Lazarovits Ernő: Vándorlás a pokolba
Lazarovits Ernő nem csak kulturális, de sok egyéb tevékenysége miatt is ismert. Az emberek elsősorban humorát és optimizmusát dicsérik, amelyhez a legnehezebb időkben is ragaszkodott.
Húsz évvel a történtek után határozta el, hogy emlékkönyvet ír családjának elvesztéséről. Lazarovits Ernő hamar felismerte, hogy származása alapján ítélték őt halálra, miközben honfitársai engedelmeskedtek a parancsnak.
Könyve 1991-ben jelent meg, s azóta Magyarországon és Ausztriában is új történelmi feldolgozás folyamatát indította el. Az osztrákok mondhatják, hogy sosem láttak koncentrációs táborba induló vonatokat – legalábbis a halálmenetek előtt, amelyek az osztrák-magyar határon történtek és helyi nácik vezényelték le –, de mindenki láthatta, mi történik. A helyi falvak lakosai közül is voltak, akik asszisztáltak a deportálásokban.
A gyalogmenetek az Alpok lábából indultak Mauthausen és Gunskirchen felé, majd borzalmas mészárlásokban végződtek. Elég volt kiesni a sorból, máris agyonlőtték az illetőt. A 23.000 emberéletet követelő mészárlások ténye nem relativizálható. Lazarovits Ernőt olyan gyalogmenetben hajtották, amelyben 200 zsidót gyilkoltak meg.
Lazarovits Ernő könyve a közelmúltban jelent meg német fordításban. A szerző az emlékeit több lépésben meséli el, és gyakran gondolkodik el azon, vajon csoda folytán menekült-e meg. Irodalmi nyelvezete hűen adja vissza azoknak a hónapoknak és éveknek a képi és emlékvilágát. Tehetsége a halál borzalmait művészien mutatja be, amely szellemi erőt adtak neki a túléléshez. Lazarovits Ernőt mély hite segítette át a szenvedéseken. Az őseivel való lelki összeköttetés segített túlélni a fájdalmakat, és azt, hogy a bar micvójára kapott imakönyvet, imasálat és tefilint elrabolták tőle. Túlélési ösztöne mindig erőt adott neki. Visszaemlékezésében nincsen pátosz és hamis hőskép.
Részletesen írja le Mauthausenbe való megérkezését. Irodalmi képek a halál és a terror kísértetével átjárva. Egyes történészek talán kijavítanának néhány adatot, de a szerző időtálló és egyedi ábrázolása adják meg a mű értékét.
Ez a könyv a közép-európai zsidóság történetéhez nagyban hozzájárul. Lazarovits leírja, hogy nem a fizikai megsemmisítéssel, hanem a jogfosztással és kiközösítéssel kezdődött el a holokauszt. Ez a tapasztalat nem csak a mai Magyarország, hanem az összes kelet-közép-európai ország felé intő jel.
Lazarovits emlékei az emberről, a rendszerről, szerencsétlenségről és a végtelen szomorúságról a mai napig aktuális kérdéseket vetnek fel azokról a zsidó emberekről, akiket a mai Ausztria területén gyilkoltak meg.
Forrás: Die Gemeinde
