Pódiumbeszélgetés Ljudmila Ulickajával
Forrás: Metropol
Írói módszeréről, életéről, az orosz nők helyzetéről, valamint a vallások válságáról beszélt Ljudmila Ulickaja, a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége a rendezvény hivatalos megnyitója után tartott pódiumbeszélgetésen.
Elmondta: sokáig nem tartotta írónak magát, és csak a sokadik kötet megjelenése után fogadta el, hogy mégiscsak az írásból fog megélni. Ulickaja leszögezte: az írás hasznos tevékenység, még akkor is, ha valaki nem akar író lenni, mert írás közben az ember saját életére koncentrál, mélyebben elgondolkodik a problémákon. Ugyanakkor leszögezte: az ő műfaja az elbeszélés.
„Elismerem, hogy nem tudok regényt írni, de úgy érzem, kis elbeszéléseket tudok írni. Ezért ne is várjanak tőlem soha klasszikus felépítésű regényt, ne várjanak tőlem Háború és békét” – fogalmazott.
Minden könyve megírása után ürességet érez, annyira, hogy megfogadja, nem ír többet; sokszor tervezte is már az írás abbahagyását. Mint kifejtette: ha nem szépíró lenne, akkor valószínűleg társadalmi munkát végezne. Mint a Goretity József irodalomtörténésszel folytatott beszélgetésből kiderült, Ulickaja most is sok szociális tevékenységet végez: dolgozik a Jó Könyv Alapítványban, amelynek az a feladata, hogy könyvvel lásson el különféle orosz intézményeket, például 63 gyermekotthont.
Könyveinek női szereplőiről elmondta: valóban boldogtalannak ábrázolja őket, de ezzel a valóságot láttatja. „Húsz éve azt mondtam, Oroszország a boldogtalan nők országa” – mondta Ulickaja, s szerinte ennek az oka az, hogy az orosz társadalomban a sok háború miatt kevesebb a férfi, mint amennyinek lennie kellene.
„1904 óta szinte mindig háború van, ahova elviszik a férfiakat”. A férfihiány okaként Ulickaja megemlítette tovább az alkoholizmust, valamint a növekvő bűnözést is. Szerinte ez a tendencia a nőkre egyre nagyobb terheket ró, hiszen amellett, hogy nekik kell gondoskodniuk a háztartásról, a gyermeknevelésről, a kenyérkereset is rájuk hárul. A fiatal női nemzedékről viszont pozitívan nyilatkozott. „Tetszik nekem az új nemzedék, sokkal magabiztosabbak, nem függnek annyira a férfiaktól, műveltebbek, nyitottabbak, talán most változik valami” – tette hozzá az írónő.
Az írónő hosszan beszélt az állam és az állampolgár viszonyáról is. Elmondta, szerinte az állam és a polgára szükségszerűen egymás ellensége, mert az utóbbinak folyton az önállóságát kell védelmeznie az előbbivel szemben. Szerinte ebben az állandó küzdelemben az tud egyensúlyt teremteni, aki „elkerüli az államot”. „Akik nem akarnak sikeresek lenni, nem akarnak elismerést, azok tudnak önállóak maradni. Minél többet akar valaki, annál többet is kell neki adnia önmagából” – tette hozzá Ulickaja.
Ljudmila Ulickaja kitért a gazdasági válságra is, ami szerinte „csak a jéghegy csúcsa”, és úgy vélte, az az alapvető emberi értékeket is érinteni fogja. Szerinte a válságra általános megoldás nem létezik, mindenkinek magának kell megtalálnia az abból kivezető utat. Szerinte a válság a vallásokat is érinti, és tagadta, hogy a könyvfesztiválra megjelent Daniel Stein, tolmács című regényében leírt megoldás, a judaizmus és a kereszténység szintézisének a híve lenne. „Valamennyi intézményesült vallás válságba került, hiába tesz úgy a kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás is, hogy ő tartja a kezében isten szakállát” – fogalmazott az író. Ljudmila Ulickaja ugyanakkor leszögezte: nem szereti az általánosításokat, azt, ha az emberek azt hiszik, az igazság egy helyen van.
„Tudom, hogy orosz vagyok. Tudom, hogy Magyarország még nem heverte ki az 50 éves orosz megszállás emlékét. Ugyanakkor az, hogy ennyien eljöttek és elolvasták a könyvemet, azt jelenti, hogy a kultúra legyőzte a rossz emlékeket” – fogalmazott Ljudmila Ulickaja a beszélgetés végén, szavait a közönség hosszú tapssal köszönte meg.
