Robert Capa hazajött
Trencsényi Zoltán / Forrás: Népszabadság
A világ legjobb haditudósító fotográfusának kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban
Húsz-harminc emberből álló tömeg zajong a Magyar Nemzeti Múzeum előtt. Először arra gondolunk, hogy magyarok örülnek a magyar sikernek, jelesül, hogy hazánk tulajdonába került több mint ezer Robert Capa-kép; másképpen: egy világhírű, magyar származású fotográfus hazatért. A zsivajgó tömeg azonban a Capa-kiállítás megnyitójára érkező miniszterelnököt hülyézi, bohócozza. Nem csak Capa van itthon, mi is.
Gyurcsány Ferencet láthatóan nem érinti mélyen a gyalázkodás, úgy tűnik: hozzászokott, az efféle megnyilvánulásokat mintegy munkája szériatartozékának tekinti. Még olyankor is, amikor amúgy éppen magyar sikerekről számolhat be, ezúttal arról, hogy hazánkba került több mint ezer rendkívül értékes Robert Capa-kép.
A történet és a kapcsolódó adatok már vastagon bejárták a magyar sajtót, de a rend kedvéért álljon itt a lényeg: a kulturális tárca 300 milliós segítségével Magyarország megvásárolt a Robert Capa hagyatékának gondozására létrejött, New York-i International Center of Photography gyűjteményéből 957 darab mesterkópiát, 48 eredeti papírpozitívot és 5 portrét, melyek egy jelentős része a közeljövőben több kiállításon is látható lesz. Ezek közül az elsőt március 5-e és 15-e között a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezik, a másodikat nyár közepétől őszig a Ludwig Múzeumban, majd a kollekció októbertől 13 várost érintő országjárásra indul.
A Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett tárlat megnyitója amúgy nem kispályás: látványos műsor, melyen Kulka János és Fenyő Iván idézi a fotográfust, a szöveget Capa képeiből összeállított, tucatnyi projektorral celebrált fényinstalláció, a háborús környezetet megidéző hangkulissza segíti. No meg politikusi köszöntők, köztük Hiller István kulturális miniszteré és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöké, aki úgy fogalmazott: a Szent Korona három évtizeddel ezelőtti, majd a sárospataki könyvek három éve történt hazatérését követően most a Robert Capa-gyűjteménnyel Magyarország még egy darabja érkezett vissza.
De ezúttal mégsem a politikusok a főszereplők, hanem maga Capa, aki 1913-ban, Budapesten, Friedmann Endre Ernő néven született, a Nemzeti Múzeumtól nem messze, a Városház utcában. Tizennyolc évesen, 1931-ben hagyta el Magyarországot, hogy végül Párizsban kössön ki, majd haditudósító fotográfusként részt vegyen öt háborúban, és a világra hagyományozzon egy szinte páratlanul gazdag, hetvenezer fényképből és negatívból álló kollekciót.
A Magyar Nemzeti Múzeum (ingyenesen megtekinthető) kiállítása szűkre szabott, és jó, hogy ilyen, mert ezt a Capa életútját átfogó, alig negyven felvételt kényelmesen végig lehet nézni, be lehet fogadni. Ráadásul a jelentősebb munkák is láthatók. Mindjárt az elején a Trockijt ábrázoló kép, amely Capát ismertté tette, aztán a spanyol polgárháborúban készített felvételek némelyike, köztük természetesen a legendás Milicista halála; érdekességképpen egy olyan felvétel is, amelyen halála előtt néhány perccel még harcol a lelőtt katona. Láthatjuk az ugyancsak legendás Normandiai partraszállást, Matisse-t, Picassót és Capa nagy szerelmét: Ingrid Bergmant. Láthatjuk Capa budapesti háborús romokat megörökítő képeit és az utolsó felvételét, amelynek elkészítését követően, alig negyvenévesen aknára lépett, és meghalt.
És elgondolkodhatunk Capa híres mondatain is, köztük például azokon, amelyekben arról elmélkedik, hogy mi a különbség a haditudósító és minden más egyenruhás között: „A haditudósítónak több pia, több csaj, több fizetés és nagyobb szabadság jut, mint a katonáknak, ezért a játék bizonyos szakaszában szabadságában áll megválasztania tartózkodási helyét. Ilyesformán tehát vállalhatja a gyávaságot is, és vele az életfogytig tartó kínszenvedést, hogy még csak ki sem végezték érte.” Miközben Capa nem volt gyáva. „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”, ezt is ő mondta. És ő közel volt a háborúhoz, de most már közel van hozzánk is.
