Jó szombatot – Shabat Salom!
A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 19:26 óra.
Szombat ünnepén a zsidó népnek a zsidó vallási törvények alapján tilos bármilyen munkát végezniük, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is.
A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 20:36 óra után.
A Tórából ezen a héten a „Tázriá – Möcorá” Hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Egy mondat a Hetiszakaszból:
„Az olaj maradékából pedig, mely tenyerén van, tegyen a pap a tisztulandónak jobb füle porcogójára, jobb keze hüvelykujjára és jobb lába hüvelykujjára, a bűnáldozat vére fölé. Ami pedig megmarad az olajból, mely a pap tenyerén van, azt tegye a tisztulandónak fejére, hogy engesztelést szerezzen érette a pap az Örökkévaló színe előtt. Azután készítse el a pap a vétekáldozatot és szerezzen engesztelést a tisztulandóért tisztátlansága miatt; és azután vágja le az égőáldozatot. És tegye föl a pap az égőáldozatot, meg az ételáldozatot az oltárra és szerezzen engesztelést érte a pap és tiszta lesz.” (Mózes III. 14. 17-20.)
Tázriá – Möcorá
Ezen a héten ikerszidrát olvasnak a zsinagógában, mindkettő fizikai és rituális tisztaságról szól. Rokontémák.
Az elsőnek a címe Tázriá, jelentése aki magzatnak életet ad.
„Ha egy nő teherbe esik és gyermeket szül, fiúgyermeknél hét napig legyen tisztátalan, és a nyolcadik nap metéljék körül a fiúcskát”, Ábrahám szövetségébe felvéve. Leánygyermeknél 14 napig legyen tisztátalan Mindkét esetben áldozatot kell hozni. A világ legfelemelőbb eseménye a gyermek világra hozása. Az első parancsolat is alátámasztja: szaporodjatok, sokasodjatok. Azonban a szülés lefolyása, az ezzel járó vér és más egyéb indokolja a tisztátalanságot és a tisztulás áldozatát. Azt nehéz megmagyarázni, az időtartalom miért a kétszerese a lányoknál, mint a fiúknál. Bölcseink szerint az anya hamarabb vigasztalódik meg fájdalmával fiú esetén, mint lányoknál. Esetleg a fájdalom fizikailag is kisebb ilyenkor, mint a lány világra hozásánál. De csak annyit mondhatunk, akár fiú, akár lány az újszülött, legyen egészséges és szülei neveljék fel I-ten félő becsületes embernek.
A szidra hosszabb részében a poklosságot taglalja. Ilyen betegség ma nincs, talán a lepra, ami hozzá hasonló. Viszont az utóbbi gyógyíthatatlan. A poklosságot, bár a gyógymód nincsen leírva, de gyógyították. Az a vélemény is igaz lehet, hogy amit nem ismerünk ma, nem zárja ki, hogy az akkori orvos tudta, mit kell tennie. Tanúságul szolgál a fertőző beteg elkülönítését már azon korban is alkalmazták. Bőrbetegségről van szó, amely a belső szerveket is érintette. Okának a pletykát, a rágalmazást említik. Mirjam Mózes testvére, aki megmentette fivére életét, de rosszat beszélt róla a háta mögött, ezért hét napig büntetésből betegségben szenvedett. Mózes imádkozott a gyógyulásáért. A betegnek jelentkezni kellett a kohénnál –a papnál – korának tanult emberénél, aki megállapította a bajt és döntenie kellett, meddig szükséges a betegnek karanténban maradnia. A poklosság ismérve pontosan le van írva a szidrában. Például kihull a haja, attól még tiszta, de ha helyén vöröses sebek keletkeznek, az a betegség jele. A ruhán, sőt a házon is keletkezhettek gombásodás vagy hasonló elváltozások, a házon is láthatóak voltak ilyen tünetek. Azt mondják bölcseink, itt sorrend volt tapasztalható. Figyelmeztetés gyanánt előbb fordult elő a ruhán az elváltozás, hogy a tulajdonos gondolja át cselekedeteit és beszédét, ha a figyelmeztetés nem használt, a házon jelentek meg a tünetek, végül az ember testén. A ruhát elégették ilyen esetben, a háznál előbb csak az inkriminált részt kaparták le, ha továbbterjedt, minden holmit ki kellett hordani a házból, még mielőtt a kohén megérkezett, mert a lebontásra ítélt házat akkor a bent lévő holmival együtt kellett megsemmisíteni. A kohénról, aki ilyenkor a vizsgálatot folytatta, öt évig tanulta a mesterségét. Feladataihoz a szentségek bemutatása mellett az egészségügyi intézkedések is hozzátartoztak.
