Nagyfuvaros, a minjánszervezés iskolája
Szilágyi Iván Péter Streit Sándorral beszélget / Új Élet
Tizenkét olyan, a BZSH által működtetett templomkörzet van Budapesten, ahol heti rendszerességgel gyűlnek össze a hívek. Mindenki megtalálhatja közülük a saját stílusának és időbeosztásának megfelelőt: a péntek esti és szombat délelőtti alkalmak mellett zsinagógáink egy részében hétköznap reggel és este, míg máshol csak reggelenként imádkoznak.
A fővárosi körzetekben péntek este mindenütt és szombat délelőtt a többségében van ima – honlapunknak Streit Sándor, a Budapesti Zsidó Hitközség és a Nagyfubaros utcai körzet elnöke, akivel arról beszélgettünk, miből áll egy vallásos ember hete, miben különböznek a hazai és külföldi zsinagógába járási szokások, és arról is kérdeztük: szerinte van e jövője a hazai vallásos zsidóságnak?
Hol lehet reggel-este imádkozni?
A Hegedűs Gyula utcai körzetben, a Dohány utcában és a Nagyfuvaros utcai templomban. A Bethlen téri zsinagógában is rendszeresen imádkoznak, de csak reggelente, délután csak akkor, ha valaki Jahrzeitot tart, vagy Rajs Hajdeskor. A Kazinczy és a Dessewffy utcai templomban reggel-este imádkoznak.
Miért van Budán kevesebb működő zsinagóga, mint Pesten?
Ez jó kérdés. Tudni kell, hogy valamikor csak Óbudán 3-4 zsinagóga működött, és Buda más részein is rendszeresen imádkoztak. A vallásosabb emberek annak idején főként Pesten telepedtek le, aztán később – ahogy változott a világ – egy részük átköltözött Budára. A budai zsidóság hatalmas és ismert volt, a török uralom idején működött a Várban a korszak leglátogatottabb zsinagógája. Ma két működő templomunk van Budán, mindkettőben voltak próbálkozások mindennapi imádkozások szervezésére, de egyik kísérlet sem volt sikeres. Talán ha összefognának a „sógorok”, és hétköznaponként hol az egyikben, hol a másikban gyűlnének össze, akkor Budán is lehetne hétköznap imádkozni.
A Nagyfuvaros utcában napi rendszerességgel van ima. Mi kell ehhez?
Két nagyon fontos tényező: a vallási és a világi vezetésnek együtt kell működnie egy olyan környezet létrehozásában, ahová az emberek jó szívvel és azzal a tudattal jöhetnek, hogy számíthatnak a másikra. Például ha valakinek kádist kell mondani, akkor a másik tudja, és eljön, hogy meglegyen az imához szükséges 10 zsidó férfi. Azok az emberek, akik mindennap idejárnak, együtt élnek és lélegzenek. Ha az egyikük nem jön el, rögtön feltűnik: felhívjuk telefonon és megkérdezzük, hogy mi történt vele. Tény, hogy a mindennapos imákat nem könnyű megszervezni, nagy munka, de ha kísérletet sem tesznek rá, biztos, hogy nem fogja siker koronázni. Összehangolt munkát, odaadást és főként aktív részvételt igényelnek mind a rabbi, mind a kántor, úgy a sámesz, mint az elnök és persze a tagság részéről.
Minden nap külön kell hívni az embereket vagy maguktól is összejönnek?
Mindig fel kell hívni a jelenlévők figyelmét, az imák végére például kitaláltam egy humoros szlogent, amivel arra emlékeztetem híveinket, hogy másnap is lesz ima, és várjuk őket. Nem mintha egyébként nem jönnének, de van, amikor változnak az imák időpontjai, és egyébként is jólesik az embereknek, ha tudják, hogy számítanak rájuk. Emellett nagy szükség van személyes beszélgetésekre, ilyen szempontból jó alkalom, hogy a reggeli ima után leülünk egy kávéra vagy teára, és beszélgetünk vagy éppen viccelődünk egy kicsit. Így indítjuk a napot, mint amikor a család együtt leül reggelizni. Egy közösségnek úgy kell működnie, mint egy családnak, csak így lehet sikeres.
