Megjött a Posta
Somos Péter / Nyíregyházi Sófár
Kissé meglepett, hogy a Városi Művelődési Központ adott helyet február 21-én a Jobbik Nyíregyházi Ifjúsági Szervezete „A magyar rendőrség jelene és jövője, az izraeli titkosszolgálat Magyarországon” című előadásának. Aztán beszéltem erről néhány ismerőssel, és azt mondták, nincs igazam, mert ez belefér a demokráciába.
Erre úgy gondoltam, belefér az is, hogy egy magam korabeli, már távolról sem fiatal, közelről meg éppenséggel korosodónak látszó ember is megjelenjen egy ilyen találkozón. Nem is tévedtem, mert nem én voltam az egyetlen 50 éven felüli a közönség soraiban.
Posta Imre, az előadó még a negyvenet sem töltötte be, de vitathatatlanul fiatalos lendülettel, jó pszichológushoz méltó stílusban beszélte végig a két órát. Számomra sok újat nem mondott, mert azt már elég sokszor hallottam ebben a demokráciában, hogy a zsidók világuralomra törnek (igaz, szerinte kifejezetten Magyarországra fáj a foguk), hogy a cigány bűnözők igenis cigányok és igenis bűnözők. Meleg volt a teremben (ja, a melegekről is szólt, nem éppen hízelgően), csak egy-egy mondatára élénkültem meg: hogy izraeli harckocsik vannak Budapesten, hogy van ám azért jó zsidó is, aki csak a vallással foglalkozik – habár olyat még nem látott, sietett hozzáfűzni -, hogy ő karikás ostorral gyakorol, aminek a szíjaiba drótszálakat fűzött, mert azzal tíz méteres körzetben jól lehet tarolni. Sejthetik, nem a dudvát a kertben.
És hogy Jézus magyar volt. Így, egyszerűen és tényszerűen, forrásmegjelölés, hivatkozás nélkül. Ez volt az egyik rész, ahol mintha tesztelte volna a hallgatóságot. Aki ezt így elhiszi egy bármennyire is karizmatikus előadónak, azzal mindent el lehet hitetni.
Nem tudom, mennyi idő telt el az utóbbi mondat és az ebből eredő egyenes következtetés között, miszerint a várható cigányforradalom csak előszele annak a háborúnak, amelyben a zsidók ki akarják majd irtani a magyarokat. Itt azért vigyorogtam egy kicsit önmagunkon, belegondolván, milyen dilemma előtt állhatunk mi, magyar zsidók, melyik saját felünket irtsuk ki.
Ügyesen vegyítve a két témát, lehullott a lepel a rendőrség visszaéléseiről is, áthidalásként hallhattunk a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Mazsihisz összefonódásáról, Kuncze és Demszky orgiáiról, az olajbotrányról (melyben Izrael is jelentős szerepet játszott, mégpedig nagykövetségi szinten!), az MSzP és a Fidesz korrupcióiról. Volt ott palesztin-siratás (fényképes bizonyítékok galádul legyilkolt arab anyákról-gyermekekről az előadó tulajdonában), lingvisztika (a magyar minden nyelvek ősanyja), egy kis lecseszés (depressziós, piáló nép vagyunk), de azért bíztatás is, meg továbbgondolásra serkentés: mi a teendő, mi az egyetlen megoldás. Mert már nem is Tel-Avivból irányítják a magyar ügyeket, mert Tel-Aviv már itt van Budapesten.
Lehetett a teremben kábé 170-180 ember, figyelmesen és helyeslően bólogatva hallgatták végig az előadást. Mindössze az előttem ülő két hölgyön láttam, hogy az alpári szavakkal ecsetelt részletek bántották a fülüket, de kérdem én, minek jár politikai előadásra az olyan, aki nem bírja a trágárságot? Mert gondolom, a demokráciába az is belefér.
Az előadás után két nem zsidó és nem jobbos barátommal indultunk hazafelé. Nem vitatták Posta intelligenciáját és előadói képességeit. Előadásának számos demagóg elemét sem. Éppen ezért veszélyes az ilyen ember – mondta egyikük.
Bizony, a demokrácia, amelybe mindez belefér, nem veszélytelen.
