„Egyesítsed szellemeddel, Mit zord erkölcs szétszakít…”
Mazsihisz
//:Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.:
Streit Sándor a Budapesti Zsidó Hitközség elnökének november 1-jén a Frankel Leó utcai zsinagógában a „Komolyzenei körséta a zsinagógák világában” komolyzenei hangversenysorozat nyitó koncertjén elhangzott beszéde.
Tisztelt vendégeink, kedves közönség, barátaink!
Igen, barátaink, mert aki most itt van velünk és készül ezt a különleges hangversenyt meghallgatni, nemcsak műértő és zenekedvelő, hanem velünk közösséget vállaló igaz barát!
A mai esten ebben a gyönyörű, 1888-ban Fellner Sándor tervei alapján egy korábbi, kisebb imaház helyén épült zsinagógában egy négy hangversenyből álló nagyszerű kezdeményezést üdvözölhetek, amely sokkal több, mint négy, zsinagógában megrendezendő zenei körséta.
Néhány száz éve a római pápa annak idején megtiltotta, hogy a zsidók temploma, imaháza, bárhol is legyen, utcára nyíló kapuval rendelkezzen. Talán ezért is van, hogy jónéhány zsinagógánk inkább lakóházak belső rejtekében, az épületek belsejéből, udvaráról megközelíthető, mint most itt is, ez a szép budai zsinagóga, amelyre mi nagyon büszkék vagyunk. Később, a befogadás idején aztán kialakult a testvéri megegyezés, egymás azonosságainak és különbözőségeinek felismerése, megismerése és elfogadása, a zsidó-keresztény párbeszéd, és számos zsinagóga, építészeti remekmű díszíti városainkat szerte Európában. De a kiegyezés, a békés párbeszéd nemcsak az építészetben, hanem a művészeti ágak mindegyikében teret kapott, hiszen csakis ez az igazán járható út a hívő emberek békés, az Örökkévalót tisztelő, hitét gyakorló nagy közössége számára.
Ez a gondolat magába foglalja a zsidó – keresztény kultúrkör, a hagyományok s az azokat ma is tápláló, megélő embertársaink szellemi támaszkodását a művészetre, egymás mellett élő népeink közös kincseire.
Ezen a négyestés komolyzenei körsétán zsidó zeneszerzők kuriózumnak számító művei, illetve zsidó témájú darabok csendülnek fel a lenyűgöző helyszíneken. És ezek a helyszínek, a zsidó vallási környezet átlényegítik a megszólaló műveket, és remélhetőleg különleges élményt nyújtanak Önöknek.
Az előadóművészek pedig– megannyi tehetséges fiatal – őszinte odaadással és tudásuk legjavával tesznek majd eleget a felkéréseknek.
Ezek az alkalmak – nem kis büszkeségünkre – legjobb eszközei az értékek felmutatásának, az emlékezésnek és hiteles példái a humanista nevelésnek, amely a zeneművészetnek mindig is feladata volt és marad. Reméljük tehát, hogy jó kezdeményezés megszületésénél bábáskodunk most itt valamennyien.
A további programok az év hátralevő részében:
November 15-én a korabeli zsidó közösség adakozásából épült nagykőrösi zsinagógában a huszadik század neves szerzőinek műveiből kapunk ízelítőt.
A december 6-án fellépő jeruzsálemi művészek a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában, a Fény ünnepe, a Hanuka hangulatát idézik majd fel a Händel-est keretein belül: előadásra kerül a Júdás Makkabeus oratórium és felcsendülnek Aharon Harlap, izraeli zeneszerző zsoltárai.
A záróhangversenyre december 20-án a győri zsinagógában kerül sor, ahol magyar művek csendülnek fel, s Ránki György: 1944 Radnóti Miklós verseire című alkotásával kívánunk megemlékezni az idén 100 éve született magyar költőről.
A hangversenyek gerincét a világhírű karmester Solti Györgyről elnevezett budapesti vonós kamarazenekar alkotja.
Az immár tizenegyedik éve működő együttes alapítója P. Ispán Franciska, éppen az imént emlegetett közös gyökerű humanista eszméinket szolgálja, amikor folyamatosan élő emlékét ápolja a 20. század egyik világhírű magyarjának, Solti Györgynek.
Azt kívánom, hogy ez a négy este mindnyájunknak legyen közös büszkesége, köszönöm a szervezők és a támogatók nagyszerű ötletét, a gondos előkészítő munkát.
Friedrich Schiller német drámaíró, a weimari klasszikusok legfontosabb képviselőjének szavaival kívánok Önöknek szép és tartalmas időtöltést a mai és a következő három estére is.
Fátyol hulljon bűnre, bajra,
ellenednek megbocsáss:
szívét többé könny ne marja,
ne rágódjék rajta gyász.
Adóskönyvünk elenyésszen,
béküljön meg, aki él.
(Friedrich Schiller: Óda az Örömhöz)
Kísérje áldás mindannyiok nemes tevékenységét, jusson el hírük – mint a szikra – ezerfelé, győzze le az értetlenséget és a sötétséget, teremjen helyébe szeretetet és összefogást, hirdetve azt az erényt, amelyet csak a művészet, s azon belül a zene képes megteremteni az emberiség számára.
