Veigelsberg Leó, a német nyelvű publicisztika egyik legkiválóbb képviselője
Alex Emed, Izrael (Haifa)
A monarchia Magyarországában igen jelentékeny volt a német nyelvű hírlapok száma még 1898-ban is 122 német nyelvű újságot árultak Budapesten.
A főváros német napilapjai közül a legjelentősebb és a legbefolyásosabbnak a Pester Lloyd számított, amit a Pesti Lloyd Társulat adott ki. Szerkesztői magyar zsidók voltak, Dux Adolf, Sturm Albert, Falk Miksa és ennek a lapnak a főszerkesztője lett idők folyamán Veigelsberg Leó is (1846 –1907), mint a német nyelvű publicisztika egyik legkiválóbb képviselője.
A lap szelleme magyar nemzeti irányzatú volt fő feladatát abban látta, hogy minél jobb hírt vigyen külföldre a Magyarországon történtekről. Az újság rendkívül elterjedt népszerű lap volt, s napi két kiadásban jelent meg.
A főszerkesztő Veigelsberg Leó, az első magyar zsidó értelmiségi nemzedék tagja a Moson vármegyei Nagyboldogasszony (ma Frauenkirchen, Burgenland) faluban született. Iskoláit Nagykőrösön és Budán, az orvosi egyetemet Bécsben végezte, amelyet nem fejezett be. Szülei morvaországi bevándorlók voltak, akik német műveltséggel rendelkeztek és német volt az anyanyelvük.
A fiatal Leó előbb orvosnak készült, azonban abbahagyta tanulmányait és rövid ideig Kecskeméten tanítóskodott, ahonnan költői és politikai dolgozataival, külföldi lapokkal lépett összeköttetésbe, így a prágai Politik-kal), a melynek 1867 után, az újjáéledt magyar parlamentarizmus idején Pestről írt parlamenti levelei feléje fordították a figyelmet. Akkoriban munkatársa volt a pesti Neue Freier Lloydnak és egyik főmunkatársa a Neues Pester Journalnak.
1871-ben került először a Pester Lloydhoz kezdetben, mint vezércikkíró, majd főszerkesztő helyettes végül főszerkesztő. Az ő csillagos vezércikkei évtizedeken keresztül gyönyörködtették, a német nyelvű napilap olvasóit.
Sokan voltak, akik csak azért járatták a lapot, hogy ennek az újságírónak művészi szépséggel telitett cikkeit élvezhessék.
Legremekebb „cicerói”az egyházpolitikai küzdelmekben láttak napvilágot. Igaz szabadelvűségnek nem volt elszántabb, sikeresebb bajnoka. Bármilyen élesek is voltak olykor nyilai, sohasem ejtett mélyre hajtó sebet. Nagylelkű győztesként beérte azzal, hogy összetörte ellenfeleinek fegyverét. Felejthetetlenek maradtak azok a cikkek, amelyeket Bismarck ellen irt, azt állítva róla, hogy Goethe és Schiller népe jobb vezetőt érdemel meg.
Bírálta Karl Luegert, a híres zsidófaló bécsi polgármestert, aki sértően válaszolt az osztrák antiszemita lapban. Veigelsberg Leó párbajra hívta ki a „Szép Károlyt”aki azonban nem volt hajlandó arra, mondván, hogy zsidót szabad sérteni, de nem kötelező vele párbajozni. Ő volt az, aki azt mondotta hogy: „Én mondom meg, ki a zsidó”.
Veigelsberg rendkívül szerény természetű ember volt: szabadelvű képviselői mandátumot ajánlottak fel neki, amit ő köszönettel utasított el. A budapesti újságírók egyesületének alelnöke volt és érdemei elismeréséül a király vaskorona renddel tüntette ki, barátai szerették ellenfelei pedig tisztelték.
Megható volt a kölcsönös meleg kapcsolat az apa és fia között. A fia Hugó, aki Ignotusra változtatta nevét, és ismert irodalmár volt a század elején könnyezve hallgatta, amikor beszéltek róla
Veigelsberg Leo 61 éves korában (1907. október, 31-én), a szerkesztőségi helyiségben saját maga oltotta ki életét Ignotus gyönyörű cikkben áldozott emlékének a Hét-ben.
| Alex Emed, Haifán élő magyarországi születésű nyugdíjas izraeli gyermekorvos. Megírta a magyarországi cionista mozgalom rövid történetét. Manapság orvos történelemmel foglalkozik, publikáció jelennek meg magyarországi orvosi szaklapokban, és a haifai Izraeli Szemle című lap szerkesztőségének tagja. |
A szerző korábbi írásai:
Apák és fiúk
Emlékezés Pólya Jenőre (1876-1945)
Magyar idegorvosok – Emlékezés Richter Hugóra (1885-1945)
Max Nordau, az orvos
