A rajkai kifüstölők
Mézes András
„Hol, milyen országban élünk?”
Kiss Attila rajkai képviselő, közgyűlésen elhangzott, majd a falutévén többször is megismételt indulatos kirohanásán gondolkodom, miközben tízéves kislányomék iskolai koncertjére készülök, éppen a Kossuth utcai győri zsinagógába.
Elborzaszt az a gondolatmenet, ahogy a képviselő a költségvetés számaitól eljutott a zsinagóga kifüstölésig. Kiss Attila későbbi magyarázkodása csak árnyaltabb képet ad meggyőződéséről, hiszen ő csupán a barátja (barátai?) szóhasználata szerint alkalmazta a kifüstölni kifejezést, ami náluk csupán annyit jelent, hogy „elintézni valamit” (netán „valakit, vagy valakiket”). Vajon mit-kit akar ez az ember elintézni a győri zsinagógában?
A képviselő megnyilatkozásából süt az antiszemitizmus. Ha Kiss Attila nem tud vagy nem akar uralkodni magán és hangot ad szégyenteljes meggyőződésének, akkor véleményem szerint alkalmatlan a közfeladatok ellátására. Aki pedig polgármesterként az általa vezetett testületi ülésen elhangzott nyílt színi zsidózást elbagatellizálja, kvázi védelmébe veszi, szintén. Hol, milyen országban élünk?
Méltatlan helyzet, hogy a holokauszt borzalmai után hat évtizeddel egy képviselőt emlékeztetni kell arra, hogy csak Győrből és közvetlen környékéről hatezer zsidót, köztük ötszáz gyermeket vittek el a haláltáborokba. A legkisebb gyermek 14 napos volt, a legidősebb alig múlt 14 éves. Ők nem tértek vissza. Nevüket és életkorukat a zsinagóga udvarán felállított emlékoszlop őrzi.
Képviselő úr, ha szabad kérni: mikor erre jár, a fáklyák helyett inkább egy szál virágot hozzon.
A szerző lelkész, Hit Gyülekezete
