Béni, a kibuclakó
Shiri Zsuzsa / Forrás: Népszabadság
Ehhez a dombhoz jött a hírnök Jonatán halálával Dávidhoz. A zsidók jövendő királya keservesen megsiratta barátját, majd megölte a hírhozót.
3000 éve ez volt a szokás… – mutat enyhe rosszallással a szemközti magaslatra Avri Béni, aki kilenc pesti haverjával 1949-ben telepedett le a bibliai tájon, hogy megalapítsa a Givát Óz kibucot. Százhatvan Magyarországról frissen érkezett fiatal választotta ki a tíztagú előőrsöt, fiúkat, lányokat vegyesen, hogy pár hét alatt előkészítsék a terepet a csoport számára.
A vészkorszak magyar túlélői voltak. Avrit Balatonboglárról hívták be munkaszolgálatra a németek bejövetele után, a többiek általában Pesten bujkáltak vagy a gettóban élték túl ’44-et. Avri szüleit, nővérét és két öccsét Boglárról vitték Auschwitzba, soha többé nem látta őket. Nyomdájuk volt két géppel és a szomszéd szobában aprócska papír-írószerbolttal.
A muszos behívó lett a szerencséje, századát csak októberben vitték ki az országból, addig Mosonmagyaróváron tankcsapdákat ástak, majd Pesten a gázgyárban dolgoztak. A Szálasi-puccs után gyalog hajtották őket az osztrák határig, ott bevagonírozták, s meg sem álltak Münchentől 40 kilométerre délre, Dachauig. Amikor ott a karjukra tetoválták a számokat, még 155-en voltak. Három hónapig építettek egy föld alatti repülőgépgyárat, cementzsákokat cipeltek, s nem emlékszik rá, hogy bárkit is megöltek volna: társai maguktól is éhen haltak.
Tavasszal az amerikaiak szakaszából már csak az öt túlélőt szabadíthatták fel. 1945-ben májustól szeptemberig Feldafingban egy menekülttáborban felhizlalták és meggyógyították, majd hazament Boglárra.
Akkor még Béni Ottónak hívták, csak a mozgalomban lett Avri a neve, de vallásos ortodox neveltetése ellenére már a lágerben szakított a Jóistennel. Balatonbogláron dolgozni kezdett az egykori családi nyomdában, de ’46-ban betörtek és kiírták a falra, hogy zsidók miért jöttetek vissza.
Eladta a nyomdagépeket, s még mindig csak 19 évesen Kaposvárra költözött, elhelyezkedett az új Somogy nyomdában, s belépett a Magyar Kommunista Pártba. Népnevelő utakra járt a környékbeli falvakba és elhatározta, hogy felépíti a kommunizmust Magyarországon. De amikor a párttagok is azt mondogatták neki, hogy ti zsidók voltatok az okai a háborúnak, hát elhatározta, hogy cionista lesz és kivándorol Palesztínába.
Felment Pestre egy cionista szervezet irodájába és kérte a hajójegyet. De nem ment az olyan könnyen, először meg kellett tanulnia héberül, s értenie kellett a mezőgazdasághoz. Elvégezte hát a megfelelő tanfolyamokat, de ekkor meg arra kérték, hogy most ő tanítsa a többieket héberül. Kiváló tanítónak bizonyult. Aztán besorozták a Haganába, az izraeli hadsereg egyik Pesten szerveződő alakulatába, és kiképezték.
De még ez sem volt elég, ekkor a katonai önkéntesek ellenőrzésével bízták meg. Járta a lakásokat, beszélgetett a szomszédokkal, hogy csak megbízható, tiszta szándékú fiatalok indulhassanak útnak. Végre nekivághatott egy csoport élén, de a kiskamasz gyerekeket aggódó szüleik hatalmas bőröndökkel eresztették el, s ezért a csempészek az Ipolynál nem vállalták az átkelést. Már jöttek is értük az ávósok. Avrit bevitték az Andrássy útra. Három napon át válaszolt a kérdéseikre, majd hazamehetett. Nem érek én annyi pénzt, mint amit ők az elengedésemért kaptak – emlékezik mosolyogva. Utána fegyverforgatást tanított, majd végre ’48-ban ismét útnak indulhatott Palesztinába – ezúttal hivatalosan.
Avri izraeli sorsa Rodosz szigetén, a nagypolitika útvesztőiben dőlt el. Történt ugyanis, hogy 1949 szeptemberében, Rodoszon Egyiptom, Jordánia, Libanon és Szíria tűzszünetben állapodott meg, Izraelé lett a Vadi Ara nevű, szinte kizárólag arabok lakta völgy cserébe a Hebronba vezető részekért. Az új állam vezetése és a kommunista Hasomér Hacair mozgalom 160 frissen érkezett magyar zsidó fiatalt küldött Vadi Ara csücskébe, akik felépítették a Givát Óz kibucot.
A békés Givát Óz valójában egy zsidó végvár. 1967-ig Jordánia határán volt, s ma is 800 méterre van a Ciszjordániát elválasztó fal- és kerítésrendszertől. Mellette katonai ellenőrző pont. Az ötvenes években fegyvert is kaptak a kapa mellé, majd Avrival az élen az első tíz úttörő felcipelte a legszükségesebbeket a kiszemelt magaslatra. Elhelyezkedtek, felverték a sátrakat, majd a domb végénél állásokat ástak, hogy ha kell, megvédhessék új házukat, hazájukat.
