„volt egyszer egy álmom”
Mazsihisz
Kardos Péter zuglói főrabbi, az Új Élet főszerkesztője a budapesti „Élet Menetén” elhangzott beszéde
Emlékező barátaim! Különös érzés kerít hatalmába, amikor körülnézek és azt látom, hogy akiknek most itt kellene lenniük nincsenek itt… Igazoltan vannak távol!
Néhány ezer túlélő, kiknek többsége már nem képes eljönni! Mert betegek vagy félnek. Ez utóbbiért, nem mondom, hogy az ő nevükben szólok… Csak a magaméban!
Sajnálom, hogy nincsenek itt. Mert erőt meríthetnének ettől a látványtól, fiatalok ezreitől, akik – tőlünk, túlélőktől eltérően – büszkén félelem nélkül, fáklyával a kezükben hirdetik: zsidók vagyunk a mártírok utódai!
Tehát szóljon a rabbi közösségének képviselője.
Örökkévaló, nyisd meg ajkaimat!
Nyisd meg ajkaimat úgy, hogy ne azt mondhassam el amit szeretnék, hanem azt, ami csak kizárólag arról szól, amiért összejöttünk kölcsön véve népünk nagyjainak mondását.: volt egyszer egy álmom.
Két évtizeddel arról álmodoztam, hogy tíz esztendő és megváltozik köröttünk a világ. Arról álmodni sem mertem volna, hogy húsz év múlva lesznek olyanok, akik kétségbe vonják a holokausztot, Auschwitzot, a gázkamrákat, a krematóriumokat, a mártírok létszámát, összehasonlítanak, úgymond, és nagyvonalúan megfeledkeznek arról, hogy mi a különbség, ha valaki önként vállalt meggyőződéséért szenved mártír halált, vagy azért ölik meg, mert egy bizonyos vallásba, vagy népcsoporthoz születik – amiről nem tehet… ezért ártatlanul.
Emlékező barátaim!
Pályaudvaron vagyunk, vagonok állnak a messzi távolba futó síneken. És mi azokat idézzük most emlékezetünkbe, akik innen és más pályaudvarokról, más síneken indultak a végzet felé.
Örökkévaló, nyisd meg ajkaimat!
Hogy félelem és következmények nélkül hirdethessem: volt holokauszt, volt Auschwitz, voltak gázkamrák, voltak krematóriumok és voltak mártírjaink is, akikre most emlékezünk.
Lelkük foglaltassék be az örök életük kötelékébe!
Ámen
Tekintse meg Szilágyi Iván Péter az eseményen készült képriportját.
(Címlapképünk forrása: www.sofar.hu)
