Magát okolja apja halála miatt a legismertebb hazai sportriporter
Forrás. ATV
„Mások életét megmentettem, csak az övét nem tudtam” – mondja Szepesi György.
A delmagyar.hu által készített interjúban a 88 éves, legendás sportriporter elmondta, azért magyarosított Friedlander-ről Szepesire, mert apja Szepesváralján született. Hozzátette: három éve tudta csak meg, hogy pontosan hol és mikor halt meg édesapja, akit a nácik hurcoltak el a II. Világháború idején.
– Annyit tudtam csupán, hogy Szőnyből vitték el. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben azonban megvan apám kartonja, amin pontosan vezették, hogy honnét hová vitték, valamint halálának időpontja és helye: 1945. február 14. Buchenwald – mondta. Azt is elárulta, szinte minden éjszaka szüleire gondol; anyja egy évtized múltán belehalt a férje elvesztése miatti fájdalomba. Szepesi úgy érzi, megmenthette volna apja életét, ezért nem tud magának megbocsátani.
– Mindketten munkaszolgálatosok voltunk: én Ukrajnában és Kelet-Magyarországon, apám pedig Budapesten. Nagyon sajnálom, hogy nem írtam neki több levelet. Hogy nem tudattam vele, hogy jól vagyok, nem biztattam, hogy csak egy kicsit bírja ki. Szomorú ember volt, és nekem kellett volna erősebbnek lenni. Gyötör a gondolat, hogy ha csak két nappal hamarabb jöttem volna haza 44 novemberében, akkor apámat nem vitték volna el. Rengeteg keresztény születési bizonyítványt és hamis papírt gyártottunk és osztottunk szét. Mások életét megmentettem, csak az övét nem tudtam – emlékezett vissza Szepesi György.
Mint mondta, ő maga két emberbarát parancsnokának köszönheti, hogy megmenekült. – A nyilas hatalomátvétel előtt egy nappal, 44. október 14-én szélnek eresztettek bennünket. Annak idején még Hódmezővásárhelyre kellett bevonulnunk. Néhány hetet voltunk ott. Emlékszem a sertéstelep mellett dolgoztunk, és aki valami vétséget követett el, annak békaugrásban azt kellett mondogatnia: „Édesanyám, de nagy hülye fiad van!” Hát, ez volt a magyar hadsereg tükörképe. A sorkatonák és a munkaszolgálatosok egyaránt szenvedtek. A holokauszt és a 2. magyar hadsereg pusztulása együtt járt. Mindkettő az akkori magyar jobboldal bűne volt. Ezért léptem be 1940-ben a Szociáldemokrata Pártba, ezért maradtam és leszek halálomig elkötelezett baloldali – fogalmazott a sportriporter.
