Erkölcstelenül a holokausztról
Fekete György
A hazai nem szélsőjobboldal mértékadó, kulturális magazinjának, a Heti Válasznak április 26-i online napi jegyzete súlyosan kifogásolható módon értelmezi a holokauszttagadás betiltása körüli belvitát – belharcot?
Az eszmefuttatással nem lenne gond, amennyiben csak záró következtetését tartalmazná: „Aki tehát a holokausztot tagadja, az tetszik, nem tetszik, a nyugatinak mondott világrendet, a demokráciát, benne egyebek mellett az ezeréves keresztény múlttal rendelkező Magyarországot, létének esélyét is támadja.”
Ehhez a még érvényesnek is tekinthető tételhez viszont felháborító állításokkal jut el a publicista. Koncepciójában ugyanis a holokausztot valós történelmi eseménynek elfogadók az egyik felet képezik abban a szokásos, ismétlődő harcban, amelyet „Földgolyónk népe … a kenyérért (olajért, ivóvízért)” folytat. A holokauszt emlékének őrzése pedig nem más, mint lepel (a felek küzdelmüket „vallási, ideológiai köntösbe bújva vívják”). Sőt, jöjjön még egy csavar a képtelenségben, a tagadást tiltani kívánók „a zsidóság ügye körül tömörülnek…, …a jelen világrend haszonélvezői”. Ráadásul – így a szerző – a holokauszt gyászához való ragaszkodás további nemtelen szerepet is betölt. Hiszen „egy negyed magyarországnyi államalakulat létének joga körüli vita vált a világhatalmi törekvések ürügyévé, amelyben pedig az egyik fél végső tromfja a holokauszt, a zsidó genocídium”. Ahol pedig „a hatalom és pénz ekkora erőkkel lép sorompóba, ott holmi tudományos, elméleti vitának helye nem lehet” – fejeződik be a levezetés.
A jegyzet szerint a holokauszt tehát önmagában, az erkölcsi értékek szempontjából semmi. Jelentéktelen esemény, sőt manipulációs eszköz. És mint ilyen, méltatlan a körülötte csapott nagy hűhóra. A miatta keltett zavargást csak a naivak, a hiszékenyek, az orruknál fogva vezetettek veszik komolyan. Egyébként meg a minket is uraló világhatalmasság ideológiájának része, s ezt tagadóinak szintén célszerű észben tartaniuk. Ahelyett, hogy kimondaná: a holokauszt soha meg nem szűnő gyászolása az emberiség közös értékérdeke. Ellenben arról, hogy volt vagy nem volt, ejti el sandán a szövegben, „tudományos, elméleti vitának” helye lehet… Hogyan ösztönözzünk a jóra (fiataljainkat!), ha a Gonoszt elhallgatjuk, tettét tagadjuk?
Igaz, a tagadás ezúttal eljelentéktelenítés és érzelmi kiüresítés formájába csomagoltatott.
A szerző tanár
A cikk a Népszavában jelent meg, az írást a szerző és a kiadó engedélyével közöljük
