Zsidó vallású a brit parlament alsóházának új elnöke
Forrás: MTI
Megválasztották hétfőn a brit parlament alsóházának új elnökét, John Bercow konzervatív párti képviselő személyében.
A brit törvényhozás választott kamarájának élére azért kellett soron kívül új elnököt állítani, mert az eddigi elnök, a munkáspárti Michael Martin a képviselői költségtérítések ügyében kirobbant súlyos belpolitikai botrány miatt májusban bejelentette távozását. Martin lemondása hétfőn vált hatályossá, ezután választották meg utódját tíz jelölt közül, késő estébe nyúló, többfordulós voksolással.
A 46 esztendős – e poszton rendkívül fiatalnak számító – Bercow az alsóház 157. elnöke azóta, hogy a tisztség a jelenlegihez valamelyest hasonló formában és azonos elnevezéssel 1377-ben kialakult. Ő egyben az első, zsidó vallását gyakorló elnöke a választott törvényhozói kamarának. Ezt a tényt David Cameron, az ellenzéki Konzervatív Párt vezére a választási procedúra után elmondott hétfő esti méltató beszédében külön ki is emelte, és igen fontos mérföldkőnek nevezte a brit parlamentarizmus történetében.
John Bercow akkor foglalhatja el hivatalosan is új tisztségét, ha személyét II. Erzsébet királynő jóváhagyja, ez azonban formális eljárás. Az alsóház mindenkori elnökének meg kell szüntetnie tagságát abban a pártban, amelyet addig képviselt.
Az időközi elnökváltás előzménye az utóbbi évtizedek legmélyebb brit belpolitikai válsága, amelyet a The Daily Telegraph, a legnagyobb brit jobboldali napilap robbantott ki. Az újság május eleje óta riportsorozatban tárja fel, hogy az alsóházi képviselők – kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt – gyakran milyen képtelen címeken vettek fel költségtérítéseket az elmúlt években.
A lap által ismertetett legkirívóbb elszámolások között előfordult kerti medencébe való úszó kacsaház, helikopter-leszállóhely kialakítása és várárok-tisztítás ugyanúgy, mint templomi jótékonysági adomány, háborús megemlékezésre készíttetett koszorúk és ajándéknak szánt teddy mackók árának visszaigénylése. Volt olyan képviselő, aki egy pennyről szóló költségszámlát nyújtott be egy 12 másodperces telefonhívás után, mások vécépapír, vagy éppen jelmezbálra vásárolt paróka árát számolták el hivatalos költségként.
A legnagyobb összegeket – esetenként több tízezer fontot – azonban képviselői lakások fenntartása címén igényelték vissza, gyakran nem is saját, hanem hozzátartozók által lakott ingatlanok teljes rezsijét vagy felújítási költségeit ráterhelve az adófizetőkre. Az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb recessziójának hatásaitól szenvedő brit lakosság körében hatalmas felháborodást keltett az ügy, amely egyes jogi szakértői vélemények szerint felveti a csalás gyanúját. A Scotland Yard több képviselő esetében már vizsgálatot is indított.
Michael Martin, az előző házelnök hivatalosan elnézést kért a költségtérítési botrány miatt, több képviselő azonban őt is felelősnek nevezte a kialakult helyzetért, és bizalmatlansági indítványt terjesztettek be ellene. Martin azonban ennek vitáját már nem várta meg, hanem lemondott.
Ez volt az első eset 1695 óta arra, hogy az alsóház elnöke képviselői nyomásra távozott; akkor Sir John Trevort mondatták le kenőpénz elfogadásának vádjával.
