a vallomásban.” A fiú oldalát többen is frissítik, egyszerre mesélve a fiú életéről harmadik személyben, és életre keltve őt, első személyben is. Egy Henio galériájában található képen egy héber nyelvkönyv látható – egy olyan, amelyből a fiú tanult volna, ha nem tör ki a háború még azelőtt, hogy iskolába kezdett volna járni. A kép leírásában ez olvasható lengyelül: „Nemsokára szeptember lesz. Iskolába fogok járni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz. Kicsit félek. Apa azt mondja, nem kell félnem. Végül is – ő tanár. Ma láttam a tankönyvemet.
Élőben jelentkezünk
Egy másik nagyszabású, 2009-es projekt keretében néhány önkéntes az 1944-es varsói gettólázadást elevenítette fel. A cél az volt, hogy úgy ismertessék meg a mai fiatalokkal a hetven évvel ezelőtt élt társaik történetét, hogy azt ne poros, unalmas történelemként lássák. Ezért létrehoztak két Facebook-profilt két, a lázadásban résztvevő fiatal nevével, és 63 napon keresztül, napi 24 órában „tudósítottak” az eseményekről, valósághűen, korabeli fotókat, filmfelvételeket osztva meg, linkeket és beszámolókat téve közzé.
A kezdeményezés óriási siker lett, a két „tudóstónak” együttesen több mint 3000 ismerőse lett. Rengetegen követték nyomon a történetet, hírességek, történészek és újságírók csakúgy, mint egyszerű lengyel fiatalok, akik több ezer hozzászólásban tárgyalták ki az eseményeket. A felkelés leverésének napján a két fiatal „meghalt”.
Etikai problémák
Több történész és tanár is felemelte azonban a hangját a Henio-féle kezdeményezés ellen, akik szerint azzal, hogy egyes szám első személyben számolnak be a kisfiú életéről, elmossák a tények és a kitaláció közötti határvonalat, valamint a közösségi oldalak használatával csökkenthetik a tragédiák jelentőségét. A bírálók azt mondják, ez a fiú emlékével való visszaélés, hiszen valójában nem tudhatjuk, tényleg azt és úgy mondta vagy mondta volna el, amit most mondatnak vele.
Mark Auslander, a Brandeis Egyetem antropológus professzora szerint, aki a halottakról való megemlékezés módjait és rituáléit tanulmányozza, a szociális média, a Facebookhoz hasonló közösségi oldalak óriási lehetőségeket hordoznak magukban, és hogy Henio oldala remek kezdeményezés. „Ez valami nagyon jelentőset árul el arról a belső vágyunkról, ahogyan kapcsolódni szeretnénk egymáshoz, akár az ilyen törékeny memóriafoszlányokon keresztül is” – mondja Auslander.
A történelem felelevenítésének ez a módja azonban nem csak etikai problémákat vet fel. Az ugyanis, hogy halott személy részére hozzon létre valaki egy profilt, a Facebook felhasználási feltételeivel is ütközik. „A hírességek, közéleti szereplők számára létrehozott oldalak viszont általában nem ismerősökkel, hanem rajongókkal rendelkeznek, és így kellene eljárni a történelmi személyiségek esetében is” – mondta el Brandee Barker, a Facebook szóvivője.
Számos oldal és csoport létezik emellett a történelmi események, így például a holokauszt emlékére létrehozva is. A szóvivő közlése szerint a Facebook „bizonyos esetekben” együtt fog működni a felhasználókkal annak érdekében, hogy a profilokból rajongói oldalakat hozzanak létre – ahelyett, hogy törölnék őket. A webkettes történelemóra ezáltal úgy folytatódhat, hogy nem sérti sem a szabályzatot, sem az áldozatok emlékét.