Goldziher Ignác halálának napja (1921)
Forrás: MTV
1850. június 22-én született Székesfehérvárott. Pesten járt gimnáziumba, közben 16 évesen a pesti egyetemen arabot, törököt és perzsát tanult, Vámbéry Ármin, továbbá Riedl Frigyes és Toldy Ferenc tanítványa volt.
Tanulmányait Berlinben, Leidenben folytatta, a kor nagy orientalistájánál, H. L. Fleischernél doktorált Lipcsében, 1872-ben. 1872-ben Budapesten lett egyetemi magántanár, majd 1873-tól két évig újabb ösztöndíjjal keletre utazott Arany László és Heinrich Gusztáv társaságában, s Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban kutatta az iszlám tradícióit. Kairóban, az Azhar medreszében első európaiként hallgatott arab filológiát, iszlám teológiát és egyházjogot, s álruhában vett részt egy pénteki istentiszteleten.
1876-ban a budapesti izraelita hitközség titkára lett. Főleg a zsidó iskolaügy terén tevékenykedett. 1874-ben jelent meg Bécsben a Sia irodalomtörténetéről írt műve, 1877-es tanulmánya a spanyolországi arabok fejlődését vetette össze a keletiekkel, ez volt akadémiai székfoglalója. 1884-ban adta közre A mohamedán jogtudomány eredetéről című munkáját. Kétkötetes műve, a Mohamedán tanulmányok 1889-90-ben jelent meg Halléban német nyelven, ezt később, halála után angolul és franciául is kiadták. Híres kézikönyve a szintén németül írt, 1897-99-ben Leidenben megjelent Értekezések az arab filológiáról. Magyarul írt könyve az 1881-es Az iszlám. Ehhez kapcsolódott a pogány arabok költészetének hagyományairól írt 1893-as munkája is. Heidelbergben, 1910-ben jelent meg összegző műve, mely magyarul 1912-ben, Előadások az iszlámról címmel látott napvilágot, Heller Bernát fordításában.
1894-ben lett egyetemi tanár, 1905-től a budapesti egyetem sémi filológiai tanszékének vezetője volt. 1921. november 14-én halt meg Budapesten. Európai szaktekintélyként tagja volt a berlini, göttingeni, szentpétervári, amszterdami, koppenhágai akadémiának. Többször hívták külföldre tanítani, ő azonban itthon maradt. 1876-ban lett az MTA levelező, 1892-ben rendes tagja. Emléktáblája Budapesten, a VII. kerületi Holló utcai lakóházán, valamint székesfehérvári szülőházán látható.
További művei: A mítosz a hébereknél (1873); , Renan mint orientalista (1894); A buddhizmus hatása az iszlámra (1903); A zsidóság lényege és fejlődése (1919); életművének 1927-es bibliográfiai összegzése 580 könyvet és tanulmányt említ.
Goldziher Ignác nyelvész, orientalista alapozta meg a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet Munkássága az iszlám kultúrtörténet majd minden területére kiterjedt, elsőként vizsgálta e vallás kialakulását történeti fejlődésében, feltárta az arab nyelvtudomány és történetírás kezdeteit, s bemutatta, hogyan tükrözik a Mohamedre vonatkozó hagyományok a korai iszlám vallási és pártharcait.