Így lettem zsidó
Forrás: Cuba Libre c.C.
Szép őszi napsütés. Zugló utcái. Néha már idegennek tűnnek, de még ismerem őket, ha arra járok, és ha szerelmemmel autózunk arra ebben az lágy, néha aranysárga fényben, olyan minden, mintha örökre otthon lennék ott, pedig nem így van.
Aztán elérkezünk a kereszteződéshez, de előtte még a piros lámpa szólít megállásra. Soha nem hajtok át, különben is van előttem két autó, nem is mehetek előrébb. Jobbra kis út vezet a sportpálya előtt. Mögöttünk egy csapzott, régi nagy Opel, szinte hozzánk ér, érezni, mint sietne teljes gőzzel tovább, de nem gurulhatok előbbre, mert nem lehet. A lámpa különben is gyorsan vált a Róna utcában, nem sokat kell várni. Zöld. Már gurulunk is, de a leengedett ablakon még látni, mint kanyarodik le jobbra az Opel. Benne egy harmincas, erős testalkatú, elnagyolt arcú férfi alig egycentis hajjal. Mélység nélküli tekintet, kék szemek. Még így, több méterről is látszik. Valami egyszerű dologgal foglalkozhat. Még hallom, amint átüvölt a leengedett ablakok között:
-Zsidó…….
Valószínűleg azért, mert képtelen voltam az autót lelki akarattal összenyomni, hogy ő befordulhasson. Hely sem volt, különben is akkor érkezett, amikor már álltunk. Nem volt út. Kedvesem ijedt arccal nézett, hogy ez most mi volt. Megijedt ettől a hangos szótól és egyszerűen nem értette. A férfi mozdulatában látszott az indulat , a harag , a gyűlölet. Ezt sem értette. A szót magát sem, mert sem én nem vagyok zsidó, sem ő nem az és ha belegondolok, zsidó barátaink sincsenek. Így alakult, bár ismerősöm van több is. Nem értette.
Én sem értettem. Mást sem. Ha a mai világban valaki átüvölt, hogy hülye zsidó, akkor azt értettem volna. Hiszen ott lett volna a hülye és az a magyar nyelvben egy szidalom szó, a megvetés, a harag, a szánalom és a lenézés szava. De csakúgy magában: zsidó!?
A kocsi oldalán és bal ajtaján nagymagyarország térkép és árpádsávok. Ez még magyarázat is lehetne, most nem buzi, bunkó és barom vagyok, hanem éppen zsidó. De könyörgöm!!!!Hol marad a hülye ???
Persze igazából értettem. Néha főnevekből lesznek a melléknevek, a jelzők. A szitokszavak. Aki a jelrendszert érti, annak ennyi is elég. Egy kód, amiben benne van minden. Te zsidó, vagyis: te szemét, te hülye, te gonosz. Van, aki így beszéli a nyelvet. És elmond vele mindent magáról és az állapotokról.
Így lettem zsidó. Még sohasem voltam, de most az vagyok. S ha az állapotok így maradnak, esetleg ilyenebbek lesznek, akkor már saját döntésemet is meghoztam: az is maradok. Mert változni nem fogok. Sem nagymagyarországért, sem az árpádsávokért. S úgy sem tehetek ellene semmit. Rám mondták. Nekik ez így van. Nekem meg ez van. Kellett nekem arra járni. Pont akkor. Tényleg hülye vagyok. Na meg zsidó is. Bár ez utóbbit, ha az lennék, ugyanúgy szeretném, mint azt, ami vagyok.