Sokan arra hivatkozva nem mennek reggelenként imádkozni, mert „korán kell kelni, és ott a munka” – hogy csak néhány indokot soroljunk. Mit tud erre mondani?
Akinek az időpont nem felel meg, mert túl korán van, próbáljon keresni egy másik minjent, ahol később kezdenek. Ha ez sem jó, legalább otthon imádkozzon. A napi rendszerességgel templomba járók jelentős része nyugdíjas, vagy olyan munkát végez, ahol szabad az időbeosztása. Az imák idejét és hosszúságát előre lehet tudni, és így be lehet illeszteni őket napjainkba. Mondok egy példát: ha valaki reggel hét órára eljön hozzánk imádkozni, tudja, hogy normál esetben – amikor nincsen tóraolvasás – 7 óra 40 perckor végzünk. Ha valaki a munkakezdés miatt nem tud jönni, annak azt tanácsolnám, hogy menjen például a Kazinczy utcai zsinagógába, ahol 7 óra előtt kezdenek. A későn kelők számára is van megoldás: számos helyen később imádkoznak, a Nagyfuvaros és a Hegedűs Gyula utcában reggel hétkor, a Bethlen téren negyed nyolckor, a Dohány utcában fél nyolckor, a Vasváriban pedig nyolckor. Az is igaz, hogy télen – amikor délután négy órakor kezdünk – sokan nem tudnak jönni, mert munkában vannak, de a minjen mindig biztosítva van.
A szombat délelőtti imákat körzeteinkben meg tudják tartani, van elég ember?
Tudomásom szerint ilyen problémák nincsenek. Nagyon érdekes jelenség figyelhető meg, ha összevetjük a külföldi és a hazai zsinagógába járás szokásait. Magyarországon jellemzően péntek este vannak többen zsinagógáinkban, és szombat délelőtt kevesebben, míg az Egyesült Államokban, Izraelben vagy Európa nyugati részén ennek pont a fordítottja igaz. Ebből a szempontból is kuriózumnak számít az itthoni vallásos zsidó közösség.
Mi lehet ennek az oka?
Nagyon sok hölgy vesz részt a péntek esti imákon. Gyerekkoromban ez még nem volt jellemző, főként a férfiak és gyermekeik jöttek ilyenkor, míg az asszonyok otthon várták a családot a megterített sábeszi asztallal és a finomabbnál finomabb ételekkel. A ház asszonya előkészített mindent, hogy azok klappoljanak, mire a férfiak és a gyerekek hazaérnek. Az asszonyok csak ritkán, szombat délelőtt, ünnepek alkalmával és Rajs Hajdes bencsoláskor mentek zsinagógába. Ez a trend mára megfordult, aminek a családi minták hiánya lehet az oka. Sok hölgy nem vallásos környezetben nőtt fel, vagy egyedül maradt, nem látta és szokta meg, hogy milyen is egy igazi péntek este.
A sábesszel kapcsolatban még beszéljünk egy nagyon szép szokásról, a Sólajs Szöudajszról. Miből áll ez és hol lehet találkozni vele?
Vallási magyarázata van. Tudjuk, hogy sábeszkor kötelező a háromszori étkezés. Az elsőt péntek este, a másodikat szombat délben, míg a harmadik közös étkezést, a Sólajs Szöudajszt szombat délután tartjuk. Elmondjuk a minche imádságot, majd jön a Sólajsz Szöudajsz, amelynek keretében mindig elhangzik tanítás is. Szerves részei és hangulati elemei még a szombati zmíresz énekek, majd bencsolunk és elmondjuk a máriv imát. Végül hávdóle gyertyát gyújtunk.
Zsinagóga és oktatás. talmud-tórák tekintetében hogy állnak körzeteink, és mit tanítanak ezeken az alkalmakon?