Hamarosan két arab látogató jött fehér zászlóval a szomszédos faluból, elmondták, hogy már számítottak a zsidók érkezésére, s remélik, hogy békében tudnak majd együtt élni. Sok háborút átéltek már, nem akartak tovább harcolni. A kibuc azóta is kiváló viszonyban áll arab szomszédságával, az intifáda előtt átjártak Dzseninbe is. Nem úgy van az, hogy egyik oldalon vannak a rossz arabok, a másikon meg a jó zsidók – legyint Avri.
Nem volt könnyű a kibuc hőskora. Egy napi három köbméter vizet adó kút és egy tartálykocsi volt minden vagyonuk, azzal hordták Afuláról a vizet. A domb tele van sziklákkal, csákányokkal utat törtek, hogy feljussanak a teherautók az építőanyagokkal, aztán kerítést húztak körös-körül, majd megásták a barakkok alapjait, miközben már a földművelést is megkezdték. A magyar zsidó fiatalok állami kölcsönt kaptak a letelepedéshez.
Már 1949-ben megszületett két kibucgyerek, pedig megszavazták, hogy két évig nem lesz baba. Avrit megválasztották a kibuc első titkárává, de borzalmasan sikerült a főnökösködés. „Össze kellett volna hangolni a bizottságokat, meghallgatni a panaszokat, majd megoldani őket. Meghallgatni tudtam, de megoldani nem, s így egy év után közkívánatra leváltottak” – anekdotázik magyaros humorával.
Nyugodalmas időszak következett Avri életében, kérésére birkapásztornak állt, hét évig csinálta. Nagyon szerette reggel kihajtani a 300 birkát, jó volt a friss levegőn dolgozni. Aztán jött az erdősítés, megszűntek a legelők, el kellett adni a nyájat, a konyhára osztották be. Onnan küldték tanulni, pedagógus kellett a kibucnak, mert iskolát nyitottak egyedülálló gyerekek számára. A kibucok akkoriban sok külföldről egyedül érkező árvát fogadtak be.
Többen olyannyira megszerették Givát Ózt, hogy máig ottragadtak. Irodalmat, történelmet és pedagógiát tanult, majd nyugdíjazásáig a humán tárgyakat tanította a 40 tizenévesből álló csoportnak. Ismét népművelő lett, mint egykor Magyarországon.
Az eltelt évtizedek számos változást hoztak a kibuc és persze Avri életében, de Givát Ózban reggel, délben és péntek este még ma is működik a közös konyha. Együtt gondoskodnak a gyerekek oktatásáról, az idősek ellátásáról. Év elején a pénzügyi mérleg ismeretében titkosan, urnáknál szavazzák meg, hogy bevételük mekkora része kerüljön befektetésre, megtakarításra, s mennyit kapjanak havonta zsebpénznek. Jelenleg 190 tagjuk van, gyerekestül 400-an élnek a bibliai lankákon. Avri Béninek két házasságából összesen öt gyermeke van, 11 unoka és egy dédunoka látogatja.
Csak egy fia maradt meg Givát Ózban, a többiek szétszóródtak Izraelben. 81 évesen a nyugdíjasság puszta címet jelent számára, mint mondja, ma is tovább teszi a dolgát. A kibucban 70 év felett már csak napi négy órát dolgoznak, s 80-on túl csak saját kérésükre osztják be őket. Avri ma is ír és tanít, önkéntesként újonnan érkezett idősebb bevándorlókat tanít héberül. Kaposvári kommunista beszervezése óta homo politicus.
Eleinte nagyon vonalas volt, de ma már ki tudja, hol van a Sztálin halálára írt búskomor héber nyelvű költeménye… A XX. kongresszus után keservesen csalódott a szovjet modellben, de soha nem adta fel baloldali elkötelezettségét, kicsiben, a kibucban valósította meg egyenlőségről szóló elképzeléseit. „Ez az igazi kommunizmus” – mondja. Évtizedekig jelen volt minden baloldali tüntetésen, s újságcikkekben fejtette ki véleményét.
Emellett persze a népművelésről sem mondott le, az öregecske loboncos Pepsi kutyával ma is kijár az arab falvakba, politikai pártja, a Merec színeiben tovább ápolja a jószomszédságot a környező dombok lakóival. Soha bántódás nem érte, tudják, hogy sem Pepsi, sem Avri a légynek sem ártana.
Avri magáról vonakodva szól, annál lelkesebben mesél a kibucmozgalom biztató jövőjéről. Mára már sokan kétségbe vonják, van-e értelme megfeszítetten rohanni a pénz után, ismét fontos az életminőség, a nyugalom, a gyereknevelés. Újra sokan jelentkeznek a kibucokba, vonzza őket a biztonság, a nyugodt élet. Givát Óz egyelőre kimaradt a nagy fellendülésből, rizikósnak tartják a határ tőszomszédságát. – Nem baj – vigasztalódik az örök optimista Avri. – Előbb-utóbb észbe kapnak, és jelentkeznek az új tagok nálunk is.
