„Valamennyien azt kérdezzük, miért nem beszélt erről életében az apánk”
Forrás: MTI
Hét fogoly – hat lengyel és egy francia zsidó – egymást segítő kapcsolatának emlékét idézi fel az a sajátos, hét nevet tartalmazó palackposta, amelyre egy kollégium alapozási munkái közben építőmunkások bukkantak rá a lengyelországi Oswiecimben, az auschwitzi náci haláltábor egykori színhelyén. A hétfői bejelentés óta újabb részletek váltak ismeretessé a hét ember sorsáról.
Az AFP stockholmi jelentése szerint Irene Jankowiak, az egyik megnevezett rab lánya felismerte apja írását az 1944. szeptember 9-én befalazott palackban lévő, hét nevet és rövid üzenetet tartalmazó papírdarabon, és megerősítette, hogy apja írta a szöveget. „Ez az apám írása. Összehasonlítottuk 1945-ben írt naplójával, és így száz százalékban biztos vagyok ebben” – mondta el az AFP-nek Irene. Jankowiak 1926-ban Poznanban született, a férfit 1943-ban deportálták a haláltáborba. Túlélte a megpróbáltatást és 1945-ben a közép-svédországi Aatvidabergben talált új otthonra, egy finommechanikai üzemben dolgozott és 1997-ben halt meg.
A palack bemutatásakor az auschwitzi múzeum még csak annyit tudott, hogy a hetek közül legalább ketten túlélték a háborút, de nem volt információja további sorsukról. Irene számára apja múltja sem volt ismeretes: „Az óra megállt a levél írásának pillanatában – mondta az AFP-nek. – A történelem utolért engem és családomat, testvéremet és nővéreimet. Valamennyien azt kérdezzük, miért nem beszélt erről életében az apánk.”
A ma 84 éves Albert Veissid viszont a franciaországi Allauch településen felelevenítette auschwitzi emlékeit az AP-nek. A francia zsidó férfi a hat keresztény lengyellel egy helyen volt Auschwitzban, azok egy épületen dolgoztak, ő alattuk egy bunker építésén. A lengyelek nála rejtették el a táborban szerzett lekvárt és más élelmet, esténként pedig eljöttek a titkos tartalékért. „Cserébe levest hoztak nekem. Nagyon sok levest, annyit, hogy másoknak is tudtam juttatni belőle” – emlékezett Veissid, akit nagyon meghatott, hogy a lengyelek az ő nevét is megörökítették a palackpostában.
A törökországi Konstantinápolyban 1924-ben született Veissid gyerekként került családjával a franciaországi Lyonba. 18 éves korában tartóztatta le a náci Gestapo. Több franciaországi tábort és börtönt is megjárt, mielőtt Drancyba került, ahonnan összesen 76 ezer franciaországi zsidót küldtek Auschwitzba – mindössze 3000 tért vissza közülük.
„Gondolom, a lengyelek azért emlékeztek meg rólam is a palackpostában, mert tudták: az élelem elrejtésével az életemet kockáztatom” – mondta az AP-nek Veissid. Az Auschwitz-Birkenau haláltáborban 1,1 millió embert semmisítettek meg a nácik, többségükben zsidókat, de sok roma, számos lengyel és más nemzetiségű rab is a gázkamrákban végezte.
Veissidnek szerencséje volt, mert klarinétosként játszott a tábor zenekarában – a reggeli létszámellenőrzésre katonazenét, kéthetenként a németeknek szórakoztató muzsikát. A háború végén háromhetes halálmenetben irányították át társaival egy másik táborba – minden élelem nélkül. „Ha egy héttel tovább tart a háború, ma nem lennék itt” – mondta az AP-nek. Végül Karlovy Varyban az amerikaiak szabadították fel, teherautóval Nürnbergbe szállították, 1945 május 15-én ült fel a vonatra, amely Franciaországba vitte.
A palackpostán szereplő hetek közül az auschwitzi múzeum közlése szerint a 83 éves Karol Czekalski ma szülővárosában, Lodzban él, az Onet.pl lengyel portál friss közlése szerint életben van a 84 éves Waclaw Sobczak is, ő a nyugat-lengyelországi Wrabczyn lakója.
