Szegedi kispapok, Izraeli vacsoraest Szegeden
Sulyok Erzsébet / Forrás: Délmagyar.hu
„Jó vendégnek lenni ezen a polgári rendezvényen.”
A velünk egy asztalnál helyet foglaló neves szegedi zongoraművész, Maczelka Noémi a Gundel-palacsintánál tartott, amikor kénytelen volt félbeszakítani a falatozást a sokkal nagyobb élvezetért: Gazda Bence hegedűszólója bűvölte.
A Budapest Klezmer Band produkciójából az együtteshez legközelebb eső asztal vendégei, azaz mi kaptuk a ráadást, hiszen a muzsikusok mimikáját és legapróbb gesztusait is közvetlenül fürkészhettük. Ha úgy vesszük, az Alapítvány a Szegedi Zsinagógáért ügyvezető elnöke, a zongoraművésznő szinte hivatalból vett részt az alkalomra előkelő stílust öltött egyetemi épületben, a TIK-ben megtartott zenés vacsorán, hiszen az alapítvány az egyik szervezője a jótékonysági estnek.
De mindenki tudja, hogy az évek során a város egyik meghatározó társasági eseményévé vált izraeli est legeslegfőbb szervezője, motorja, lelke a hitközség elnöke, a szegedi tiszteltbeli konzul, Lednitzky András. Nélküle nem jött volna létre – mi is? Ez a polgári rendezvény. A polgár ez esetben egyenlő: citoyen. Tudják, aki nevében a francia forradalom óta él, és a világon mindenütt az öntudatos állampolgárt jelenti.
Jó vendégnek lenni ezen a szegedi polgári rendezvényen. Ahol egy asztal mellett eszi a pulykahúsos mini töltött káposztát a szegedi szocialista és a mórahalmi fideszes polgármester, meg Feldmájer Péter MAZSIHISZ-elnök, Zoltai Gusztáv MAZSIHISZ-BZSH ügyvezető igazgató aki, több száz saját kézzel elkészített maceszgombóccal színesítette a fantasztikus menüsort, meg Dékány Imre akadémikus, meg Nemesi Pál iparkamarai elnök. Egyetemi emberek, orvosok, jogászok, cégvezetők, médiamunkások, művészek. Zsidók és nem zsidók. Visszajön ilyenkor Sopronból Sándor Péter, a szállodás, és külföldi vendégkutatásból Letoha Tamás, a tudós-feltaláló-üzletember. Egy hatalmas teremnyi embert hoz össze – mi is? Hogy önmagukat citoyennek tudják. És több nem is kell a legkülönfélébb polgárok kézfogásához.
Pontosabban kell még – egy ember. Lednitzky András. Akiről a szegedi „kispap” jut eszembe, Lővinger Adolf: a világhírű, tudós főrabbi, Lőw Immánuel helyetteseként szolgált itt egykor, s minden kisember pásztora volt. Zsidók és keresztények egyaránt szeretettel emlegették a városban így: „a mi kispapunk”. Ha tudomása lenne a mai hitközségi elnöknek erről az összehasonlításról, biztosan tiltakozna. Mert éppolyan szerény, mint ama „kispapról” mondták volt a kortársai. Pedig zsidókat és nem zsidókat összehozni, a citoyen-létet megérzékeltetni – ezt Lednitzky András tudja Szegeden.
