Zsidók és magyarok közös ügye volt 1848
Szilágyi Iván Péter
A Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság idén is megemlékezett 1848-49 zsidó hőseiről, a magyar forradalom és szabadságharc vezetőinek nyitott szelleméről és zsidóság egyenjogúsítását segítő törekvéséiről. Az igényes kivitelezésű, díszlövéssel, lovas katonai tiszteletadással és a hősök emlékére való sófárfúvással egybekötött rendezvényről Szilágyi Iván Péter tudósította honlapunkat
Rosenfeld Dániel a rendezvény főszervezője és az Emlékbizottság alapító elnöke emlékeztetett: idén 160 éve annak, hogy a Magyarországon élő zsidó polgárokat az országgyűlés egyenjogúsította. A szabadságharc vége felé került sor erre: „A mai napon ezt az eseményt is ünnepeljük, mert közös történelmünk része” – mondta Rosenfeld Dániel, aki ismertette 1848. március 15-e megünneplésének történetét. Bár a szabadságharc kitörésének évfordulója később hivatalos állami ünnep lett, de sokáig csak a diktatúrák által meghatározott módon lehetett emlékezni rá. „20 éve újra szabadon ünnepelhetünk, nem kell tartani gumibotozós rendőröktől, államigazgatási eljárástól. (…) 1989. március 15-én még reménykedtünk, nem gondoltuk volna, hogy lesznek, akik később lármázással, tojásdobálással akarják megakadályozni, hogy mások másképp ünnepelhessenek. Hogy a magyar nemzeti színű lobogók fölé és közé kerül az árpádsávos zászló, amely emlékünkben idézi rokonaink, hitsorsosaink elpusztítását” – mondta beszédében Rosenfeld Dániel.
Gergely József VII. kerületi alpolgármester (MSZP) szerint 1848. március 15-e azt bizonyítja, hogy az ország képes alapvető reformokat végrehajtani azért, hogy a fejlődő nemzetekhez csatlakozzon. „Akkor még tudták Magyarországon, hogy a nagy változásokhoz, átalakításokhoz üres szóvirágok helyett konkrét programokra van szükség, ilyen volt a 12 pont!” Gergely József szerint a modern Magyarország megteremtésének első, legfontosabb feltétele a cenzúra eltörlése volt: „A 12 pont megfogalmazása és a sajtószabadság kivívása csupán a kezdett volt, programot hirdetni sokkal könnyebb, mint megvalósítani. Komoly és éles viták folytak akkor is, azonban a legfontosabb kérdésekben sikerült összefogást teremteni, mert a történelem nem bocsát meg annak, aki az összefogás elé helyezi önös érdekeit”-mondta az alpolgármester.
Végh Gábor történelem tanár szerint március 15-e Magyarország közös ünnepe, de egyben a közösségek ünnepe is. Ilyenkor minden felekezet, civil szervezet megemlékezik saját hőseiről, áldozatairól. „A feudalizmus Magyarországán mi csak eltűrt lakosok lehettünk, külön adóval és csak ott telepedhettünk le, ahol a földesúr vagy a város megengedte. (…) Az első jelentős változást a szabadságharc előtt 8 évvel hozott törvény jelentette, amely engedélyezte, hogy szabadon letelepedhessünk a szabad királyi városokban. Ekkor jöttek létre első zsidó városi közösségek. A reformkor politikusai már ekkor szorgalmazták egyenjogúsításunkat.” Felidézte, hogy a hazai zsidóság számára voltak árnyas oldalai is a szabadságharcnak: „Számos tüntetés, rablás, fosztogatás történt városi zsidó polgárok ellen és sok helyen nem vettek fel bennünket a Nemzetőrségbe. De számíthattunk az új, független kormányra, amely megvédte jogainkat és kiállt egyenjogúsításunk mellett.” A szabadságharc végül elbukott, de nem volt hiábavaló, mert elindulhatott közösségünk az egyenlőség útján. Ennek szép példája volt, hogy a Dohány utcai templom ünnepélyes megnyitóján részt vettek Pest város vezetői és a keresztény egyházak képviselői is meglátogatták az új zsidó templomot.
Ezt követően a rendezvény díszvendégei ’48-as zsidó honvédek neveit olvasták fel. A megemlékezésből Szabó György XIII. kerületi fideszes frakcióvezető-helyettes ugyanúgy kivette részét, mint Gergely József Erzsébetváros szocialista alpolgármestere.
„Kiváló és hiánypótló rendezvény volt, nagy szükség van arra, hogy bemutassuk a zsidóság 1848-as érdemeit. Ennek ellenére sajnos nagyon kevesen jönnek el az ilyen megemlékezésekre. A szélsőjobb azt hangsúlyozza, s azzal vádolja a magyarországi zsidóságot, hogy a magyar nemzet ellensége, pedig ennek épp az ellenkezője az igaz! Éppen ezért kell eljönnünk és megemlékeznünk hőseinkről!” – mondta tudósítónknak Szabó György fideszes képviselő.
A rendezvény zárásaként a résztvevők és megemlékezők az 1848-as zsidó hősök Dohány utcai Zsinagóga falán lévő emléktáblájánál koszorúkat és köveket helyeztek el, majd Rosenfeld Dániel interpretálásában a „Kél molé” kezdetű emlékimát hallhattuk, sófárfúvás és hagyományőrző katonák által leadott díszlövések következtek.
Az 1848-as megemlékezés a Goldmark teremben folytatódott: egy írásos emlékből álló kiállítással és kis fogadással zárult az este. Róbert Péter történész, az Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem volt, az OR-ZSE jelenlegi tanára ’48 zsidó vonatkozásairól tartott érdekes és őszinte hangú előadást.
Tudósítonk képes beszámolóját ide kattintva tudja megtekinteni
