Merre tart a 21. század zsidósága
Dr. Egri Oszkár / Mazsihisz
Beszélgetés dr. Feldmájer Péterrel, a MAZSIHISZ elnökével
Dr. Feldmájer Péter Nagykőrösön született 1953. július 14-én. 1976-ban házasodott, felesége dr. Bottka Erzsébet. Négy gyermeke van. Egyetemi tanulmányait a JATE-JTK-n végezte el 1972. és 1977. között. Az egyetem elvégzése után ügyvéd lett.
Személyes sorsát tekintve, honnan az indíttatás erre a lendületes, aktív zsidó életre?
Vallásos zsidó családból származom. Édesanyám egy igazi ortodox asszony volt, kóser háztartást vezetett. Az ateista évek alatt is rendszeresen jártunk a zsinagógába, az összes vallási szabályt – amennyire tudtuk – betartottuk. Így aztán a családot nem érte meglepetésként a rendszerváltozás ebből a szempontból, hiszen a vallási élet, és a zsidósághoz való kapcsolódás is folyamatos volt. Egy kisebb városban mindenki tudja a másikról, hogy ki kicsoda, nem olyan arctalan, mint egy metropolisz.
Anyám három gyereket nevelt, vezette a háztartást, emellett már nem nagyon lehetett mást csinálni. Mindig tanárnő szeretett volna lenni, de a harmincas, negyvenes években nem volt a családjának pénze, hogy ő tanulhasson, ezért elment paplankészítő szakmunkásnak, így aztán a háború után sem tudott karriert befutni.
Édesapám igazi baloldali ember volt, emiatt érték is retorziók a Horthy rendszerben. Előbb a szülővárosunkban jogtanácsosként dolgozott, de aztán a kommunista párt válaszút elé állította, és ő inkább a zsidóságát felvállalva ügyvéd lett.
A rendszerváltás hajnalán – mint hitét gyakorló zsidó – Ön lett a MAZSIHISZ elnöke, és egy kisebb megszakítással azóta is betölti ezt a posztot. Néhány éve azonban egy cikkben elég éles kritikával illette az elődöket, a holokauszt idején működött Zsidó Tanácsot. …
Minden embert meg lehet érteni, aki félti a saját vagy a családjának az életét, így hát nem is arról van szó, hogy ítéletet mondhatnánk apáink, nagyapáink felett. Én pusztán azt állítom, hogy más az egyes embernek, a magánembernek a felelőssége, és más a pozíciót betöltő ember felelőssége. Azokról az emberekről beszéltem, akik mint az akkori Zsidó Tanács vezetői elvtelenül vállalták, hogy az Országos Iroda vezetőségéből átlépjenek a Zsidó Tanácsba, és ott töltsenek be funkciót. Ez akkor együttműködési készséget jelentett a német megszállókkal.
A zsidó embereket folyamatos repressziók érték az elmúlt évszázadokban. Ilyenkor a közösség vezetői az élre kell, hogy álljanak, és óvniuk kell a közösséget. 1944-ben a Zsidó Tanács vezetői a közösség élén nem adták meg azt a védelmet és szükséges információt, amely alapján az ország zsidó közösségei felmérhették volna a valós veszély nagyságát, és ennek tükrében dönthettek volna saját sorsukról. Ha a Zsidó Tanács a lemondásával jelzést küld a közösségeknek, hogy nem működik együtt a náci németekkel, az emberi gesztuson túl sokakban hamarabb felébredt volna a veszélyérzet. Nem mutattak rá, hogy itt olyan végveszély van, amiben még nem volt a magyar zsidóság. Ez egy örökké égő lecke az utódok számára.
Milyen a kapcsolata a Szentírással, magával az Írott Tannal?
Minden héten olvasunk egy-egy ún. „heti szakaszt”. Én minden héten elolvasom az adott szakaszt, tanítást, így mindig újra és újra felfrissül az írás és fölfrissülnek a törvények. Nagyon fontos, hogy ezek nem vesznek el, és újra visszatérnek, hiszen sok minden más is van az életben, ezért gondolom, hogy fontos visszatérni az ősi törvényekre. A Biblia nemcsak a zsidóknak, hanem az egész emberiségnek közös kincse, és nagyon jól teszi mindenki, hogyha ezt forgatja, nem beszélve arról, hogy az abban elbeszélt történet örök tanulság mindenkinek, aki a világon él.
Sokan szó szerint értelmezik a tórai parancsokat, mások a megváltozott, modern világban másképp kívánják értelmezni az Írást, és egyfajta reformról beszélnek..
