Izrael irodalom arab nyelven Egyiptomban!
Forrás: MTI
Első ízben jelentetik meg Egyiptomban arab nyelven Ámosz Oz és David Grossman kortárs izraeli szerzők műveit, noha az ország kulturális minisztere nemrég még azt mondta, hogy ha egyiptomi könyvtárakban izraeli könyveket találnak, azokat elégetik.
Ámosz Oz elbeszéléskötetét, valamint David Grossman A sárga szél című művének megjelentetését Faruk Hoszni kulturális miniszter engedélyezte, akinek az izraeli könyvek elégetésére tett megjegyzései csökkentették az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) főigazgatói posztjára való kinevezésének esélyeit.
Eddig izraeli szerzőknek mindössze két könyve látott napvilágot Egyiptomban – az iraki születésű Eli Amir önéletrajzi ihletésű novellája, a Yasmin, ami egy palesztin-izraeli szerelmi történet, valamint Naim Araidi drúz szerző verseskötete. Mindkettőt egy kis magánkönyvkiadó jelentette meg.
„Reményeim szerint július elejéig sikerül megkötni a megállapodást a két szerző angol és francia kiadójával” – hangsúlyozta Gaber Uszfur, az egyiptomi kulturális minisztérium fordítóközpontjának a vezetője.
Mint hozzátette, nem tudnak közvetlenül az izraeli kiadókkal tárgyalni, mert ez felzúdulást váltana ki Egyiptomban és az egész arab világban.
„Így az európai könyvkiadókhoz fordultunk” – magyarázta Gaber Uszfur.
Egyiptom az arab országok között elsőként kötött békeszerződést 1979-ben Izraellel, ám mindmáig nem normalizálta a kulturális kapcsolatokat az arab területek megszállása és a palesztinokkal való bánásmód elleni tiltakozásul.
A 71 éves egyiptomi kulturális miniszter, aki az első arabként pályázik az UNESCO elvben politikamentes főigazgatói tisztére, az ősszel távozó japán Macura Koicsiro helyére, bírálatok kereszttüzébe került, amikor a kairói parlamentben kijelentette, hogy ha egyetlen izraeli könyvet is talál egyiptomi könyvtárakban, azt elégeti.
Három kiemelkedő zsidó értelmiségi – a Nobel-békedíjas Elie Wiesel, Bernard-Henri Levy francia filozófus és Claude Lanzmann filmrendező – Hoszni pályázatának törlésére szólított fel. A Le Monde-ban megjelent levelükben veszélyes embernek, „a béke embere” ellentétének nevezték, és olyasmiket idéztek tőle, mint hogy az izraeli kultúra embertelen, agresszív és rasszista, és „egy egyszerű elven nyugszik”, azon, hogy „ellopja, ami nem az övé és aztán a sajátjaként tünteti fel”.
