A bélyeges sereg
Forrás: Hajdú Online
Debrecen – Braham professzor kétkötetes hatalmas munkája (A magyarországi holokauszt) után megkezdődtek a magyar zsidóság története megírásának részmunkálatai. Bényei József jegyzete.
Ennek egyik úttörője a debreceni Halmos Sándor, aki 2008-ban Szatmár, 2009-ben Bereg és Szabolcs vármegye zsidóságának történetéhez közölt fontos és részletes adatokat. Új könyve is ezt a címet viseli: „Adatok…” – azaz nem monográfiát írt, nem összefoglaló elméleti munkát, hanem bemutatja két megye izraelita lakosságának életét a letelepedéstől napjainkig. Különösen fontos ez a terület, hiszen közel esik Lengyelországhoz és Oroszországhoz, ahonnan sok menekült telepedett le ezekben a megyékben.
Mit bizonyít ez a könyv? Egyrészt azt, hogy a vidéken élő zsidóság munkás életet élt. Ezen a tájon már többen foglalkoztak földműveléssel, még többen iparosként keresték kenyerüket, de főként a kereskedelem, és a keresztény úri lakosság részéről kissé elhanyagolt értelmiségi pályák fogadták be őket (orvos, ügyvéd stb.). Bizonyítja ez a könyv összetartozásukat is, azt a másoknál ritkábban megtalálható magatartást, ahogyan egymást segítették. De bizonyítja azt is, hogy már a kisebb közösségeknek is első feladatai közé tartozott, hogy imatermet, templomot (zsinagógát) hozzanak létre, ahol vallásukat gyakorolhatják. És még a legkisebb közösségek is hamar megkezdték a gyerekek tanítását, először a vallásuk törvényeire, majd más fontos ismeretekre is. (Reményik Sándor ugyanezt a parancsolatot fogalmazta meg a kisebbségi magyarság számára: „A templomot s az iskolát” őrizzék kemény hűséggel.)
A zsidó közösségek pusztulását ismerjük a holokauszt történetéből, hiszen éppen erről a tájról vitték először a zsidókat gettóba, majd haláltáborokba. Halmos Sándor alapos ember: ahol tudott adatot szerezni, azt is bemutatja, hányan kerültek haza a halál nagyüzemeiből, s mi lett a sorsa az egykori templomoknak és temetőknek. Ha rajzol is az olvasó hiányjeleket, nem kétséges, hogy Halmos könyve szűkebb hazánkban alapkönyv. Meg kell ismernünk más vallású, más kultúrájú honfitársaink múltját ahhoz, hogy közös jövőnket tartalmassá formálhassuk.
