A jamaikai zsidó örökség őrzője
Gil Shefler írása alapján / Kingston, Jamaika
Abraham Cohen Henriques amszterdami zsidó kereskedő 1670-ben megérkezett Jamaikába, hogy megtalálja Kolumbusz elrejtett kincseit. Egy erőszakkal betérített zsidó ember javasolta neki, hogy a sziget sűrű növényzetét kutassa át a nagy felfedező kincseiért.
Henriques üres kézzel tért vissza, de annyira megtetszett neki a hely, hogy elhatározta, vissza fog térni. Több mint három évszázaddal később a Henriques család még mindig Jamaikában él.
ainsley_henriques.jpgAinsley Henriques az apró jamaikai zsidó közösség vezetője. Már nem keresi a kincset, hanem őrködik felette. A 70-es éveiben járó férfi az elmúlt 30 évben azon fáradozott, hogy megőrizze a különleges jamaikai zsidó közösség gazdag történelmét és hagyományait. „Újjászerveztem a hitéletet, irodát nyitottam, embereket vettem fel, meggyőztem a közösséget, hogy nyissunk egy múzeumot.” – mondja Henriques. „Hetente több száz iskolás gyerek jön a zsinagógába, hogy megismerje a közösség életét.”
Henriques összefogott a jamaikai kormánnyal és akadémiai szintű, a helyi zsidóságról szóló konferenciát tartottak Kingstonban. A világ minden tájáról érkeztek résztvevők.
Henriques-nek azonban nincsenek illúziói: tudja, hogy elveszti a csatát. Az évtizedek során látta, amint lassan, de biztosan fogyatkozik a közösség. Ez a folyamat még jóval Henriques születése előtt kezdődött. 1881-ben élt a legtöbb zsidó Jamaikában, 2535-en, de 1974-re már csak 450-en maradtak. A közösség ma már csak körülbelül 200 tagot számlál. 30 éve nincs rabbija a helyi zsidóságnak.
A jamaikai zsidók egy része színes bőrű, az egykori zsidó ültetvényesek és rabszolgáik közötti házasságoknak köszönhetően. Ugyanolyan akcentussal beszélnek, mint a többi szigetlakó, és mint a legtöbb jamaikai nyugodt és türelmes.
Kingston belvárosában található a gyönyörű Sharei Shalom Zsinagóga, az egyetlen, megmaradt shul, ahonnan péntek éjjelente gyönyörű énekszó hallatszik. Az imádkozók angolul, héberül és spanyolul olvasnak fel, amely a közösség szefárd gyökereire emlékeztet.
A korábbi zsinagógát 1907-ben pusztította el egy földrengés. A helyén felépített épület egyike a négy, a világon még meglévő homokpadlós zsinagógának.
kahalkadosh_kingstone_1.JPG
„Négy oka van annak, hogy a padlót homok borítja. Először is arra emlékeztet minket, hogy őshazánkat homok veszi körül. Másodsorban pedig, legyünk olyan nagy számban, mint a homokszemek. Harmadrészt, a homok takarja őseink lábnyomát, akik titokban tartottak Istentiszteleteket. Ami pedig a legfontosabb, a gyerekek imádják.” – mondja Henriques, körbemutatva a zsinagógában.
Az évszázadnyi elszigeteltség kihatott a helyi zsidó életre.
Alon Gildoni, a Szochnut korábbi megbízottja bensőséges viszonyba került a közösséggel, amikor 2006 és 2008 között ott tartózkodott. Egyik célja az volt, hogy felelevenítse az elfeledett zsidó hagyományokat. Szukkot idején a közösség narancsokat használt a zsidó előírások szerinti citrom helyett. „Ez nem azt jelenti, hogy a jamaikai zsidók elutasítanák a hagyományokat. Lehetetlen helyzetekben próbáltak válaszokat találni. Kész csoda, hogy egészen mostanáig fennmaradtak. Ez főként annak köszönhető, hogy ellenálltak az erőszakos betérítésnek.” Immáron az etrog-hoz való növények is virágzanak a közösség kertjében.
A helyi zsidók örültek, amikor hittársuktól tanultak, de a saját szokásaikra is büszkék. Például határozottan elutasították a nemi elkülönítést.
A jamaikai zsidók az első telepes európai marranókhoz (erőszakkal betérített, de zsidó vallásukat titokban gyakorló spanyolországi, szefárd zsidók) vezetik vissza származásukat. Amikor az angolok a XVII. században megszerezték a szigetet, portugál zsidók újabb hulláma érkezett, velük együtt Abraham Cohen Henriques. Ezek a telepesek elsősorban kereskedők és ültetvényesek voltak, de néhányan a rabszolga-kereskedésből illetve a britek által támogatott kalózkodásból éltek a távoli tengereken.
Habár kis zsidó közösség volt ez, ott hagyta nyomát a szigeten. A jamaikai zsidóknak van képviselete a helyi parlamentben, és zsidók indították útjára Jamaika legnagyobb újságját, a Gleaner-t.
A Green Mountains dombságai Kingstonra látnak rá. A Hillel Academy kitűnő példája annak, hogy a helyi zsidóság milyen sokban járult hozzá Jamaikához. Az iskolát 1969-ben nyitották a rabbi házában, nem zsidó lakosok számára. „Az iskola Hillel rabbi szellemét hivatott átadni a sziget lakóinak” – meséli az egyik tanár, miközben körbevisz a tekintélyes méretű iskolán. Az iskolának több száz tanulója van, de közülük csak maroknyian zsidók. Néhány, zsidósággal összefüggő tantárgyat is oktatnak (van olyan tanuló, akinek családja Indiából származik, mégis a Masada klub jelvényét viseli a ruháján), ezért a zsidó diákok a zsidó vallásról és hagyományról csak különórában tudnak tanulni.
jamaica_c__moldal_2.jpg
Az asszimiláció nagy kárt okozott a jamaikai zsidóságnak. A telefonkönyvben sok Levy, Cohen és Gabay van, de csak nagyon kevesen tekinthetők zsidónak.
Néhány jamaikai újra felfedezi zsidó örökségét.
Patrique Mudhay magas, fekete férfi, aki színes, zsidó szimbólumokkal tarkított inget visel, amikor a zsinagógába megy. Úgy tudja, hogy a nagymamája zsidó volt, majd áttért a kereszténységre, amikor megházasodott. „Habár nem beszélek héberül, mindig meg akarok ismerkedni olyanokkal, akik héberül olvassák a Tórát” – mondja a kipát viselő Mudhay. „Nem hagyom, hogy mások beleszóljanak a vallási szokásaimba”.
Mulhay kivétel, mert inkább a kivándorlás és az asszimiláció jellemző a jamaikai zsidóságra.
Henriques szerint a jamaikai zsidóság nem fog tudni fennmaradni pusztán a múltjára támaszkodva.Henriques a folyamat megállítása érdekében zsidó turistákat akar csalogatni a sziget zsinagógájához és a régi temetőhöz, esetleg a többi, zsidók által is lakott sziget (pl. Barbados) körútjának részeként, de úgy tűnik, a férfi beletörődött abba, hogy a helyi zsidó közösség 30 éven belül el fog tűnni. „Az ehhez hasonló közösségek jövője véges. Hogy ki lesz itt az utolsó zsidó? Nem tudom. Csak abban tudok reménykedni, hogy hitközségünk nyomai fennmaradnak.”
(a JTA munkatársa, Gil Shefler a jamaikai turistaközpont vendége volt)
Fordította: Dési Tamás
A Jamaicai zsidók történetéről többet ide kattintva olvashat (angol nyelven)
