Haldoklik a Holt-tenger?
Forrás: Híradó
A Holt-tenger – a Föld legmélyebb pontja – vízszintje riasztó ütemben zuhan, melynek komoly környezeti következményei lesznek – állítja Shahrazad Abu Ghazleh és csapata a darmstadti Technológiai Egyetemről.
A tervezett Holt-tenger-Vörös-tenger vagy Földközi-tenger-Holt tenger csatorna ennél fogva jelentős mennyiségű hordképességgel kell rendelkezzen, hogy korábbi szintjére töltse fel a Holt-tengert annak érdekében, hogy az fenntartható módon elektromosságot generáljon, és a sótlanítási eljárás során elegendő édesvizet produkáljon.
A vizsgálat azt is kimutatja, hogy a vízszint esése nem a klímaváltozás, hanem inkább a területen élő emberek egyre növekvő vízfelhasználásának eredménye. Normál esetben a Holt-tengerhez hasonló zárt tavak vízszintje a klímafeltételeket tükrözik – a tóba a mellékfolyók területéről érkező víz, a közvetlen csapadék, illetve a vízpárolgás egyensúlyának eredménye. A Holt –tenger esetében a vízszint változása az intenzív emberi vízfelhasználás eredménye. Az emberek a Jordán és a Yarmouk folyókat használják öntözésre, emellett a Holt-tenger vizét használja a kálisót előállító ipar mind Izraelben, mind Jordániában. Az utóbbi harminc évben, ezen vízfelhasználás miatt a tenger vízszintje, térfogata és felszíni területe egyre gyorsabban csökkent – mutatta ki a tanulmány.
Abu Ghazleh és csapata kifejlesztett egy modellt a Holt-tenger víztérfogatának és felszíni területének megfelelően, és kiderítette, hogy a tó az utóbbi harminc évben 14 köbkilométernyi vizet veszített. A csökkenő víz a tó oldalain vízszintes szakaszokat hagyott hátra, ezek az úgynevezett eróziós teraszok, melyeket a csapat első alkalommal figyeltek meg pontosan a Differenciál GPS rendszerrel. A kutatók a teraszokat konkrét évekre visszamenőleg datálni tudták.
A szerzők rámutatnak, hogy a Holt-tenger vízszintjének gyors esése számos káros következménnyel jár, beleértve a Holt-tengert kálisó, só és magnézium kivonására alkalmazó gyárak növekedő szivattyúzó költségeit; a környező felszín alatti víztározókból származó édesvíz felgyorsult túlfolyását; a csökkenő partvonalakat, melyek a turisták számára megnehezítik a vízi egészségügyi célokból történő elérését, valamint víznyelők és iszap alattomos kialakulását. (Ezen utóbbi az eltemetett só feloldódásának eredményeképpen jön létre, mely súlyos károkat okoz az utakban és a épületekben).
A szerzők azt sugallják, hogy a Jordán vizének elterelését a Földközi-tenger partjai felé ki lehetne váltani a tengervíz sótlanításával, így a Holt-tenger zsugorodása komolyan lelassulna, és ezzel időt nyernének a Vörös-tenger-Holt-Tenger vagy a Földközi-tenger-Holt tenger csatornához hasonló, hosszú távú alternatívák átgondolására.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy ezen csatornák bármelyikének évente több mint 0,9 köbkilométernyi vízhozammal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a Holt-tengert lassan 30 évvel ezelőtti szintjére töltsék vissza, és biztosítsa annak hosszú távú fenntarthatóságát az energiatermelés és a sótlanítási eljárás céljából. Egy ilyen csatorna emellett a Holt-tenger mindkét oldalán fenntarthatja a turizmust és a kálisó ipart.
