Sobibor, egy majdnem feledésbe merült hely
Forrás: Kultúra
Nem sokan keresik fel manapság a kelet-lengyelországi Sobibórt – írta az osztrák hírügynökség annak kapcsán, hogy hétfőn Münchenben megkezdődött a sobibori náci haláltábor egyik volt őrének, az ukrán John (Ivan) Demjanjuknak a pere.
Az egyik ködös novemberi délután mindössze egy fiatal lublini pár érkezett. Némán sétálnak végig az erdei fenyőkből és nyírfákból álló fasoron, amely ma a haláltábor barakkjaitól a gázkamrákhoz vezető egykori utat szegélyezi. „Ez egy csaknem elfelejtett hely – mondja a férfi, Jakub Pawlikowski orvos. – A nácik kis híján elérték, amit akartak – a nyomok eltüntetését.”
A lengyel-fehérorosz-ukrán hármas határ közelében fekvő település vasúti peronja is elhagyatott. A rozsda marta helységnévtáblán a felirat alig olvasható. A négy sínpárt fű és bokrok nőtték be. Semmi sem utal arra, hogy valaha tehervagonokban hoztak ide 250 ezer zsidót, akinek be kellett állnia a halálmenetbe.
Az SS röviddel az európai zsidóság megsemmisítéséről döntő wannsee-i konferencia után, 1942 márciusában fogott hozzá a sobibori tábor létrehozásához. Ez egyike lett annak a három megsemmisítő lágernek, amely a lengyelországi zsidóság teljes elpusztítását célzó, úgynevezett Reinhard-akcióban szerepet játszott.
„A táborból mindig pokoli bűz áradt, bizonyára a holttestek szaga” – mondja Adela Tomczak, aki az egykori bakterháztól alig néhány lépésre lakik. Ő maga 1946-ban költözött csak ide, de anyja elbeszéléséből tudja. „Kicsit kíséreties egy ilyen hatalmas, jelöletlen temető szomszédságában lakni” – teszi hozzá a 67 éves asszony. A fiuk egyszer jó néhány zlotyt keresett az itt zajló ásatásokon. Mindenütt csontokra bukkantak. „Ettől idehaza állandóan hánynia kellett, és semmit sem tudott enni” – meséli.
A haláltábor fennállásának másfél éve alatt több kísérlet történt szökés, illetve felkelés megszervezésére. Először egy volt holland hajóskapitány tett kísérletet az ellenállás kiépítésére, de felfedték a tervét, s elrettentésül az őrök lefejezték blokkjának minden lakóját, utolsóként a kapitányt magát is. Kivégzését követően egy zsidó származású orosz fogoly, Alekszandr Pecserszkij vette kezébe az ellenállás szervezését.
Az akciót 1943. október 14-én hajtották végre. Az ukrán őrök azonban a két életben maradt SS-tiszt irányításával pokoli tüzet zúdítottak a menekülőkre. Háromszáz fogolynak sikerült átvergődnie a tábort körülvevő aknamezőn, de többségüket néhány napon belül megtalálták és megölték a nácik, csakúgy, mint azokat a táborlakókat, akik nem csatlakoztak a felkelőkhöz. Sobibort 64 fogoly élte túl. A német megszállók 1943 őszén, a foglyok fegyveres felkelése után a földdel tették egyenlővé a megsemmisítő tábort, s a helyén egy újabb tábort építettek az ukrán önkéntesek számára.
Lengyelország csak húsz évvel később emelt emlékművet a helyszínen: a csontokkal és hamuval terhes földből egy nagy, kövekkel borított dombot emeltek. A faluban ma egyetlen szemtanú sem él már.