Az élet változik, és ugyan sokan mondják, hogy betartják a Tóra előírásait szó szerint, de hát ma már szerencsére a Tórának csak azokat a részeit kell betartanunk, amelyek a vallási szabályokkal függenek össze. Ma már épeszű embernek nem jutna eszébe, hogy valakit, aki házasságtörő, megkövezzen. Lehetne folytatni a példákat. Vannak azonban olyan tórai szabályok, amelyeket törekednünk kell betartani. Ezek ugyan tiltó vagy parancsoló szabályoknak tűnnek, de a jó dolgokkal vannak kapcsolatban, az ünnepekkel, amikor gyerekünk születik, amikor eszünk. A régi világban ez egyszerűbb volt, mert kétféle ember volt – aki betartotta a szabályokat, és aki nem tartotta be. De tudta, hogy milyen szabályokat kellene betartani. A mai világban a legnagyobb probléma a magyarországi zsidóságon belül, hogy van egy harmadik csoport, aki nem tudja, hogy milyen szabályokat kellene betartani, aki nem tudja, hogy milyen szabályokat szeg meg. Nagyon sok olyan erkölcsi szabály van a Tórában, amit mindenki betarthatna, hogyha akarna, a szeretet szavát, a gyűlölködés tilalmát például.
A MAZSIHISZ mit tehet ezekért az eltávolodott, ismerethiányos emberekért?
A MAZSIHISZ-nek az a feladata, hogy bizonyos tendenciákat erősítsen. Az oktatási rendszer az, amelyik nagyon fontos. Azt a hiányt, amit az ateista rendszer okozott a zsidó oktatásban nem igazán lehet bepótolni. Viszont a 70-es években született gyerekeket már tudtuk oktatni. Budapesten három zsidó iskola működik. Valamennyi zsinagógánk mellett működik a Talmud Tóra, most már „csak” az a feladat, hogy meggyőzzük a szülőket arról, hogy érdemes a gyerekeknek ebben az oktatásban részt venni. Régebben, talán tíz éve megpróbáltuk a zsidó hitoktatást bevinni az állami iskolákba hasonlóan más történelmi egyházakhoz. Akkor kellő számú jelentkező, talán meg kellene próbálni újra ezt, hátha az emberek bátorsága kicsit megnövekedett. A régi világban ez teljesen természetes volt. Ma például Németországban vagy Ausztriában sok helyen a rabbi tagja az állami iskolai tantestületnek, és szervezi a hitoktatást.
Mi az oka, hogy idehaza ilyen erős a szembenállás az elutasítás a zsidósággal szemben?
Bizonyos kis létszámú csoportok nagyon hangosan lépnek fel ellenünk. Ez a propaganda félelmet kelt, bár a társadalom túlnyomó többsége nem ellenséges a zsidókkal szemben. Ami a munkánkat és az eredményeinket illeti, az elmúlt közel húsz évben a Zoltai úrral való együttes vezetésben mindig a gyengébbek támogatását és fennmaradását tűztük ki célul. A Budapesten kívüli hitközségek folyamatosan igen komoly anyagi támogatást kapnak. Ami a szellemiséget illeti, nehezebb dolgunk volt, bár ma már vidéken is működnek rabbik, és az a bizonyos sokszor emlegetett zsidó reneszánsz kezd valósággá válni. Célunk, hogy néhány éven belül valamennyi helyen, ahol ezt igénylik, legyenek előimádkozóink, és ha kell, kántorok. Ennek érdekében fejlesztettük oktatási rendszerünket.
Merre fejlődik a világi vezetés és a rabbiság kapcsolata?
Nagyon fontos, hogy egymás személyét és hatáskörét tiszteletben tartsuk. Vallási kérdésekben a Rabbiság szava a döntő. Ez a több, mint száz éves értékes tudás a Rabbiképző tevékenységében csúcsosodik ki. Azért azt meg kell jegyezni, hogy a holokauszt és az ateizmus éveinek iszonyú vérveszteségét nagyon nehéz pótolni.
Hol tartunk? Hogyan tovább?
