Egy pesti Trébits-lány…
Naftali Krausz / Forrás: Duna Televízió
Saron Judit életútja kibbuctól, a dobostortán át, a magyar diplomáciáig.
Amikor az akkori magyar nagykövet, ha jól emlékszem ez Hóvári volt, Saron Juditot javasolta a tel-avivi tb. Konzul megtisztelő címére – talán nem is tudta, hogy milyen jól választott. Judit cukrászdája, Tel-Aviv szívében, a magyar jisuv kedvenc találkozóhelye volt és senki nem tudott olyan finom piros-fehér-zöld tortát készíteni, mint a volt kibbucnik, aki a honvédelmi minisztérium dolgozója volt, addig, amíg önállósította magát.
Judit cukrászdája annyira kóser volt – a szó minden értelmében – hogy neves rabbik ettek ott, és adták a hechsert a finomságok ezen tel-avivi Szentélyének. Judit nem volt kimondottan vallásos, de származása – az előkelő és szuper-ortodox pesti Trébits család – alkalmassá tette őt arra, hogy nála a kóserságnak aranyfedezete legyen.
Mint diplomata – mert annak látta magát – Judit sokat tett a magyar-izraeli barátság fejlesztéséért. Nála találkoztak a magyarországi vendégek az itteni „magyarajkúakkal”, itt köttetett sok üzlet és nem egy házasság is – Judit diszkrét segítségével.
Néhány héttel ezelőtt megoperálták, és azóta nem volt jól. Valami, valahol meghibásodott, és Judit itt hagyott bennünket. Idős és beteg férjét, két fiát, menyét és unokáját, és az idős mamáját, aki 86 évesen is naponta bejár, olvassa szorgalmasan az Új Keletet és jelenléte beragyogja a cukrászda miliőjét. Judit egyetlen lánya volt az egyetlen mamának.
„Écel Judit” (Juditnál) – mondták a telefonba és Judit soha nem tagadtatta le magát. Egy diplomata nem teheti, egy diplomatának helyt kell állnia – szokta mondani. Most a cukrászda zárva van, a család sivát ül és „Juditnál” nincs senki.
„Chávál ál döávdin” – mondja az ősrégi héber közmondás – kár azokért, akik elmentek. De még milyen kár.
