Miért jó zsidónak lenni?
A Soa után sok zsidó család asszimilálódott. Vannak olyan családok is, ahol szigorú családi titokként őrzik a zsidó származást.
Pedig zsidónak lenni egyáltalán nem rossz, sőt jó. Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy annak rossz, aki nem zsidó, mert minden népben megvan a jó (és persze rossz). Ha egy nem zsidó elmegy a rabbihoz, hogy be szeretne térni, akkor a rabbi elkezdi lebeszélni, hogy milyen rossz is zsidónak lenni, mennyi problémával jár, stb. Pedig én úgy gondolom, hogy zsidónak lenni úgy általában nem rossz, hanem jó. Az a kár csak, hogy nem feltétlen lehet mindig mindenhol kiélvezni ennek a pozitívumait. Egy antiszemita nyilván soha nem akarna zsidó lenni, mert miért is? Na ha ezt tudnánk, könnyebb lenne megérteni sok mindent. De valójában arra a kérdésre, hogy „miért utálod a zsidókat?” sosem fogunk rendes választ kapni. Vagy a „csak” egyszerű szócskát kapjuk, esetleg elkezdi sorolni a sok sületlenséget, amit zsidóként egy perc alatt megcáfolsz, de a vége úgyis az, hogy „nem baj, akkor is”. Persze mindezt zavarban, már-már majdnem remegő hangon.
Miért jó zsidónak lenni? Nem feltétlen azért, mert Isten választott népe – hiszen minden embert Isten teremtett, nem fog valakit jobban vagy kevésbé jobban szeretni, azért mert az zsidó vagy nem zsidó. Nekem például rendkívül szimpatikus a hagyományőrzés, amikor először láttam a Dohány utcai zsinagógát (nagyon él bennem még a kép), akkor ledöbbentem, hogy milyen gyönyörű, megfogott a keleties hangulata! És egy kisebb zsinagóga is – ha kívülről el is van dugva a házak közé – belülről ugyan ezt a keleties hangulatot árasztja. Azon a kis területen érezheted magadat igazán zsidónak. Egy nem zsidó nyilván kicsit otthontalanul érezheti magát egy zsinagógában, ahogy én is annak érezném magamat egy buddhista szentélyben. De én például egy zsinagógában annyira otthon érzem magam, hogy haza se akarok menni.
Van egy karkötőm, amin egy kéz formájú, héberül hámszá, – medál van (középen egy szemmel). Ezt a karkötőt nagyon szeretem, mert amikor ránézek, egy kicsit átad abból a hangulatból, amit egy zsinagógában érzek. A kelet édes ízét. Szinte mindig magamon hordom, mert ha egy kicsit otthontalanul, rosszul érzem magam, csak ránézek, és egy kicsit jobb.
(Egyébként, ha ilyen érzésem van, felülök a 7-es buszra és elmegyek a Dohány zsinagóga elé, leülök egy padra, és csak nézem az épületet.)
Végeredményben én élvezem a zsidó létemet. Szóval, zsidónak lenni jó!
A szerző fiatal blogger, ide kattintva lehet megismerkedni blogjával