Ami az anyagi infrastruktúrát illeti, az elmúlt közel húsz évben nagyon sok minden történt a MAZSIHISZ-en belül a fejlesztés és a rekonstrukció érdekében mind Budapesten, mind vidéken. A szellemi infrastruktúra ha lassabban is, de fejlődik. Elsősorban az oktatás területén értünk el eredményeket, bővítettük és fejlesztettük az iskolahálózatot. A magyarországi zsidóság önfenntartóvá válása terén nem tudtunk még előre lépni. A közösség még nem tudja fenntartani önmagát, a megerősödéshez szükséges a külföldi zsidó szervezetek és a Magyar Állam támogatása is. A holokauszt-túlélők segítésén túl ma már inkább a felnövekvő új generáció megerősítése, hitéletének támogatása a fő cél. A növekvő gazdasági nehézségek miatt a folyamatok még inkább lassulnak, tehát még nagyobb összetartásra és áldozatvállalásra van szükség. Az elődeink által összegyűjtött vagyon, az infrastruktúra felélése bűn lenne, más megoldást kell találnunk.
Napjainkban egyre több hitközségen kívüli szervezet alakul, és tartana igényt az atyák által összekuporgatott hitéleti vagyonra.
Ez természetes folyamat, mindenki szeretne munka nélkül és befektetés nélkül az eredményekből részesülni. Ezek a körök úgy gondolják, hogy különféle jelszavakat hangoztatva kicsikarhatnak a vagyonból egy jelentős részt. Örvendetes, hogy számos alapítvány és egyesület jön létre. A háború előtt sokszáz ilyen önfenntartó szervezet működött. Persze az az óriási különbség, hogy azok akkor hozták a pénzt és a vagyont a hitélet támogatására, a mostaniak meg inkább csak vinnék. A történelmi egyház szétrombolása nem lehet cél. Már a cári Oroszország idején is bebizonyosodott, hogy amikor a hitközségi szervezeteket polarizálták, akkor a közösségek szétestek, és jelentéktelenné váltak. Azt is figyelembe kell venni, hogy nemcsak a javakból, de a kötelességekből is részt kellene vállalni, hogy mást ne említsek, elég csak a műemlékek, a temetők fenntartására, a kórházi, szociális és oktatási szolgáltatásokra gondolnunk.
Én azt nézem, hogy mi mit tudunk tenni a jövő zsidósága érdekében. Megőrizve egyházi integritásunkat kinyitjuk a kapukat, és egyre több embert vonunk be a munkánkba, segítjük a zsidóságon belüli párbeszéd kialakulását. Az eltérő nézetek ellenére is vannak olyan alapértékeink, amelyekben mind egyetértünk. Ne a különbségeket keressük, hanem azt, hogy miben tudunk egyetérteni és együttműködni. Ennek egyik jeleként létrehoztuk a Magyarországi Zsidó Kongresszust, ahol mindenki egyenlő eséllyel tárhatja e fórum elé véleményét, javaslatait, beleértve a hitéletet nem élő zsidó szervezeteket és személyeket is.
Mindenki elismeri, hogy Ön a napi munkája és a család mellett szinte megállás nélkül tevékenykedik több évtizede a zsidóságért, igen sokat vállal magára. Hogy bírja, és mit szól ehhez a családja?
A családom nehezebben bírja a hiányomat. A feleségem igen türelmes asszony, hiszen aki egy közel húsz éve a zsidó közéletben dolgozó ember házastársa, annak bizony igen türelmesnek kell lennie. Annak nagyon örülök, hogy a gyerekeink is igazi zsidó életet élnek, gyakorolják a vallást, és szép eredményeket mutatnak fel a világi életben is. Én pedig úgy gondolom, hogy mindig azt kell csinálni, ami éppen az emberre rá van bízva, és majd meglátjuk, hogy az Örökkévaló mennyi időt ad arra, hogy csináljam ezt a munkát.
 feldm__jer_p__ter_c__mlap.jpgDr. Feldmájer Péter Nagykőrösön született 1953. július 14-én. 1976-ban házasodott, felesége dr. Bottka Erzsébet. Négy gyermeke van. Egyetemi tanulmányait a JATE-JTK-n végezte el 1972. és 1977. között. Az egyetem elvégzése után ügyvéd lett. 1982-ben a nagykőrösi zsidó hitközség elöljárója és a MIOK tagja lett. 1989. és 1991. között a Vezetői Bizottság tagja, majd nyolc évig a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) országos elnöke. 1999-től a MAZSIHISZ Közép-magyarországi Területi Csoportjának elnöke. 2000. és 2007. között a Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara Oktatási Bizottságának elnöke, a Bács-Kiskun Megyei Ügyvédi Kamara Oktatási Bizottsága által szervezett ügyvédjelölt-képzés keretében tanított. 2005-től ismét a MAZSIHISZ országos elnöke. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. |
Az interjú eredetileg a Stáció folyiratban jelent meg, melyet a kiadó engedélyével közlünk
