Zsinagóga a Tevere partján

2010. január 17-én vasárnap délután XVI. Benedek pápa a római zsinagógában találkozik a zsidó közösséggel. A látogatásra a katolikusok és zsidók közötti párbeszéd elmélyítésének, fejlődésének emléknapja, valamint az aznapra eső helyi zsidó ünnep alkalmából kerül sor.

Mi is ez a „helyi”zsidó ünnepnap?

Az ünnep egy csodás eset emlékére alakult ki, amelyet a Svát (január közepétől február közepéig tartó) hónap 2. napján ünnepelnek a római zsidó közösségben. 1793-ban a római gettó zsidó lakói megmenekültek a város lakosságának dühe elől. A rómaiak a gettó kapuinál gyűltek össze, hogy felgyújtsák azt, és ellenséges szándékkal behatoljanak a területre. Az volt ugyanis a lakosság meggyőződése, hogy a zsidók védelmet nyújtottak a Franciaországból származó új, forradalmi eszmék gyűlölt támogatóinak. A Pápai Állam más területein a zsidókat emiatt megtámadták és bántalmazták.

Már felkészültek a legrosszabbra, amikor egy hatalmas, váratlan záporeső lehűtötte a támadók lelkesedését és kioltotta a lángokat, amelyek már fellobbantak a kapuknál. Az olaszul „Ólom” ünnep neve a sötét és ólomszürke ég színéhez kötődik. A szicíliai iskolában minden évben megemlékeztek erről a napról az „Ezrà Betzaròt” kongregációnak köszönhetően gyertyagyújtás és fogadás keretében, amely során adományokat gyűjtöttek a társulat tagjaitól.

a régi római gettó 1._1.jpg

De hogyan is kerültek a zsidók Rómába?

Nagyon sok zsidót láncra verve, rabszolgaként hurcoltak be Rómába, a győztes császár szekerei mögött. A menekültek aztán úgy élhettek tovább a birodalom szívében, hogy szinte láthatatlanná váltak. A nagy emlékművek mellett egyetlen zsidó imaház vagy zsinagóga sem épülhetett, amely felhívta volna magára a figyelmet. És ez így maradt csaknem 2000 évig.

a_r__gi_r__mai_gett___6..JPG

Miért?

Mert Konstantin császár keresztény hitre tért, és így a Római Impériumból Szent Római Birodalom lett, a zsidó népesség pedig mássága miatt sebezhetővé vált. IV. Pál pápa a XVI. században ide, a Tiberis folyó mocsaras vidékére, Lungoteverébe száműzte Rómából a zsidókat. Ettől fogva gettóban éltek. A zsidók nem mozdulhattak ki e helyről napnyugtától napkeltéig. Vasárnap reggelenként pedig elvitték őket a Sant Angelo in Pescheria templomába. Az ajtókat bezárták, és végig kellett hallgatniuk a prédikációkat. A hitükhöz hű zsidók azonban a gettóban őrizték továbbra is szokásaikat és hitük eleven lángját a kedvező változások reményében.

Végül megtörtént Olaszország egyesítése 1870-ben és röviddel ezután az uralkodó, II. Victor Emmanuel lebonttatta a római gettót, és a zsidóknak teljes körű állampolgári jogokat adott. Az épületet, amely korábban otthont adott a gettó zsinagógájának szintén lebontották, és a közösség egy új, impozáns épületet építhetett, a jelenlegi nagy zsinagógát, amely 1901-1904-ig épült a Tevere folyó partján, az egykori gettó területén. 1904-ben ezen a helyen avatták fel a Temple Israelitico-t, a Római Nagy Zsinagógát, amely 2004-ben impozáns rendezvényekkel ünnepelte fennállásának századik évfordulóját.

A_r__mai_nagyzsinag__ga_16..JPG