70 éve rendelte el London a zsidó bevándorlás korlátozását Palesztinába
Forrás: Globusz.net / The Jerusalem Post
Napra pontosan 70 évvel ezelőtt adta ki a brit kormány azt a Fehér Könyvet, melyet Chaim Weizmann, Izrael első miniszterelnöke „a zsidó nép halálos ítéletének” nevezett, az államalapító David Ben-Gurion pedig „a legnagyobb árulásnak, melyet egy civilizált nemzet kormánya elkövethet”.
A dokumentum egy rendelkezés volt, mely szigorúan korlátozta a zsidó bevándorlást az egykori brit protektorátus, Palesztina területére.
Ahhoz, hogy a brit döntés valódi következményeit felfoghassuk, elég annyit említeni – írja Rafael Medoff a The Jerusalem Post hasábjain –, hogy arra hat hónappal a Kristályéjszaka után került sor. Mint emlékezetes, ezen a néven vált hírhedté az első nagy berlini zsidópogrom, mely során megsemmisült a város legnagyobb zsinagógája, nem is beszélve a számos áldozatról.
A Fehér Könyv évi tizenötezerben maximálta a zsidó bevándorlók számát egy olyan pillanatban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy milliók élete került veszélybe: Hitler ekkorra rég bekebelezte Ausztriát, lerohanta Csehszlovákiát. Igaz a Németország által szorongatott Anglia elemi érdeke volt, hogy ne ingerelje a fasiszta rezsimre igencsak nagy szimpátiával tekintő arabokat, és az is igaz, hogy a kérdéses politikai álláspont nem kizárólag a britek bűne.
Cionista szervezetek szinte naponta igyekeztek Franklin Delano Rooseveltet rábírni, hogy interveniáljon a Fehér Könyv ellen Londonban, de az elnök csak annyit mondott „ezt mi nem tudjuk elfogadni”, ám ennél határozottabb tiltakozásra sohasem vállalkozott. Pedig – idéz a szerző számos kortárs tanút – az megtette volna a hatását, és Neville Chamberlain miniszterelnököt rákényszeríthette volna a meghátrálásra.
