70 éve hagyták cserben a nagyhatalmak Lengyelországot
Forrás: ATV
Több száz holokauszt túlélő és családtagjaik vettek részt a lodzi gettó felszámolásának 65. évfordulóján.
A náci Németország vezetője, Adolf Hitler elrendelte, hogy a megszállt területeken élő zsidókat gettókban gyűjtsék össze, ahol a végső megsemmisítésük előkészítése érdekében minden joguktól megfosztották őket.
„Lehetetlen ezt elmesélni. Ez mélyen bent él a szívemben és elmémben. Soha nem szabad elfelejtenünk, hanem emlékezni kell arra, ami történt és el kell mondanunk az unokáinknak, dédunokáinknak és így tovább.” – mondta egy túlélő, akit az Auschwitz Birkenau haláltáborba küldtek a lodzi gettóból.
A Lodz Litzmannstadt gettó az egyik legnagyobb volt Lengyelország területén és ez állt fent a leghosszabb ideig. Összesen 200 ezer férfit, nőt és gyermeket hurcoltak ide.
„Az anyámmal és a nővéremet voltam. Az egyik testvéremet Chelmnoban megölték 1942-ben. 1944-ben Auschwitzbe kellett mennem. Elvették az anyámat, az apámat és mindenemet.” – mondta egy hölgy, aki 8 éves volt, amikor őt és családját a gettóból koncentrációs táborokba és gyárakba deportálták Németország területén. A második világháború előtt Lodzban élt Kelet-Európa és Lengyelország egyik legnagyobb zsidó közössége.
Lengyelországban a háború kitörésére is emlékeznek a napokban. A németek ugyanis 70 éve itt támadták meg Lengyelországot és ezzel kezdetét vette a II. világháború. 1939. augusztus 31-én, egy nappal azelőtt, hogy a náci Németország lerohanta Lengyelországot, Glewitz német határváros lakóit egy rádióüzenetben arról értesítették, hogy lengyel csapatok megrohamozták a helyi rádióállomást. A gleiwitzi incidens néven elhíresült provokációnak az volt a célja, hogy ürügyet adjon a németek Lengyelország elleni támadására.
Történészek szerint német katonák törtek be a rádióállomás épületébe, az ott dolgozókat bezárták a pincébe és a helyszínen kivégeztek egy lengyel foglyot, hogy az állítólagos támadásról hamis bizonyítékokat hagyjak hátra. Andrzej Jarczewski történész azt mondja, hogy a provokációval a németek érvényteleníteni akarták a lengyelek Nagy-Britannia és Franciaországgal való szövetségét.
„A Lengyelország, Franciaország és Nagy-Britannia között létrejött megállapodás értelmében egy német támadás esetén a franciáknak és a briteknek 2-3 napon lépniük kellett volna, 15 napon belül pedig támadást kellett volna indítaniuk. Azzal az üzenettel, hogy Lengyelország a támadó, biztosítani tudták Németország nyugati határait.”
Az akkoriban Glewitznek nevezett város lengyel közösségének tagjai kételkedtek a rádióüzenet hitelességében. „8 éves voltam és otthon voltam az anyámmal és a nagynénémmel. Emlékszem, hogy a rádiósüzenet után az anyám azt mondta a nagynénémnek, hogy ez a hír nem igaz.” – mondta egy férfi.
Másnap pedig az iskolában hallott az otthona közelében történt támadás következményeiről. „A tanár közölte, hogy háború tört ki és hogy az oroszok a németek szövetségesei. Erre emlékszem pontosan.”
1939. szeptember 1-én helyi idő szerint reggel 5.45-kor a Schleswig-Holstein német hadihajó a Danzig kikötőből minden hadüzenet nélkül tüzet nyitott a Westerplatte-félszigeten állomásozó lengyel helyőrségre.
A támadással indította el a náci Németország Lengyelország megszállását, valamint vette kezdetét a második világháború. Közel 6 évig tartott, 72 ország 110 millió polgára fogott fegyvert, és több mint 45 millió ember halt meg. Más becslések szerint viszont a halálos áldozatok száma megközelíti a 60 milliót.
A Lengyelország elleni támadás során egy újfajta technikát alkalmaztak a németek, az úgy nevezett villámháborút. Több tízezer felfegyverzett német katona özönlött át a határokon, akiket a nagyobb találati pontosságot elérő zuhanóbombázókkal és más fejlett repülőgépekkel fedeztek. A nácik már a lengyel támadás kezdetén kegyetlenkedtek: kórházakat és iskolákat támadtak meg, szándékosan menekülteket szállító vonatokat bombáztak le, és egész falvakat irtottak ki.
Bár Franciaország és Nagy-Britannia napokon belül háborút hirdetett Adolf Hitler Németországa ellen, a német haderő északi és déli csoportjainak sikerült elfojtaniuk a lengyel erőket. A lengyel hadsereg maradéka ezt követően Varsó védelmére összpontosított. A lengyel főváros ostromát maga Hitler is végignézte. Varsó szeptember 27-én esett el négy hetes bombatámadás után, amely során több mint 60 ezer lengyel katona és 25 ezer civil vesztette életét. A háború végéig hat millió lengyel halt meg.