A másik téma, amellyel az első hetiszakasz foglalkozik : súlyos betegség a poklosság – amely talán a leprára emlékeztet leginkább. Bár a lepra gyógyithatatlan betegség a poklosságot a papok – akik orvoslással is foglalkoztak – gyógyították. Van olyan vélemény is, amely kórnak a gyógyítását ma nem ismerik, az nem jelenti azt, hogy az ókorban sem ismerték. Számos titok van, amit annak idején tudtak, előttünk megfejthetetlen rejtély maradt. Ez a betegség büntetésnek számított, mint lentebb ezt részletezni fogjuk. Akinél a poklosságot észlelték, annak el kellet hagynia a tábort is és csak gyógyulása után térhetett vissza a közösségbe. Ha meggyógyult, ahogy írva van: „mossa ki ruháit, nyírja le minden haját, fürödjék meg és legyen tiszta, azután bemehet a táborba, de háljon sátrán kívül hét napig.”
Látjuk, hogy több ezer évvel ezelőtt nagyon fontos járványügyi, egészségvédelmi, tisztasági intézkedéséket foganatosítottak a közösség érdekében
Az ikerszidra második szakaszának neve Möcórá (poklosság).A meggyógyult poklossal kapcsolatos teendőkkel kezdi útmutatásait a heti szidra.
A táboron kívül megvizsgálja a pap és ha egészségesnek nyilvánítja, akkor bizonyos szertartás következett. Vettek két madarat. Az egyik madarat levágták élő víz fölött, az élő madarat viszont elbocsátották a mező felé. Ahogy a madár visszanyerte szabadságát, úgy nyeri vissza a betegségéből felépült ember a tisztaságát.
A higiénia itt is jelentős szerepet játszik, ki kell mosni ruháját, megmosakszik vízben, haját, szakállát, szőrzetét levágják és tiszta lesz. Vegyen két juhot és egy nőstény juhot, ezen kívül lisztáldozatot, kell bemutatnia, olajjal keverve. A megmaradt olajból a főpap a tenyerére öntött és a poklosságtól megszabadult ember fejére tette kezét. Valamint tett jobb füle cimpájára jobb kezének hüvelykujjára és jobb lábának hüvelykujjára. Szinte úgy, ahogy a papokat avatták fel. Ezután részletezi a szakasz a házon megjelenő elváltozásnál az előző szakaszban már ismertetett eljárást.
A nemi betegségről is esik szó, ilyenkor nem helyezték a beteget karanténba, nem kellett vonulnia a táboron kívülre, de a Szentélyt és a leviták sátrait nem látogathatta, valamint a szent áldozati ételekből nem fogyaszthatott.
A mosakodás, fürdés parancsa e két összefüggő és többször együtt olvasandó hetiszakaszban sokszor olvasható. Bölcseink szerint a poklosságnak nem csak egészségügyi okai voltak, hanem a következő bűnökért égi büntetés. Rossz nyelv: vérontás, hamis eskü, erkölcstelenség, durvaság, rablás, irigység. Ennek ellenére senkit sem szabad megbélyegezni.
A prófétai szakasz a Királyok Könyvéből (Kir. II. VII. 3-20.) egy elbeszélést ír le, amikor négy poklos megmentette a várost. Történt Elisa próféta idejében, hogy Somron városát körülzárta az arámi sereg, nagy éhínséget okozva. Ilyenkor a kitaszított poklosokra, akik a városon kívül lehettek, senki nem gondolt. A négy éhező poklos kétségbeesésükben elhatározták, mivel vesztenivalójuk nincsen, elmennek az ellenséges táborba, hátha adnak nekik enni. Ha megölik őket, legalább nem kínzó éhhalállal halnak. Megközelítették az arámi tábort, de nem találtak ellenséget. Ugyanakkor a sátrak telve voltak arannyal, ékszerrel, és finom ételekkel. Mert az ellenség ló paták zaját hallotta, azt hitték, érkezik a felmentő sereg, ezért elfutottak. A négy poklos koldus először jól belakmározott, zsebükbe is raktak sok minden értéket, de aztán eszükbe jutott az éhező város. Somron kapuihoz mentek, felébresztették a királyt, aki először cselt szimatolt. Azt hitte, elbújt az ellenség. Felderítőket küldött, akik jelentették, valóban eltűnt az arámi sereg. Behozták a városba az ott talált élelmet és kincseket, s kihirdették a négy poklos jóvoltából menekült meg a város.
Deutsch Gábor (OR-ZSE)
