A Hamász Netanjahura vár
Forrás: Globusz.net / Ha’aretz
A Gilad Salit kiszabadítása érdekében tett kormányzati erőfeszítések sok, kétértelmű momentummal terheltek.
Az nyilvánvaló, a két nagy izraeli politikai tábor közötti erőpróbák, melyek komolyan befolyásolhatják a jövendő kormányzati viszonyokat, inspirálhatják a még néhány napig kormányfői pozíciót betöltő Ehud Olmertet a cselekvésre. De vajon valóban cselekszik-e Olmert – teszi fel a kérdést a tel avivi napilap –, vagy csak alibit keres, mellyel hárítani próbálja a későbbi szemrehányásokat, amiért valójában képtelen volt a krízist megoldani.
Gilad Salit az izraeli hadsereg közkatonája; a Hamász fegyveresei 996 napja tartják fogva valahol a Gázai-övezetben. A család erőteljes nyomás alatt tartja Olmertet, és sikerrel állították maguk mögé nem csak a sajtót, de az egész izraeli társadalom szimpátiáját.
Ofer Dekel hivatalos izraeli főtárgyaló, illetve Juval Diszkin a belbiztonsági erők (Sin Bét) főparancsnoka a hét végén Kairóban tárgyalt a Hamász képviselőivel, és a hírek szerint olyan ajánlattal álltak elő, amilyet Izrael állam még sohasem tett terrorista szervezetnek – cserében Salit kiszabadulásáért.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, vajon hajlandó lesz-e a Hamász bármilyen engedményre, egyáltalán beleillik-e céljaiba Salit kiszabadulása? A Fatah által ellenőrzött nyugati parti palesztin területeken csak az elmúlt napban több – Hamász-inspirálta – terrorista akcióra került sor, melyeket a szélsőségesek még akkor is folytatni kívánnak, ha netán Izrael szabadon bocsátaná mind a 1.400 általa fogva tartott palesztint. Ám a zsidó állam aligha engedheti meg ennek luxusát. Több, Hamász-terroristának a kiengedéséről Jeruzsálem még tárgyalni sem hajlandó, és van mintegy 100-300 olyan egyén, akiket csak akkor engednének szabadon, ha Gázába, Libanonba vagy Szíriába távoznának. A megállapodás tehát kétséges.
Továbbá: a Salit-ügy kulcsfigurája jelenleg a Sin Bét vezetője, Daszki, akiről tudni lehet, hogy elutasítja a Hamásznak teendő mindennemű engedményt. Hiába a család és a szimpatizáns civilek hangos tiltakozása, vagy épp a Salitért kompromisszumokra hajló hadsereg nyomása, nem kétséges, Daszkin megingathatatlan marad.
És kétséges, hogy a Hamász vagy a közvetítő Egyiptom hajlana-e a megegyezésre. Egyiptom megértette, hogy Olmertnek alig néhény napja van már csak a miniszterelnöki székben, így általa szorgalmazott ügyeket aligha érdemes támogatni. A Hamász pedig még elevenen emlékszik arra, hogy Benjamin Netanjahunak hívták a miniszterelnököt, amikor Izrael szabadon bocsátotta a Hamász-alapítót Ahmad Jaszín sejket, illetve sikerült összehozni a hebroni (1997), illetve az Wye-i (Montana, USA) 1998-as megállapodást Izrael állam és a terrorszervezet között.
Minden bizonnyal most arra számítanak, nagyobb eséllyel kezdhetnek alkudozásba, ha a miniszterelnököt majd Netanjahu lesz.
