Hová mentek a kacsák?
Hanák András / Forrás: ÉLet és Irodalom
(Where Have All the Ducklings Gone?) In memoriam Jerome David Salinger (1919–2010)
Amikor Holden (Caulfield) megkérdezte az okosmikulás taxisofőrt, hogy tudja-e, hova lesznek a Central Park taván úszkáló kacsák, ha befagy a tó, már tisztában volt azzal, hogy a válaszra az esély egy a millióhoz. A sofőr hátrafordult, és azért válaszolt: „Mi a hézag, kispajtás? Ugratni akar?”
A manhattani Odüsszeia következő taxisofőrje, Horwitznak hívták, már odafigyelőbb és agilisabb természet volt. Holden tőle is megkérdezte, hogy hova mennek télen a kacsák. „Valaki értük jön, és elviszi őket talicskával, vagy maguktól elrepülnek, délre költöznek, vagy mi”? Horwitz ideges típus volt, és brooklyni akcentusával rögvest válaszolt: honnan a nyavalyából tudhatnék én ilyen marhaságot? Szóval itt már csaknem bejött az egy a millióhoz esély. A kezdeti mérgelődést követően Horwitz vette fel az épületes beszélgetés fonalát. „A hal az nem megy sehova se. Az ott marad, ahol éppen van. Az ott marad a tóban.” Holden már bánta, hogy felvetette a témát, Horwitz viszont nagyon belelendült. Fizetés után is megjegyezte: „Ha maga hal volna, az anyatermészet magáról is gondoskodna.” „Csak nem gondolja, hogy a hal megdöglik télen?” De a nagy kérdésre, hogy hová mennek a kacsák, Horwitz se válaszolt.
Menni vagy maradni, úgy látszik ez a kacsák dilemmája. A lehetőség számukra mégis több mint a talicskázás vagy a délre költözés. Dr. Iur. Alex Hoffstra, az alkalmi sofőr, kukta és delivery boy, gyakran vágott át a parkon furgonjával, hogy a Meal Mart glatt kóser deli megrendelőit kiszolgálja. 1984 januárjában egy hóviharos délelőttön Holden beült mellé, és neki is szóba hozta a dolgot. Hová mennek a kacsák ilyenkor? Alex válasza akkor szokatlanul határozott volt: Izraelbe vagy Lengyelországba. Holden nagyapja Lublinban volt nagy tudású rabbi.
Tapasztalataim szerint a kacsák több helyen is feltűnnek, ha befagy a Central Park kis tava. Némelyek a közelben bújnak meg. Mások hosszabb utat tesznek meg, de nem feltétlenül a déli napsütés a célpont. Franny nemrégiben a sarki hidegbe burkolózott Duluth városában látott egy egymáshoz bújó, didergő párt. A hatalmas felszínű Felső-tó nem fagy be, csak a partszakaszon alakulnak ki jégtáblák, ezek egyikén bukdácsoltak a kacsák, majd a vízbe buckáztak. Zooey és mindazok, akik már jártak Cornishban télvíz idején, jól tudják, hogy a fával burkolt és fedett Cornish-Windsor híd zugainak magányában is meghúzódnak a kacsák. És jómagam néhány napja a Duna partján, az 1944-ben itthagyott cipők között járkálva vettem észre a kacsákat, akik vagy nem tudták, hogy mit parancsol az anyatermészet, vagy ellenszegültek annak. Rám tekintettek, majd a jeges vízbe ugrottak.
Bizonyos vagyok abban, hogy ott, ahová JDS most költözött, szintén vannak kacsák, oda is eljutnak télvíz idején. Szóval vagyunk néhányan, akik jól tudjuk, hogy hová mentek a kacsák. Ide, oda és amoda, meg minden. (Here, there and everywhere, and all.)*
Az írás remélhetően angol nyelven is megjelenik.