Az egyházban marják és rágják egymást
Sárközy Júlia (Róma) / Forrás: Népszabadság
Kiszámíthatatlan ballépésnek nevezte a holokauszt-tagadó Richard Williamson okozta vitákat XVI. Benedek a püspökökhöz írt nyílt levelében, melyben a csütörtökön az izraeli főrabbinátus delegációját fogadó pápa ritka őszinteséggel tisztázta az ügy hátterét.
Régóta nem tapasztalt vihart kavart a katolikus egyházon belül és kívül is az 1988-ban kiközösített négy lefebvrista püspök visszafogadása, a diszkrét kegyelmi gesztus hirtelen más színben tűnt fel, a keresztény-zsidó megbékélés cáfolataként – fogalmazott a hét oldalas, március 10-én kelt, de a Vatikán által csütörtökön közölt levelében XVI. Benedek.
A püspökökhöz szóló nyílt levél váratlan és rendkívüli kommunikációs lépés, amely éppen a Williamson-ügy napjaiban, a Vatikánon kívülről sürgetett őszinteséggel kívánt tiszta vizet önteni a pohárba. A január 24-én kirobbant és február 12-ig tartó botrány alatt hivatalos beszédekben nyilatkozó pápa most személyes megállapításaival rekonstruálta a történteket elismerve a tévedéseket, és viszonozva a kapott pofonokat.
A Vatikán hibázott, amikor nem eléggé világosan mutatta be a lefebvristák visszafogadásának jelentőségét, és a velük szemben támasztott korlátokat. Hiba volt az is, hogy a neten nem ellenőrizték le Williamsont. „Megtudtam, hogy az internetes kereséssel időben tudtunk volna a problémákról…a Szentszéknél a jövőben tüzetesebb figyelmet kell fordítanunk erre az információs forrásra” – jegyezte meg a – Szentszék február eleji közleménye szerint Williamson nézeteiről nem értesült – pápa az olasz sajtó jótanácsaira utalva, melyek szerint az éppen a Williamsin-üggyel egy időben a YouTubon saját hírcsatornát indított Vatikánnak elég lett volna egy keresőprogramba beütni a püspök nevét.
A tévedések elismerése mellett XVI. Benedek az őt ért támadásokra helyezte a hangsúlyt: „Néha az a benyomásom, hogy a társadalmunknak szüksége van legalább egy csoportra, mellyel szemben semmilyen toleranciát nem gyakorol…” . Ez alól a pápa sem kivétel, és a gyűlöletre a katolikusok is készen állnak – hangoztatta a pápa a Galata-levélből idézve Szent Pált: „De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást!”. Egyértelmű utalás a lefebvristák visszafogadását ellenző egyházi szárnyra, mely attól sem riadt el, hogy botrányba kavarja a Szentatyával együtt az egész Vatikánt.
A belső marakodás súlyosságát bizonyítja, hogy a megoldásért a pápa köszönetet mondott „zsidó barátainknak, akik gyors kezet nyújtottak a félreértések tisztázására, a barátság és bizalom helyreállítására”. „A Williamson-ügyet lezártnak tekintjük” – jelentette ki a püspökökhöz címzett levél bemutatásakor a Vatikánban fogadott haifai főrabbi, Shear Yashuv Cohen, aki a Soa tanítását javasolta a katolikus iskolákban.
Ami pedig a lefebvristákat illeti, XVI. Benedek levele nem kerüli ki a kérdést: szükség volt rá? Tényleg prioritás volt? Nem lehet közönyösen elengedni egy 491 papból, 215 szeminaristából, több ezer hívőből álló közösséget, melynek tagjainak a legitim egyházi elismeréshez még el kell fogadnia a II. Vatikáni Zsinat tanításait – szólt a válasz.
A levél lényegi bejelentése, hogy a lefebvristákkal való tárgyalást vezető, és a Williamson botrányért felelősnek tartott Ecclesia Dei egyházi tanácsot a pápa a hittani kongregáció hatáskörébe vonta. „Remélem levelemmel hozzájárulok az egyház békéjéhez”- írta XVI. Benedek négy éves pápasága legőszintébb és leghatározottabb hangvételű dokumentumában. Leszögezte: az általa vezetett egyházban a prioritás jelenleg az egység, és ezt nem „a kis és nagy megtérések”, hanem a belső viták veszélyeztetik.
Az első reakciók szerint a legnagyobb meglepetést a Vatikánban váltotta ki XVI. Benedek „minden betűjében őszinte levele” – kommentálta a szentszéki szóvivő Federico Lombardi atya elismeréssel jegyezve meg, hogy a pápa nem a munkatársai közötti felelőskeresést találta a legfontosabbnak.
