Holokauszttagadók nagy napja
Pálmai Tamás / Forrás: STOP
Sajnálatos tény, de parlamentünk a vakációt megelőző napon elszalasztotta az utolsó lehetőséget társadalomismeret tantárgyból a javításra, így sajnos hiába a sok más jó, vagy közepes, illetve elégséges jegy, a végeredmény elégtelen, egészen a szeptemberi utóvizsgáig.
A parlament kétharmadának szavazata kellett ahhoz, hogy a holokauszttagadás ügyének végre valahára megnyugtató végkifejletet biztosítson, ezzel szemben, még felesre sem nagyon sikeredett a szavazás. A többség megbuktatta az alkotmánymódosításra benyújtott MSZP-javaslatot.
Magyarázat pedig – mint ahogy ilyenkor lenni szokott – akad dögivel, például olyasmi, hogy minek a módosítás, hiszen a jelenlegi törvények éppen elégségesek, most már csak az lenne a kérdésem, hogy akkor miért nem alkalmazzák azokat, és ha nem, akkor nem lett volna-e fontos egy még erősebb felhatalmazás? Akárhogy is nézzük, a magyarázat sokkal inkább magyarázkodásnak tűnik, és hogy mi szükség erre, az már azért sem érthető, mivel a beterjesztő párt, készséggel fogadta el példának okáért a fideszes Répássy Róbert módosító javaslatát, ám ahogy ez kiderült, a képviselő visszavonta azt, és mégsem szavazták meg a beterjesztést. Így azután nincs mit csodálni azon a pletykán, hogy a legnagyobb ellenzéki párt azért hátrált ki még a saját javaslata mögül is, mert tart attól, hogy még jobban eltávolíthatja magától a szélsőjobbot. Márpedig a választási matematika – értsük jól, nem a jó erkölcs, pusztán a matek – szerint szükségük lenne rájuk, mert szeretnék ismét összeforrasztani a szétszaladt „egy a tábor”-t, és legalábbis összefércelni az „egy a zászló”-t. Ki tudja, mi az igazság, a tény az, hogy semmi sem változik, a továbbiakban is mindenki úgy gyalázza meg a több millió áldozat emlékét, ahogy csak kedve tartja.
Az SZDSZ „nem”-jén sem nagyon lehet meglepődni, hiszen az agóniában fetrengő párt már maga sem tudja, mit tesz, mi sem jellemzőbb erre, mint egy másik törvényre, a vagyonadó nevűre adott válaszuk, amikor is a párttagok jelentős része azt kérte, szavazzanak nemet, majd úgy döntött a frakció, hogy igennel szavaz, ezt követően csaknem a fele ennek a csoportnak nemmel voksolt. Márpedig erre nem magyarázat az, amit a párt belső ellenzékének – ámbár ki tudja, ki náluk a fő vonulat, és ki az ellenzék – egyik emblematikus figurája, Gulyás József mondott, hogy a frakcióvezető egy szavazattöbbséggel erőltette át a frakcióülésen az „igen”-t. Gulyás úrnak tudnia kellene, hogy a politika már csak ilyen. A győztes (?) mindent visz, persze nem az SZDSZ-ben. Lehet, hogy ezért tart ma a párt ott, ahol?
Egy szó, mint száz, képviselőink ismét bizonyságát adták annak, hogy úgy-ahogy, a gazdasági kérdésekben képesek még biztosítani a működőképességnek legalábbis a látszatát, csak a lelkeket bénító félelem ellen nem tudnak közösen fellépni. Talán azt gondolják, mostantól elég, ha csak kenyérrel él az ember.
