Jó szombatot, Shabat Shalom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:21 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek a zsidó vallási törvények alapján nem szabad munkát végezniük, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.
A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:29 óra után
A Tórából ezen a héten a Bösálách heti szakaszát –szidráját – olvassuk a zsinagógákban.
Jelentése: elbocsátotta. A dal szombatja. A fáraó megbánta, hogy elengedte Izrael gyermekeit ingyen dolgozóit Egyiptom országából. A héberek eljutottak a Vörös (Sás) tengerig. 600 harci szekérrel utánuk eredt a király, utol is érte a menekülőket.
Egy mondat a Hetiszakaszból:
„És megsegítette az Örökkévaló aznap Izraelt Egyiptom kezéből; és Izrael látta az egyiptomiakat holtan a tenger partján. Izrael látta a nagy hatalmat, amellyel cselekedett az Örökkévaló az egyiptomiak ellen és félte a nép az Örökkévalót; és hittek az Örökkévalóban és Mózesben, az ő szolgájában.” (Mózes II. 14. 30-31)
BÖSÁLÁCH – elbocsátotta
A dal szombatja. A fáraó megbánta, hogy elengedte Izrael gyermekeit ingyen dolgozóit Egyiptom országából. A héberek eljutottak a Vörös (Sás) tengerig. 600 harci szekérrel utánuk eredt a király, utol is érte a menekülőket.
Csoda történt, szétvált a nagy tenger, a hullámok, mint a fal meredtek jobb- és baloldalon. A magyarázat szerint a tenger akkor hasadt meg, amikor Áron sógora, Náchson, Áminádáv fia Áron feleségének Elisébának testvére bátran belépett a vízbe. Már-már a feje fölött átcsaptak a hullámok, de akkor a partra érkeztek, akik József földi maradványait szállították és akkor történt a csoda. Mármint hogy száraz lábbal kelhettek át a túlpartra. József koporsóját az ősatya kívánsága szerint: ha kiszabadultok, vigyétek Egyiptomba magatokkal és temessétek el a szent földön – Mózes most teljesítette ezt a végakaratot, ezért kiérdemelte, hogy az Örökkévaló maga gondoskodott Mózes temetéséről, ezért nem ismerjük a sír helyét.
Amikor a héberek átértek a túlpartra, az üldözőket elborította a víz és harci szekerekkel együtt ottvesztek. Ekkor énekelte Mózes és Izrael gyermekeinek serege a híres hála-dalt, amely a mindennapi reggeli ima része. Mert az egyiptomi kivonulásról minden nap meg kell emlékezni. Mirjam az asszonyok élén dobot ragadott és táncolt a hagyomány szerint az angyalok is vele akartak táncolni, de a Teremtő leintette őket. „Teremtményeim pusztultak el, nincs ok az örömre”. Pészach első és két napja kivételével e meggondolásból mondunk csak fél hálaadó Hálel imát, mert számunkra sem mindegy, hogy emberek – még ha üldözők is voltak, – elpusztultak.
Az örömteljes hangulatot felváltotta az elégedetlenség. Keserű vizet találtak, amit nem tudtak meginni. Egy fát jelölt a Teremtő, vízbe dobták és iható lett. Majd húst követelt a nép. Kaptak fürjeket. De rendszeres eledelül megkapták a mindennap lehullott hófehér mannát, a csodakenyeret, amely elfogyasztása közben arra az ételre gondolhattak, amelyet megkívántak. Mindenki egy adagot szedhetett, a szombatra tekintettel pénteken kétszeres adagot. Majd újra vízért zúgolódtak. Ilyenkor mindig a régi szlogen jött elő, bezzeg Egyiptomban ilyen gond nem volt. Kaptak vizet, és Mirjam érdemeire tekintettel egy kút kísérte a tábort egészen Mirjam haláláig.
A hetiszakasz befejező részében hírt kapunk arról, hogy orvul, hátulról a lemaradó öregeket és gyerekeket nem kímélve, megtámadta a fáradtan vonuló izraeli népet amálék vad serege. Mózes Józsuét küldte a harcba a katonák élén. De az ütközetben Mózesnek is részt kellett venni, ameddig az égre emelte a kezeit, győzött Izrael, de ha leengedte karját, az amálékok törtek előre. Elnehezültek Mózes karjai, leült egy kőre, Áron és Hur tartották a karját. Izrael győzedelmeskedett, de az amálékok orvtámadását nem szabad elfelejteni. Ma már amáléknak nevezik azon gonosz erőket, amelyek a zsidó népre támadnak.
Deutsch Gábor (Forrás: OR-ZSE)
