A magyar Ahmanidezsád
A tegnapi nap folyamán ismét jól arcul csaptak minket, magyar zsidókat, hogy nehogy jól érezzük magunkat. Köztünk vannak a saját Ahmanidezsádjaink is.
Sokáig, azaz egészen mostanáig gondolkoztam azon, hogy mi is a megoldás. Sajnos egy dolog vált teljesen világossá számomra, elmebetegek mindenhol találhatóak és a butaság úgy tűnik párt független. A helyzetem annyival nehezebb, mint az átlag magyar zsidóé, hogy én ugyan annak a pártnak vagyok a tagja, amelyben cikkem alanya Molnár Oszkár is. Mind ez azonban nem hiszem, hogy hallgatásra kellene, hogy késztessen, sőt ennek az ellentétjének kell, hogy igaz legyen.
Nyilván ennek a korlátolt és elmebeteg embernek a megnyilvánulásai ártanak mindenkinek. Ártanak nekünk, magyar zsidóknak, álljunk akár melyik oldalon is, kétségtelenül ártanak a Fidesznek és ártanak Magyarországnak. Az egyértelműen felvetődő kérdés, hogy meddig tűrhető a jelenlegi helyzet? Meddig tűrhető az, hogy a mai Magyarországon közjogi méltóságok, azt és akkor mondanak bármit, amikor akarnak. Akkor sértenek és uszítanak közösségek ellen, amikor éppen kedvüket lelik benne.
A felelősség közös felelősségnek kell lennie, ezeket a rákos daganatokat, mint Edelény város polgármesterét önmagunknak kell kitaszítani testünkből, különben nem járhatunk emelt fővel ebben a hazában és ezen a világon. De természetesen ez ugyan úgy vonatkozik a saját szerecsenjeiket mosdató más pártokra is. Vajon mikor fogunk kivonulni a teremből egyöntetűen pártállástól függetlenül, mi ebben a hazában, békében élni vágyó magyarok? Meddig kell eltűrni Ahmanidezsádjaink gyalázkodását és gyűlölködését? Meddig folytathatják még tevékenységüket és ülhetnek büntetlenül az ország Parlamentjében és önkormányzataiban? Mikor nem a származás, hanem a tenni akarás lesz a mérvadó ebben az országban?
Kérdés sok van, válasz csak egy lehet. Takarodjanak.
(Címlapfotó: Sofar.hu)