Régen, az elmúlt évtizedekben sokkal nagyobb szükség volt ezekre, mint most, ugyanis nem működtek elemi szintű zsidó iskolák. Ma már több zsidó óvoda és iskola van, és ezért sokan megkérdőjelezik, hogy szükség van-e még talmud-tóra oktatásra? Erre mindig azt szoktam mondani, hogy nem minden zsidó gyerek jár zsidó iskolákba, és rájuk is kell gondolnunk. Volt egy javaslatom, hogy minden héten ki kellene jelölni egy délutáni időpontot, mondjuk a Scheiber Sándor iskolában, amikor a nem zsidó iskolába járó zsidó gyerekeknek központi vallásoktatást, talmud-tórát tartanánk. Valamiért a többség nem támogatta az elképzelést. Körzeteink nagy részében van talmud-tóra oktatás. A Nagyfuvaros utcában például nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is tartunk ilyen előadásokat. Sok esetben gyermekeikkel, unokáikkal együtt tanulnak az őket elkísérő szülők, nagyszülők, mivel vallásos nevelés hiányában nincsenek kellő ismereteik. A Nagyfuvaros utcában ezért van külön gyerek- és felnőttoktatás és több szintű ivritnyelv-oktatás. A talmud-tóra oktatás egy komplex folyamat, az álefbésztől egészen a zsidó történelem oktatásáig. Imáink keretében ezenkívül minden reggel és este van egy rövid tanulás. A rabbi külön leül azokkal, akik még ezenfelül is szeretnének tanulni Talmudot.Fontos vallási kötelességünk gondolni azon gyermekekre is, akik bár micvóra készülnek. Nálunk hagyományosan Zucker Immánuel kántor úr készíti fel őket, megtanítja nekik a szükséges dallamokat és az elméleti részt is.
Sokan járnának zsinagógába, de attól tartanak, hogy nem fogják tudni követni az imákat, és emiatt esetleg kínos helyzetbe kerülnek…
Ha észrevesszük, hogy valaki fél az ilyen szituációtól, odafigyelünk rá, és próbájuk őt eligazítani a szokások világában.
Én például mindig mellém vagy valamelyik régebbi tagunk mellé ültetem őket. Mindenkinek azt mondom, hogy próbáljon meg annyit elmondani az imából, amennyit tud adott idő alatt. Ha lassan, hát lassan! Amennyiben rendszeresen jönnek majd, két-három hét alatt fel tudják venni a ritmust, és nem lesznek gondok a lassú vagy gyors imádkozásokkal. Megtanulják az énekeket és felismerik, hogy éppen melyik imádságot mondjuk. Minden közösségünk más és más, de ugyanolyan szeretettel várunk mindenkit. Nem szabad félni, jöjjenek el, és mi segíteni fogunk! Nagyon fontos, hogy jó legyen az első benyomás, mert attól függ, hogy látjuk-e még később új vendégeinket. Szerencsére ilyen szempontból a Nagyfuvaros utcában is jó a helyzet, gyakran jönnek hozzánk ismeretlenek vagy külföldi vendégek.
Mi lesz a fiatalokkal, lesz elég utánpótlás?
Minden időben voltak fiatalok és középkorúak a templomokban, ahogy olyan hittestvéreink is, akik azt jósolták, hogy ki fognak halni közösségeink. Hála a Mindenhatónak, hogy ez nem következett be. Annak idején a templomba járó idős emberek például nagyon sokat aggódtak, hogy 56’ után kiürülnek templomaink, mivel hittestvéreink jelentős része elhagyta az országot. Évtizedek óta hallom a közösségeink jövőjéért aggódó hangokat, mégis mindig jöttek és jönnek új hívők zsinagógáinkba. Hozzánk, a Nagyfuvaros utcába például nagyon sok középkorú férfi jár, és ők a közösség motorjai, maguk után „húzzák” az egész kilét (a fiatalokat és az időseket).
Sok fiatal, sőt már szüleik sem kaptak vallásos nevelést. Mivel lehet megszólítani, zsinagógába csábítani őket?
Ez nagyon nehéz dolog, de nem reménytelen. Nem feltétlenül az imával kell kezdenünk, ugyanis sokuknak nincs igénye erre, de a közösség és a gyökereik foglalkoztatják őket. Fontos, hogy a zsinagógákban tartsunk más jellegű, kulturális és közösségi rendezvényeket is. Ezeken keresztül sokkal könnyebben meg lehet szólítani azon hittestvéreinket is, akik nem kaptak vallásos nevelést. A lényeg, hogy jól érezzék magukat, és megszokják a zsinagógák világát. Utána már könnyebben, szívesebben jönnek imádkozni is.
