Trianoni ájulás kampánycsend idején
Boda András / Forrás: Népszabadság
Nem sokan figyeltek föl a hírre: Nagykanizsán és Nyíregyházán is Trianon-megemlékezést tartottak a kampánycsend idején a Jobbik-féle alakulatból kivált, Dósa István vezette magyar gárdisták.
Mindkét városban akadt, aki kifogásolta és kampánycsend-sértőnek találta a rendezvényt, és bejelentést tett a választási bizottságnál. Mindkét panaszt elutasították. A bejelentők az OVB-hez fordultak. Innen még nem érkezett hír döntésről.
Egy furcsa mozzanatnak azonban ennek hiányában is érdemes figyelmet szentelni.
A nagykanizsai megmozduláson történt. Már a végéhez közeledett a Trianon-megemlékezés, amikor a fülledt melegben megingott az egyik a húsz-harminc, vigyázban feszítő gárdista közül. Ájultan dőlt ki a sorból a fiatalember. Társai a helyükön maradtak, tekintetüket előre szegezték. Két rendező-gárdista ugrott oda a földön fekvőhöz, bakancsos lábát felemelték, fekete sapkáját levették, mellényét szétnyitották, vízzel locsolták az arcát. Amikor végre magához tér, felsegítették, közrefogták, és gyorsan odébb támogatták.
A közjáték nem maradt következmény nélkül. A rendezvény után Dósa István főkapitány raportra hívta a gárdistákat. Felgyűrt ingujjban állt csapata előtt, szigorú tekintettel mérte végig embereit. Aztán halkan, de indulattal szólt – szégyenletesnek nevezte, hogy kidőlt egy emberük a sorból. Hát nem lehet állva kibírni egy órát?
Mi lesz, ha komolyabb erőnlétet igénylő feladat adódik? – kérdezte.
A gárdisták nem feleltek. A hosszúra nyúló csöndet a főkapitány törte meg – büntetésképpen elrendelte, hogy havonta legalább kétszer alaki kiképzést kell tartani. Aztán biccentett, és odébbállt a parancsnok, aki nem tűri a rosszullétet, az ájulást, semmit, ami gyengeséget sugallna. Nem tűri, ha nem duzzad erőtől, nem elég katonás, nem elég félelmet keltő fekete serege.
