Kitüntetik a pannonhalmi embermentőt
Forrás: Kultúra
Eduard Benedek Brunschweiler (1910-1987) a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottjaként 1944-1945-ben önzetlenül és rendíthetetlen merészséggel oltalmazta a Pannonhalmi Apátságban menedéket keresőket.
Áldozatos humanitása elismeréseként, Szita Szabolcs kitartó kutatómunkájának köszönhetően, a Holokauszt Emlékközpont javaslatára idén posztumusz ő kapja meg a Világ Népeinek Igaza jeruzsálemi elismerését. A kitüntetés átadására március 31-én délelőtt kerül sor Pannonhalmán.
A Magyarországra fiatalon érkező svájci Eduard Brunschweilert jó kapcsolatokkal rendelkező, ambiciózus és sikeres textilgyárosként ismerték a korabeli Budapesten. 1944-ben a Nemzetközi Vöröskereszt – Friedrich Born, budapesti delegátus ajánlására – az akkor már a humanitárius szervezet védelme alatt álló Pannonhalmi Apátság menhelyének vezetésével bízta meg. Ott tartózkodása alatt, a dühöngő nyilas terror közepette mintegy háromezer menekült, főleg kisgyermek talált oltalmat, táplálékot és orvosi ellátást a monostor falai között.
A megbízottnak és a mindvégig kitartó szerzeteseknek meg kellett óvniuk a háború pusztításaitól az ősi monostor épületét, az itt lévő és a Budapestről ide szállított nemzeti műkincseket is. Brunschweiler határozottságával, ügyes diplomáciai érzékével – nemegyszer a kapunál, kerítésnél folyt erőszakos és hangos viták által is – rendre meghiúsította a Vöröskereszt nyújtotta védelem megszüntetésére irányuló akciókat. A szervezettel való összeköttetés megszakadása után, elszigeteltségében, kényszerűen sokszor egyedül határozott, ha kellett, habozás nélkül kockáztatott.
Pannonhalmán protestáns keresztényből katolikussá lett, ekkor kapta a bencések alapító atyja után a Benedek nevet. Helytállására, rátermettségére egyre nagyobb szükség volt, a Gestapo ügynököket küldött Pannonhalmára, a Wehrmacht pedig délkelet-európai főparancsnokságának főhadiszállását kívánta a kolostorba helyezni. 1945 tavaszára újabb menekülők százai érkeztek, hogy itt vészeljék át a front átvonulását. Az ellátási nehézségek a létszám gyarapodásával, az orosz csapatok közeledtével növekedtek, a helyzet egyre súlyosabbá vált.
Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát 1946. április 29-én kelt, gróf Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt levele szerint „a német megszállás, nyilas uralom és a bekövetkező harcok idején a magyarság iránti hűséges szeretetéről, nagy jellemszilárdságról és hősies bátorságról tett tanúságot, igen sokszor életének kockáztatásával. (…) A megnyerő fellépésű, szeretetre méltó és amellett szívós akaratú, finom diplomáciai tehetséggel megáldott férfiút” a főapát a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti delegátusának ajánlotta.
Életének elkövetkező hónapjairól keveset tudunk: 1945 nyarán az orosz hatóságok elhurcolták, majd kiszabadulva 1946-ban hagyta el Magyarországot. Néhány éves New York-i tartózkodás után Dél-Afrikában telepedett le. Újra a textiliparban tevékenykedett, ahol jelentős sikereket ért el. Humanista meggyőződését sértette a színesbőrű lakosság rasszista megkülönböztetése. Demokratikus magatartása miatt gyakran került konfliktusba a dél-afrikai apartheid rendszerrel. A bencésekkel egészen élete végéig ápolta a kapcsolatokat. Levelezésben állt velük, évente visszatért pihenni, feltöltődni a svájci uznachi bencés monostorba, közösségüket jelentős anyagiakkal is támogatta. 1987-ben – 77 évesen – Dél-Afrikában hunyt el.
Tiszteletére 2006-ban Pannonhalmán állított emléktáblát a Nemzetközi Vöröskereszt és a Holokauszt Emlékközpont. Életéről Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont vezető történésze kutatómunkája alapján, Siklósi Szilveszter rendezésével dokumentumfilm készült, amelyet a közeljövőben mutatnak be.
